Egy népszerűtlen populista

Politikusok népszerűségi listáit böngészni szórakoztató, de kevés gyakorlati haszonnal járó időtöltés. Ugyanis a politikai élet meghatározó személyeinek kedveltsége, illetve elutasítottsága semmilyen összefüggésben nem áll az aktuális politikai erőviszonyokkal. Göncz Árpád tíz évig utcahosszal vezette az összes népszerűségi listát, de a reá eső dicsfényből egy vékonyka sugár sem hullott a pártjára, amely azon tíz esztendő alatt a szavazótáborát a negyedére csökkentette (21,2 százalékról 5,44-ra). Persze most azt mondhatják, hogy Göncz pártok fölött állt, ami nagyrészt igaz is, mert a többi pártnak valóban fölötte állt, speciel pont az SZDSZ-nek nem. Hozzátéve, hogy abban az időben a szabad demokraták többi politikusa is (Demszky, Kuncze, Magyar, Pető) a népszerűségi listák élcsoportjában tanyázott, ennek ellenére a támogatók folyamatosan fogyatkoztak. A „politika szőke hercege”, azaz Fodor Gábor, lehetett bármelyik pártban, a második, harmadik legnépszerűbb közszereplő volt, de az 1994-es választások után egyéni választókerületében már nem volt esélye mandátumot nyerni.

Nincs rá logikus magyarázat, hogy az állampolgárok a politikusok esetében miért választják szét a személyiséget és a politikusi tevékenységet, mintha azt feltételeznék, hogy egy korrupt népnyúzó civilben egész kedves, rendes ember lehet, míg a csendes, megbízható, normális egyének mandátumhoz jutva enyves- és véreskezű fenevaddá válnak. Azt sem tudjuk megmondani, hogy honnan származtathatjuk ezt a jelenséget, demokratikus vívmánynak tarthatjuk-e, vagy a létező szocializmusból itt maradt rossz berögződésnek? Mindenesetre a mindenkori választási eredmények elemzéséhez egy roppant különös adalékkal szolgálhat.

Legutóbb a Republikon Intézet tette közzé a politikusok népszerűségét vizsgáló kutatásait. Az eredmények alapján első megállapításunk az, hogy igazán népszerű politikus manapság nincsen, csak kevésbé népszerűtlen. Valaha Göncz Árpád tetszési indexe 75–80 pont között mozgott, ma a legjobb mutató Áder Jánosé – nem több mint 41,9. Igaz, a két felmérés más módszer szerint történt. Hajdan azt kérdezték: „Kedveli-e ezt vagy azt a politikust?” Most azt kérdezték: „Ön szívesen látná országos politikai döntéshozó pozícióban az adott politikust?” Ádert a megkérdezettek 41,9 százaléka szívesen látná. Csakhogy ez az arányszám azt jelenti, hogy 58,1 százalék nem látná szívesen, s ezt túlzás lenne népszerűségnek nevezni. A Republikon Intézet 18 politikus között állított fel sorrendet: a második helyre Orbán Viktor került, a válaszadók 37,6 százalékának szavazatával, nem sokkal előzve meg az LMP-s Szél Bernadettet (34,5), az MSZP-s Kunhalmi Ágnest (34,1) és a PM-es Karácsony Gergelyt (33,8). Molnár Gyula, az MSZP új elnöke és Tarlós István főpolgármester még viszonylag népszerűnek mondható közszereplőknek számítanak, 30 fölötti indexszámukkal (31,2, illetve 30,9). Lázár János kancelláriaminiszter már csak 29,8 százalékon áll, míg Vona Gábor csak a tizenegyedik, Schiffer András pedig a tizenkettedik helyen szerénykedik (28, illetve 27,5). Fodor Gábor ma már nem elölről, hanem hátulról a harmadik (23,5), és a mindenkit messze alulmúló Gyurcsány Ferencnek (21,5) is van helye.

Ez a lista azért is érdekes, mert a 2010 óta kormányzó koalíció minden korábbi politikai formációnál népszerűbb, míg a miniszterelnök a rendszerváltás utáni időszak legrajongottabb politikusa. Ám a kimutatás szerint őt is jóval többen utasítják el, mint amennyien szeretik. Sokan mondják rá, hogy nem több, csak egy szimpla populista. Egy népszerűtlen populista – tehetjük hozzá a felmérés alapján. Ahhoz képest elég jól tartja magát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »