Egyre ifjabbak kopognak az instant zene kapuján

Egyre ifjabbak kopognak az instant zene kapuján

Húszéves se volt, de tízezreknek csavargatta a potmétereket a tavalyi Sziget záróbuliján. Most újra a Soundon nyomatta, elkaptuk pár kérdésre Martin Garrixot.

Két éve egy gimis forma srác jópofizgatott a nagyszínpad mögötti pihenőben, pacsizott az akkor is fellépő ausztrál Nervo-lányokkal. Olybá tűnt, mintha valakinek a valakije lenne, akit ezért becsempésztek a backstage-be, hogy testközelből lássa a kedvenc előadóit. Aztán ugyanez a kissrác egy pillanat töredéke alatt felrohant a nagyszínpadra, s először teljesen olyan volt, mintha direkt megtrollkodná az egyik „nagyágyú” fellépését.

Ám ahelyett, mint amit vártam, azaz, hogy biztonságiak hozzák le a színpadról nagy fejcsóválások közepette, azt lehetett hallani, felrobban a közönség, az emberek lelkes őrjöngésben törtek ki a „kissráctól”.

No, így találkoztam először Martin Garrixszel. A holland gyerek akkor múlt épp 18, ergo ma is épp csak húsz, de már lenyomott egy Sziget záróshowt tavaly több tízezres tömegnek, állandó fellépő a nagy elektronikus feszteken, keresztül kasul turnézza a Földet, miközben boldog-boldogtalannal pacsizgat. Meg olyan piti rendezvényeknek „ír” indulót, mint a videojáték-ipar legmenőbb kiállítása, a három hete véget ért E3, amelynek idei dala Garrix Oops című száma volt.

Bármit is gondoljunk az elektronikus tánczenéről (EDM), hogy mennyi egyediség, vagy mennyi, valóban komoly munka áll egy-egy előadó mögött, kétségtelen tény, hogy egyre több arcátlanul fiatal arc képes rendkívül rövid idő alatt gigapopularitást elérni. Aviici is tizenhat évesen startolt, ahogy Garrix is ekkor robbantott. (Nem mellesleg a fiatal focisták is 16 évesen kaphatnak először profi szerződést egy klubtól – hehe!)

A holland ifiembert az idei Balaton Soundon értük el, és ha már így esett, egy villáminterjú keretében gyorsan fel is tettünk neki pár kérdést. Hogy látja a galaxis kifürkészhetetlen rejtelmeit egy ily’ zsenge „sztár” lemezlovas. Elmondta.

– Középiskolás korodban csaptál a lecsóba. Hogy tudtad összehangolni a turnézást és a zenélést? Egyáltalán érdekel-e, hogy egyetemi tanulmányokba fogj, vagy egyelőre csak a zenére koncentrálsz?
– Hollandiában érettségiztem, de jelenleg valóban nem járok semmilyen szakra. A tanulást sajna nem lehet összhangba hozni az folyamatos utazással, és bevallom, teljes mértékben a zenélésre szeretnék összpontosítani.

– Valóban, állandó mozgásban vagy, folyamatos turnét nyomsz városról városra, fesztiválról fesztiválra, ami borzasztóan fárasztó, még ha úgy is tűnik kívülről, hogy csak móka és kacagás az egész. Van elég időd pihenni? Milyen gyakran látod a családod, a barátaid?

– Szerencsére tudok időt szakítani arra, hogy a családommal vagy épp a barátaimmal lógjak. Meg amúgy simán elviszem őket is magammal a fellépéseimre. Mindent megteszek azért, hogy a lehető legtöbbször találkozzam velük.

– Év elején jelentetted be, hogy idén érkezik majd az első stúdióalbumod. Lesznek meglepő húzások a korongon, avagy az eddig megszokott utadon haladsz tovább?
– Minden esetben próbálom fejleszteni azt, ahogyan megalkotom a dalaim, emellett szeretek új különféle hangzásokkal kísérletezni. Amit ígérhetek: naná, hogy lesz jó sok meglepetés és váratlan húzás, együttműködő a készülő lemezen.

– Nemrég önálló rádióműsorod indult a Beats 1 Radio berkein belül. Mire fókuszálsz a műsorban? Mik az első tapasztalataid?
– Szeretném, ha műsor a saját kiadóm, a STMPD RCRDS kirakata lenne. Az első órában olyan cuccokat adok le, amelyeket épp aktuálisan hallgatok, szeretek, míg a második órában azon előadók egyikével foglalkozom, aki a kiadóm csapatát erősíti. Szeretném, ha a műsor ugyanarról szólna, mint amiről a kiadóm: útmutatások nélkül elveszni a műfajok sokszínűségében.

– Az EDM legkomolyabb kritikája szerint a műfajban nincs túl nagy lehetőség az egyediségre, változatosságra. Hogy látod, mi a te egyediséged záloga? Miként tud sajátos hangzást kialakítani egy EDM-előadó?
– Próbálok nem figyelni az ilyen jellegű kekeckedésekre, hanem szimplán csinálom a dolgom. Én úgy hiszem, valamennyi zenei műfaj valamennyi előadójában van valami egyedi íz.

– Másfél éve Ígéretes titánok címmel indítottunk egy zenei rovatot, amely kifejezetten a tehetséges, ám kezdő magyar zenei formációkra összpontosít. Látjuk, hogy noha elérkezett a zenemegosztás aranykora, a kezdőknek olykor mégis nehezebb elindulniuk az úton. Az is világos, nem mondhatjuk azt, nálunk van a Szent Grál, azaz csináld ezt és ezt, akkor tuti sikeres leszel. Érdekel hát, van-e jó tanácsod a feltörekvők számára?
– Azt hiszem, a legeslegfontosabb, hogy kizárólag a zenére fókuszáljanak, és mindig fejlesszék önmagukat. Ha brutál kemény melót párosítasz azzal, amit elképesztően akarsz, mind jobb és jobb leszel benne. A gyakorlás meg amúgy is tökéletesít.

– Mi a véleményed az ingyenes zeneletöltésről? Támogatod vagy ellenzed a dolgot?
– Hm, nagy fityisz az alkotók számára, akik rengeteg kemény munkaórát öltek bele, egyúttal szeretnék, ha ezt a közönség értékelné is. Másrészről viszont széles tömeget érhet el vele az ember, olyanokat, akik amúgy talán sose vennék meg az adott előadó zenéit. Ezért van az, hogy én több dalomat is hagytam, hogy hivatalosan is ingyen tölthessék le. Emellett az ilyenek jó alkalmak arra, hogy megköszönjük a rajongóknak a sokrétű támogatást.

– Az idei Sound a harmadik, hogy zsinórban felléptél Magyarországon, tavaly egy lecsó DJ-szetteddel te zártad a Szigetet. (A móka felvétele nem egészen egy év alatt 7,7 millió megtekintésnél jár a YouTube-on!) Kíváncsi vagyok, van-e kedvenc fesztiválod, illetve szerinted érezhető-e bármi különbség mondjuk a Sziget és a Balaton Sound között?
– A tavalyi szigetes buli zseniális, egyúttal mérföldkő is volt a karrieremben. Van nagyon sok kedvenc fesztem, így az Ultra, a Tomorrowland, Lollapalooza, vagy épp a Sound…, épp ezért nehéz lenne egyet is kiemelni. Tényleg nem tudok választani!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »