Egyenlőségterrorizmus

Egyenlőségterrorizmus

Huszonhat évig hallgattuk önjelölt liberális tanítómestereink intelmeit: a másság szép, a másságot tisztelni kell. Sőt, a másság izgalmasabb, mint a nem más, s mint ilyen, pozitív diszkriminációt és egyéb kiváltságokat érdemel. Éljen a sokszínűség, a multikulturalizmus meg a nyitott határok! Most, amikor szinte nem telik el nap robbantásos, gázolásos, késes, baltás, bozótvágós terrormerénylet nélkül; amikor az ingerküszöbünk az egekben; amikor már föl sem kapjuk a fejünket, ha „csak” tízen halnak meg egy támadásban; amikor a mélységesen elhülyült Nyugat-Európa is ébredezni látszik – ebben a történelmi pillanatban bölcs tanítóink új mesébe kezdtek.

Az új mese lényege, hogy nincs itt semmilyen másság. Senki sem más – mindenki ember, tehát mindenki ugyanolyan és egyenlő. (Lásd még: szabadság, egyenlőség, testvériség!) Az egyenlőség (rög)eszméje szerint a földgolyó valamennyi két lábon járó élőlényének szent jussa összecsomagolni a cókmókját, és megindulni az európai életszínvonal felé a naplementében. Hiszen – hangzik a kioktatás – ők ugyanolyan emberek, mint mi, és abban a pillanatban, ahogy lábuk európai földre tapod, máris európaiakká válnak, így joguk lesz segélyhez, családegyesítéshez, mecsetépítéshez meg minden máshoz, amihez nekünk, őslakosoknak. Ráadásul nem kell elfogadniuk az itteni szokásokat, betartaniuk a helyi törvényeket, dehogy. Ha megindul egymilliárd, az se baj: a mi feladatunk, hogy a pénzt előteremtsük afrikai és ázsiai embertársaink illő fogadásához, majd mindehhez jó képet vágjunk. Sőt, a lelkesedés már kevés, mindjárt háljunk is együtt az érkezőkkel – javasolja a rögeszmések egyik vezére, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter. Szerinte ugyanis Európának vérfrissítésre van szüksége, nehogy beltenyészetté váljon. Arról egyelőre nincs hír, hogy az ötletgazda – jó példával elöl járva – csapja-e már a szelet a bangladesi migránsoknak.

Vegyük hát tudomásul, szól az intelem, hogy a Föld minden embere – teljesítményétől, tudásától függetlenül – egyenlő, mindenkinek joga van idejönni és a mi számlánkra élvezni mindazt, amit őseink és mi magunk vért izzadva megteremtettünk. Aki ezt a jogukat elvitatja, az minimum kirekesztő, de inkább rasszista, nem tiszteli a közös európai értékeket, begyöpösödött nemzetállamhívő, és e szerint is kell bánni vele. Ez a lényege a merkeli, junckeri, schulzi nyilatkozatoknak, illetőleg a nyugat-európai fősodrú média dörgedelmeinek. Az elbánás első lépéseként pedig a két kirekesztő állam, Magyarország és Lengyelország fizessen negyedmillió eurót (80 millió forintot) a brüsszeli trezorba minden egyes ki- és megtagadott újeurópai után. (A brüsszeli emberkereskedők ugyanis kiszámolták, ennyit ér egy-egy jövevény.)

Az egyik oldalon vannak tehát a vérfrissítést ajánló emberkereskedők az egalitárius nézeteikkel, a másikon az európaiak többsége, a „kirekesztők”, akiknek a véleményét egyébként a kutya nem kérte ki az elmúlt évtizedekben a bevándoroltatásról – a demokrácia (népuralom) nagyobb dicsőségére. Az emberkereskedők jobb belátásra bírására körülbelül annyi az esély, mint hogy egy migránscsaládban a férj cipelje a család motyóját. Nulla. Ha napi öt merénylet lesz Párizsban, azt is megmagyarázzák majd nekünk és önmaguknak. Hónapok óta mantrázzák, hogy egyedi, elszigetelt esetekről van szó, nem szabad általánosítani, a bevándorláshoz és az iszlám valláshoz nincs köze a „sajnálatos eseményeknek”. Peter Altmaier német kancelláriaminisztertől például megtudtuk, hogy a terrorveszély a menekültek körében „nem nagyobb és nem kisebb, mint a lakosság más csoportjaiban”. Aztán a Nizzában 84 embert halálra gázoló tunéziai származású kamionosról kiderítették, hogy francia állampolgár volt, tehát ő francia, és egyébként is csak mérsékelten muszlim (pont mint a Charlie Hebdo-mészárlást elkövető Kouachi fivérek), a würzburgi fejszésnek nehéz gyerekkora volt, a müncheni lövöldöző (iráni Ali) csak „klasszikus ámokfutó”, nem dzsihadista, nyugodjunk meg. Franciák ölnek franciákat, németek németeket, nincs itt semmi látnivaló.

Néha azért elszólják magukat, mint a minap Manuel Valls francia miniszterelnök, aki szerint lesznek további támadások, és meg kell tanulnunk együtt élni a fenyegetettséggel. Igen, jól értették: nem azt ígéri, hogy az írmagját is kiirtják a terroristáknak, gátat vetnek a népvándorlásnak, és kitoloncolják a papírok nélkül, illegálisan ott élősködő százezreket. Nem. Hanem azt mondja, hogy törődjünk bele a rémálomba, amit az egyenlősdit hirdető fantaszták ránk szabadítottak. Azok, akik szerint az a haladás, ha a kontinens népeit összeturmixoljuk zömében írni-olvasni sem tudó, az európai szokásokat, morált el nem fogadó, terjeszkedést hirdető vallásuk miatt könnyen fanatizálható bevándorlókkal.

Furcsa, de ma éppen nekünk, félig még észnél lévő országoknak kell azt mondanunk: nem kérünk ebből, tessék tisztelni a másságunkat!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 26.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »