Egy volt ÁVH-s furcsa emlékei

Egy volt ÁVH-s furcsa emlékei

Számos furcsasággal szolgált Kanyó András tegnapi könyvbemutatója. A szerző egykor az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) angol–amerikai vonalán dolgozott, majd Londonban hírszerző, utána a Magyar Televízió és a Népszabadság újságírója, moszkvai és bonni állandó tudósítója volt. Kanyó – aki már Horthyról és Mindszentyről is írt könyvet – igen keveset árult el arról, mi szerepel mostani művében, az Egy kirúgott hírszerző emlékeiben, ám amit mégis elmondott, annak ténysze­rűsége erősen kétséges. Már a könyv címében szereplő kirúgás is minimum vitatható. Egy korábbi tényfeltáró cikkünkben (Horthy-portré ÁVH-s háttérrel, 2008. december 26.) az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származó dokumentumok alapján megírtuk: Kanyót 1966-ban őrnagyi rangban „áthelyezték a polgári életbe” – tehát szó sincs kirúgásról. Az érintett tegnap arról beszélt, a londoni nagykövetségre azért került ki gépkocsivezetőként, mert renitens volt. Ezzel szemben 2008-as cikkünkben idéztünk Kanyó egyik jellemzéséből: „Kanyó András rny. fhdgy. elvtársat javasoljuk külügyi fedéssel, gépkocsivezetői beosztásba külföldre hírszerzőtisztnek kiküldeni.” Így került a londoni nagykövetségre. Renitens magatartásról szó sem volt a róla szóló korabeli jellemzésekben. Nyul István rendőr őrnagy például azt írta róla 1960-ban: „Kanyó elvtársat több mint 6 éve ismerem. Kb. 9 éve dolgozik a hírszerző osztályon. Megállapításom szerint élethivatásának tekinti a hírszerző munkát. Feladatait lelkesen végzi. Szereti ezt a munkát és igyekszik a tőle telhető legjobban dolgozni.”

Kanyó tegnap arról beszélt: Lon­donban az ’56-os emigránsokkal „foglalkozott”, és próbált segíteni azoknak, akik odakint „nem érezték jól magukat”. Ugyanakkor a korabeli dokumentumok nem Kanyó segítő szándékára utalnak, hanem arra, hogy 1957-től, még itthonról részt vett az emigránsok megfigyelésében, külföldi szolgálata idején pedig hálózati személyeket, ügynököket tartott.

Egyik története szerint egy Kanadában dolgozó névrokonának, Kanyó Imrének is segített, ám miután az általa beadott hazatérési kérelmét másodszor is elutasította felettese, az erdészként dolgozó férfi öngyilkos lett. Egyébként a tegnapi könyvbemutatón Kanyó külön köszöntötte a brit és a német nagykövetség munkatársait, majd megnyugtatta „őfelsége kormányát”, hogy semmi olyat nem csinált az ott töltött öt évben, ami Angliának kárt okozott volna. A volt ÁVH-s tiszt arról is szólt: hírszerzői tapasztalatait jól tudta kamatoztatni később az állami tévénél is, ahová Randé Jenő, a politikai adások főszerkesztője segítségével került be.

A könyvbemutató moderátora Hajdú János volt, aki az 1980-as években A Hét című műsort vezette. – Ahogy körülnézek a teremben, kevés Fidesz- és Jobbik-szavazót látok – adta meg az alaphangot Hajdú, mivel a teremben zömmel idős emberek voltak, például Avar János újságíró. Majd történelmi keretbe ágyazta a rendezvényt: 1917 alapvető fordulat volt az emberiség életében, ám a forradalom ügye „átmenetileg csődbe ment”, jelenleg az ellenforradalom állapotában vagyunk, és jó idő, mire ebből Európa ki tud mászni. Jelezte: ő már nem fogja megélni, de borúra jön majd a derű. Úgy vélte, a kommunizmus a kapitalizmus „emberibb arcú” formája volt, ám „az erőszaknak és a brutális nyomásgyakorlásnak olyan formái vegyültek ebbe a forradalomba”, amelyek elvezettek a bukásához.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 12.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »