Eldöntötték, étterem kell a Halászbástyára

Eldöntötték, étterem kell a Halászbástyára

Számos vendéglátóipari beruházásról döntöttek 50 éve Budapesten, a peremkerületekben minifarm-mozgalmat szerveztek, addig parlagon álló földeket is elkezdtek kiosztani.

2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

 ———————————–

 

Kilátó-vendéglő a Halászbástyán

A budapesti földművesszövetkezetek érdekes tervei

Néhány héttel ezelőtt a Ma­gyar Nemzet beszámolt arról a sikeres és eredményes mun­káról, amelyet a vidéki föld­művesszövetkezetek végeztek az országos vendéglátó-ipari hálózat fejlesztése érdekében. Vidéki városainkban, üdülő­helyeken s a jelentősebb út­vonalak mentén a földműves­szövetkezetek sorra építik a táj építészeti jellegét viselő, gondosan berendezett és ki­tűnően vezetett csárdáikat, amelyek máris nagy népszerűségnek örvendenek mind a magyar közönség, mind a külföldi látogatók körében.

A Budapesti Fogyasztási és Földművesszövetkezetek Szövetsége vezetőinek tájékozta­tása alapján most arról szá­molhatunk be, hogy a szö­vetkezeti kereskedelem, ven­déglátóipar és a termelői szakcsoportok milyen ütem­ben fejlesztik budapesti háló­zatukat s milyen új létesítményeket terveznek.

Bár a Várban

A legérdekesebb és a leg­szélesebb körű érdeklődésre számot tartó vállalkozás az I. sz. Budapesti Földművesszö­vetkezet kezdeményező kész­ségét dicséri.

 A Halászbástya 1971-ben (Adományozó: Nagy Gyula) Fortepan  

Régi panasz, hogy a budai Várban, amelynek látogatott­sága évről évre növekszik, kevés a vendéglátóipari üzem, különösen az olyan étterem, borozó hiányzik, amely hasz­nosítaná a Várból a fővárosra nyíló páratlan kilátást. Ezen a hiányosságon segít a Földművesszövetkezet, amely több milliós beruházással háromszintes vendéglátóipari kombinátot létesít – a Halászbástyán.

– Felmerültek olyan aggodalmak – mondották a szö­vetkezeti központ vezetői –, hogy a vendéglátóipar „behatolása” megbontja a Halászbástya páratlan építészeti szépségét. Erről azonban szó sincs. A háromszintes kilátó-vendéglő a Halászbástya észa­ki rondellájába épül be anél­kül, hogy a bástya képét egy hajszálra is megváltoztatná.

A Halászbástyának ez a sarokpillére jelenleg kőtár céljaira szolgál. Sikeres tár­gyalások eredményeképpen az ott tárolt muzeális értékű kőmaradványokat Zsigmond király lovagtermébe szállítják át és ott állítják ki.

– Az így felszabaduló, összesen 1108 négyzetméter alapterületen háromrészes vendéglátóipari egységet építünk be, a meglevő falak közé. A legalsó szinten magyaros borozót nyitunk száz férőhellyel, az első emeleten 175 férőhelyes éttermet, a toronyban és a hozzá csatlakozó teraszon 135 férőhelyes eszpresszó, drink-bár épül. Mindhárom helyiséget a Vár stílusához alkalmazkodó, egyedi berendezéssel látjuk el. A terveket a földművesszövetkezetek Országos Tervező és Kivitelező Vállalata készítette, a generálkivitelező a Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat lesz, amely már meg is kezdte a felvonulást. A Halászbástya első kilátó-kombinátját, ahonnan páratlan szépségében tárul fel a pesti panoráma, szeretnénk 1967 május elsején megnyitni.

„Mini farmok”

A budapesti földművesszövetkezetek egyre nagyobb részt kérnek és vállalnak a főváros ellátásából is. Jelentősen fejlődik a „mini-farm” mozgalom, amelynek az a lényege, hogy a főváros peremén, kertes családi házakban lakó munkásokat baromfitenyésztő szakcsoportokba szer­vezik.

– 1965-ben 17 ezer bábol­nai hibrid tojót tartattak a tenyésztők, 1966-ban már 40 ezerre emelkedett a számuk s a következő évben eléri a százezret, ami évi 24–25 mil­lió friss tojást jelent Buda­pest számára, az otthonélő asszonyok számára pedig igen szép mellékjövedelmet.

A tojástermelő mini-farmok takarmányellátását és az ér­tékesítést központilag szerve­zik meg, a tenyésztőket meg­felelő képzésben részesítik. Az öt körzetre osztott tenyésztő területen tanácsadó és orvosi szolgálat működik. Jellemző a mozgalom életrevalóságára, hogy ebben az évben ötven vagon, azelőtt hulladéknak számító konzervgyári paradicsommagot szárították meg. Ez a magas olajtartalmú mag kitűnő alkatrésze a baromfitápnak, azonfelül természetes festéktartalma révén a bá­bolnai hibridek „sápadt” tojásait is erőteljesebben színe­zik. A legeredményesebb te­nyésztőket tenyészanyag-termelőként foglalkoztatják s a mini-farmok naposcsibe ellá­tását saját keltetőállomások­ról biztosítják már a közel­jövőben.

Hasonló fellendülés előtt állnak a gyümölcs- és zöld­ségtermelő szakcsoportok, amelyeket szintén a peremke­rületekben élő munkáscsaládokra alapítottak. (Ezek közé tartozik az Ezüsthegy Kerté­szeti Szakcsoport is, amely­ről a közelmúltban adtunk hírt.)

Nagy-Budapesten és közvet­len határában 12 ezer hold olyan kiskert van, amelyek sem termelőszövetkezethez, sem állami gazdasághoz nem tartoznak. Ezenkívül sok ezer hold olyan szabad terület ta­lálható a főváros zöldöveze­tében, amelyet eddig semmire sem használtak. E területek fölmérését most végzik a ke­rületi tanácsok. A kataszter elkészültével ezeket a földe­ket 2–500 öles parcellákban kiosztják a vállalkozó csalá­dok körében, ellátják őket szaporítóanyaggal, megszerve­zik a növényvédelmet és az értékesítést is. Csak ebben az évben 150 ezer darab gyü­mölcsfa-oltványt osztottak ki az új szakcsoportok tagjai kö­zött.

„Földszöv-üzletek” Pesten

A budapesti földművesszövetkezetek mozgékonyságára előnyös fényt vet a harma­dik ötéves tervben szerep­lő beruházási programjuk, amelynek fontosabb adatait szintén rendelkezésünkre bo­csátották.

– Sokmilliós beruházási programunk keretében Buda­pest peremkerületeiben és az új lakótelepeken, főleg azo­kon, amelyek magánerőből épülnek s amelyekre az ál­lami kereskedelem még nem tervezett megfelelő üzlethálózátot – 10 ABC-áruházat építünk, két iparcikk áruhá­zat s több vendéglátóipari egységet. így a Külső-Bécsi úton birkacsárdát, az Aquin­cum mögötti Pók utcában autóscsárdát, Csepelen kis­vendéglőt.

Szaporítják a földműves­szövetkezetek a budapesti piacokon már bevált termelői élelmiszerboltokat, amelyek­ben falusi füstöltárut, tejter­méket, minőségi borokat áru­sítanak. Budapesten két föld­művesszövetkezeti élelmiszer­mintabolt épül reprezentatív kivitelben s „reprezentatív minőségű” áruval ellátva. Az első a VIII. kerületben, a Rákóczi tér mellett rövidesen elkészül és megnyílik.
– Távolabbi tervek?
– Szeretnénk egy igazi nagy sörözőt létesíteni, mert a híres pesti sörözők nagy része megszűnt, elavult, üzle­ti jellegében megváltozott s ma a főváros vendéglátóipari hálózatából hiányzik az a nagy sörcsamok, amely a ma­gyar söripart reprezentálná. De attól sem riadnánk vissza, hogy a szállóépítésbe és a szállodaiparba is bekapcso­lódjunk, akár a Várban is, ahol a volt Illetményhivatal romos épületének ilyenfajta fölhasználása körül idestova évtizedes vita folyik.

B. G. (1966. szeptember 7., 3. oldal)

——————————————-

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a bittner.levente@mno.hu címre!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »