Eleinkről szól a fáma – A szülőföld éltető ereje

Eleinkről szól a fáma – A szülőföld éltető ereje

Az Arad megyei származású, s gyökereit soha meg nem tagadó, sőt büszkén valló Szabó István tanár úr múlt szombaton megjelent cikke (Éltető emlékezés. Csanádi János új könyvéről) „lelőtte” a szemtanú-újságíró könyvbemutatóról szóló értékelését. Igaza van Nagy Istvánnak, aki a kedd délutáni (a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében megtartott) bemutatón valahogy így fogalmazott: ennél szebben-jobban nem is lehetne a kötetet értékelni. A megállapítás annál „ütősebb”, hogy Szabó István személyesen nem is ismeri a szerzőt, elfogultsággal tehát nemigen lehet vádolni: csak a műre, s annak értékeire reagált.

Amit a szemtanú-krónikás – a szerzőt legalább négy évtizede ismerő, tehát akár elfogultsággal is vádolható alulírott – bevezetőként hozzátesz: pár évtizedes pályafutása során ritkán vett részt (talán soha, de soha ne mond, hogy soha) ilyen jókedvű, családias, baráti, jókedvű, családias hangulatú bemutatón. Hogy ennek van-e külön jelentősége, vagy sem, nem tudom: magam, és a jelek szerint a nagyszámú közönség is igazán élvezte a „műsort”: a bemutató tartalmas show-vá vált, és lehet, hogy manapság ez a forma vezet a közönség megnyerésére.

A sors (de sokkal inkább a könyvbemutatót szervezők jóvoltából) a bemutató pontosan egybeesett a szerző 75. születésnapjával. Isten éltessen, kedves tanár úr, legyen erőd és időd az életmű további részeinek közreadására is!

Berecz Gábor, az Aradi Kölcsey Egyesület titkára bevezetőjében Csanádi János nagyzerindi magyartanár legújabb könyve megjelenésének hátteréről beszélt. Kezdetben öt fejezetre – a Csanádi-életmű mintegy összefoglalásának – tervezték, de kiderült, hogy az túl terjedelmes lenne, így a kötet végül csak három fejezetre (kis híján 400 oldalra) korlátozódott. (Nagy István pécskai tanár, a tördelőszerkesztő később ismertette a kötet „műszaki” és egyéb paramétereit – több mint 800 ezer jel, 61 írás, azzal együtt, hogy közülük hány milyen újságban – többek közt egy egykori Vörös Lobogóban, majd a Nyugati Jelenben –, folyóiratban jelent meg, illetve hány első közlés.)

Csanádi János magyartanár 45 évi eredményes „szolgálat” után ment nyugdíjba Nagyzerindről. Ez idő alatt, mondta az ünnepelt, nebulók százait, talán ezreit bocsátotta szárnyra, és számára nagyon jó érzés, amikor egykori tanítványai irodalmi alkotásokkal, kötetekkel jelentkeznek. S egy igazi pedagógus számára mi lehet nagyobb elégtétel, mint az, hogy tanítványai elérik, sőt túlszárnyalják egykori mesterüket?

Csanádi Jánosnak, hosszú és eredményes tanári pályafutása alatt ebben is része volt. Az ünnepelt szemmel látható meghatódottsággal emlékezett azokra, akik verseskötettel, képzőművészeti alkotásaikkal szép, elismert pályát futottak be (most megjelent kötetét többek között egykori tanítványának, Siska-Szabó Hajnalka munkái illusztrálják).

De hogy ne maradjak adós azzal, miért volt különlegesen „hangulatos, jókedvű, családias, baráti” ez a bemutató. Egyrészt a könyv szerzőjének, Csanádi Jánosnak tulajdoníthatóan, aki nemcsak a tőle megszokott pallérozott magyarsággal (nem mellesleg a közönség által is nagyra értékelt humorral, önironikusan) beszélt pályafutásáról, könyvéről (elénekelt több, könyvével összefüggésben lévő dalt is), másrészt Réhon Józsefnek, aki (a maiakat lesöprő klasszika-filológusi műveltséggel, és ugyancsak nagyszerű humorral) beszélt a szerzőről, egykori tanítványáról.

Szép, estébe nyúló délután volt. A legszebb azonban az, hogy az aradi magyarság a Kölcsey Egyesület (Berecz Gábor, Nagy István, Haász Ágnes, Nagy Gabriella, Zehe István és mások, nem utolsósorban a pénzügyi hátteret kiharcoló Jankó András Kölcsey-elnök, valamint a pénzügyi támogatást biztosító Arad Megyei Kulturális Központ) jóvoltából egy értékes könyv megjelenését tette lehetővé. Hátha lesz folytatása is.

Jámbor Gyula
nyugatijelen.com


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »