Egyetérte-e ön azzal… de mivel is?

Egyetérte-e ön azzal… de mivel is?

Amellett, hogy alkotmányellenes, gyakorlatilag sincs sok értelme a migránskvótás népszavazásnak, még ha a Kúria szentesítette is azt – reméljük, tévedésből, és nem lojalitásból.

Keddi határozatában a Kúria kimondta: nem ütközik tiltott tárgyba a kormány által kezdeményezett népszavazás az EU-s migránskvótáról. Egyébként egyetértve a kormány azon álláspontjával, miszerint az uniós migránskvóta óriási butaság, azért le kell szögezni: erről a kérdésről az alkotmány alapján nem lehetne népszavazást tartani. De persze fognak, mert a kormánynak ez politikailag nagyon jól jön, a Kúria eljáró tanácsa pedig szépen átengedte a kérdést; mivel nem tudta (vagy ne adj’ Isten nem akarta?) rendesen értelmezni az alkotmányt és a tagállami népszavazások intézményét az uniós jog kontextusában.

A kormány népszavazási kérdése egész pontosan így hangzik:

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Már a népszavazás bejelentésekor többen felvetették, hogy a kérdés nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget érint, ezért nem lehet róla népszavazást tartani. Ez az érv nem helytálló – és ezt a mostani kúriai határozat is szépen kifejti –, mivel az uniós jogot alapvetően nem nemzetközi szerződésnek, hanem egy speciális, nemzetek feletti jogrendnek tekinti és tekintette már eddig is a bírói gyakorlat. Azonban nem is kell olyan messzire szaladni a tiltott tárgyakkal, hiszen először is azt kellene megvizsgálni, hogy egyáltalán megengedett, lehetséges tárgyba tartozik-e a migránskvótáról szóló népszavazás.

Másra gondolt Orbán, és másra a Kúria

Erről az alkotmány azt mondja, hogy „népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet”. Egyrészt érdemes már az elején hangsúlyozni, hogy a kormány kérdésének az alanya nem az Országgyűlés, hanem az Európai Unió. Másrészt annak megítéléséhez, hogy a migránskvóta az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e, azt kellene tudni, hogy a kormány kérdése pontosan mire vonatkozik. A már elfogadott, 120 ezer migráns elosztásáról szóló tanácsi határozatra mint másodlagos uniós jogforrásra vagy pedig egy esetlegesen a jövőben létrejövő állandósult uniós elosztási rendszerre?

Ebben a fontos kérdésben viszont totális bénázás folyik, amint arra az EUrologus cikke is rámutat. Orbán Viktor a népszavazási kérdéssel kapcsolatban korábban úgy nyilatkozott, hogy a 120 ezer migráns elosztásáról szóló tanácsi határozat a múlthoz tartozik, és bírósági úton támadjuk meg. Ellenben a népszavazás a „jövőről szól”, és egy folyamatos és állandó szétosztási rendszerre vonatkozik. Az EUrologus megkérdezte a Kúria szóvivőjét, hogy a mostani határozatot pontosan mire kell vonatkoztatni. Madarász Gabriella „Orbán Viktorhoz csatlakozva” azt válaszolta, hogy a kérdés „akarja-e” megfogalmazása általánosan és a jövőre vonatkozóan kér véleményt, nem pedig egy konkrét, számszerű határozatra vonatkozik.

A Kúria szóvivője valószínűleg az Orbán Viktorhoz való buzgó csatlakozása közepette elfelejtette elolvasni a kúriai határozatot, amiről nyilatkozott.

A határozat ugyanis egyértelműen úgy fogalmaz: „a Kúria a feltett népszavazási kérdéssel összefüggésben rögzíti azt, hogy az NVB által hitelesített kérdés a másodlagos uniós jog körébe tartozó tanácsi határozat általi intézkedés bevezetésére vonatkozik”.

Vagyis a Kúria másra (a már meglévő egyszeri kvótára) gondolt, mikor átengedte a népszavazási kezdeményezést, mint amire (a jövőbeli általános kvótára) a kormány szándéka irányult. A félreértésben pedig az a legszebb, hogy sem egyik, sem másik verzióban nem lehetne a kormány által feltett kérdésről népszavazást tartani.

Utólag már nincs értelme szavazni az uniós jogról

A Kúria tehát a konkrét tanácsi határozatra mint másodlagos uniós jogforrásra vonatkoztatta a kérdést, és első körben megállapította, hogy a másodlagos uniós jog önmagában nem jelent tiltott népszavazási tárgyat. Az unióból való kilépésről például már nem lehetne népszavazást tartani – elsősorban azért, mert ez burkoltan alkotmánymódosítást is jelentene, ami viszont tiltott népszavazási tárgy. Azonban annak elvileg nincs akadálya, hogy a másodlagos uniós jogba (tehát rendeletekbe, irányelvekbe, adott esetben tanácsi határozatokba) népszavazás útján beleszóljanak a tagállami választópolgárok.

Igen ám, de ennek csak előre van értelme, utólag már nem! A konkrét, 120 ezer migráns elosztásáról szóló tanácsi határozat már megszületett, és jelen állás szerint hatályban van. Vagyis nem képezi a magyar Országgyűlés hatáskörét. Az ügyben persze folyamatban van egy semmisségi eljárás az Európai Bíróság előtt, így még az is kiderülhet, hogy tényleg nem volt kompetenciája erről egyedül döntenie a tanácsnak, és a határozat érvénytelen. Amíg azonban ezt nem mondja ki a luxembourgi bíróság, addig értelmetlen tagállami népszavazást tartani a kérdésről. Sőt, utána is csak annyiban lenne értelme, hogy ha a bíróság rendes jogalkotási eljárásba utalná a kérdést, akkor legfeljebb arról népszavazhatnánk, hogy a tanácsban miként szavazzon a magyar kormány.

Tehát a jövőre nézve jogilag értelmezhető és logikus megoldás lenne például a következő: népszavazáson kötelezik a választópolgárok az Országgyűlést, hogy kötelezze a kormányt, hogy valamilyen álláspontot képviseljen a tanácsban egy bizonyos uniós jogszabály megalkotásakor. Például ne szavazza meg a jövőbeli általános migránselosztási rendszert. Ilyen értelemben Orbán szándéka – miszerint a népszavazás a jövőbeli elosztási rendszerre vonatkozik – konform a népszavazás intézményével, eltekintve egy „apróságtól”.

A magyar népszavazás nem köti az egész EU-t

Nyilván az Orbán-kormány magától se szavazna meg egy ilyen rendszert, tehát nincs szüksége rá, hogy népszavazáson erre kötelezzék a választók. (Persze politikailag hasznos ütőkártya egy számukra kedvező népszavazási eredménnyel villogni Brüsszel felé.) A magyar választópolgárok népszavazáson hozott döntése viszont értelemszerűen legfeljebb csak a magyar parlamentet és rajta keresztül a magyar kormányt kötheti – abba viszont már nem lehet beleszólásunk, hogy hogyan szavaz a tanácsban a német, az olasz, a belga vagy az angol kormány. Persze nem hangzana olyan ütősen az a kérdés, hogy

Egyetért-e Ön azzal, hogy a parlament kötelezze a kormányt, hogy a tanácsban ne szavazza meg a kötelező uniós migránselosztási rendszert?

Összuniós döntéseket (legalábbis a rendes jogalkotás folyamatában) mindenesetre nem tud egyetlen tagállamban hozott népszavazás megvétózni – sem előre, sem utólag. Az már más tészta (de ritkább eset), ha egyhangúságot igénylő döntésekről vagy az EU által kötött nemzetközi szerződésekről van szó. Egy-egy tagállami népszavazás ilyenkor is csak a saját parlamentjét vagy kormányát köti (már ha köti), de adott esetben ennek nagyobb súlya lehet. Példaként lehet említeni a nemrég lezajlott holland népszavazást, amelyen a szavazók többsége – bár csak véleménynyilvánító jelleggel – nemet mondott az EU és Ukrajna közti társulási szerződés ratifikálására. Azonban az uniós jogszabályok túlnyomó része – az úgynevezett másodlagos jog, amibe a migránskvótáról szóló tanácsi határozat is tartozik – nem szorul a tagállami parlamentek ratifikációjára, és nem is kell hozzájuk minden tagállam kormányának egyetértése a tanácsban.

Vagyis totális parasztvakítás, hogy a kormány azt sugallja: a magyar népszavazás keresztbe tehet az uniós migránskvótának. Annak legfeljebb egy EU-s szintű népszavazás tehetne keresztbe, de ilyen sajnos egyelőre nem létezik.

Vagy az, ha a magyar polgárok hülyítése helyett a kormány minél több más tagállam kormányát meggyőzné, hogy szavazzanak nemmel egy ilyen kvóta-szabályra a tanácsban. A kormány népszavazási kérdése azt üzeni a magyar polgároknak, hogy ők egyedül megfúrhatják az egész EU-s migránskvótát: ez a felvetés pedig így nemcsak hogy nem egyértelmű, de egyenesen félrevezető.

„Betelepítés”? Egyértelmű!

Van annak egyébként egy sajátos bája, ahogy a Kúria meglehetősen nagyvonalúan kezeli a népszavazási kérdésekre vonatkozó egyértelműség követelményét, mikor a kormány kezdeményezéséről van szó. Külön értekezik a határozatban például arról, hogy a kormánypropaganda által megalkotott „betelepítési kvóta” fogalma mennyire egyértelmű a választópolgárok számára, függetlenül attól, hogy az érintett uniós határozat nem használja ezt a terminust. Bezzeg amikor az egyszeri állampolgár vagy netán valamelyik ellenzéki párt kezdeményez népszavazást, akkor érdekes módon megátalkodottan értetlenek lesznek hirtelen az elbírálók.

Amint az egyébként várható volt, a balos ajrópéer ellenzéki pártok rögtön a népszavazás bojkottjára szólítottak fel, mert „Európa-ellenes”. Nekem egyébként már akkor a bojkott volt az első gondolatom, mikor Orbán bejelentette a kvótanépszavazást. De nem azért, mert akkora ajrópéer vagyok. Hanem azért, mert megérdemelnék Orbánék, hogy a saját propaganda-kérdésükben érvénytelen legyen a népszavazás az alacsony részvétel miatt: miután az új alkotmányban ötven százalékra emelték a részvételi küszöböt, és ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették a jogintézményt. Legyen lehetetlen akkor is, mikor nekik jönne jól villogni egy kicsit a „népakarattal”!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »