Egy nép végét jelenti, ha nem emlékezik többé múltjára – Ferenc pápa beszéde Mchetában

Egy nép végét jelenti, ha nem emlékezik többé múltjára – Ferenc pápa beszéde Mchetában

Ferenc pápa grúziai látogatásának utolsó, de súlyában talán legjelentősebb mozzanatában, szombaton, helyi idő szerint este negyed hétkor felkereste a grúz kereszténység bölcsőjét, a Tbiliszitől mintegy 25 kilométerre fekvő, ezeréves patriarkális bazilikát Mchetában.

Az ezeréves templom, ahol a hagyomány szerint Krisztus „köntösét” őrzik, a Szveticskoveli nevet viseli, mely utalás egy antik oszlopra, melynek neve: „oszlop, mely az Életet adja”. A pápát a grúz pátriárka, ortodox papok, a miniszterelnök, valamint a diplomáciai testület tagjai fogadták az ötszáz férőhelyes székesegyházban.

Ferenc pápa beszédében mindenekelőtt „a grúz nyelv gazdag kifejezőképességére utalt, ahogy a testvériség, a barátság és a személyek közötti közelség testet ölt a szavaikban”. „Nemes és nagylelkű a ti nyelvetek, ahogy megnyilvánul a másik megsegítésére és helyettesítésére irányuló készségben, ahogy magára vállalja a másikat, ahogy a saját életét felajánlva mondja neki: shen genatszvale, vagyis szeretnék a helyedre lépni. Örömök és félelmek megosztása az imaközösségben, a lelkek egységében, egymás keresztjét hordozva – mondta a pápa –, ez a keresztény testvéri magatartás, mely a közös utunkat jelzi”.

Ferenc pápa beszédében utalt a patriarkális székesegyház hitbeli kincseire és ősi történetére, mely arra hív, hogy emlékezzünk a múltra. Idézett egy 19. századi grúz költőtől: „Egy nép végét jelenti, ha nem emlékezik többé múltjára”. Grúzia története olyan, mint egy ősi könyv, melynek minden lapja szent tanúságtevőkről és keresztény értékekről mesél, amely összekovácsolta az ország lelkületét és kultúráját. De nem kevésbé szól ez az értékes könyv a megnyílásról, befogadásról és integrációról. Felbecsülhetetlen örök értékek ezek az ország és az egész térség számára, melyek kifejezésre juttatják a keresztény identitást, mely akkor marad meg jól, ha mélyen a hitben gyökerezik, de ugyanakkor nyitott és készséges marad, soha nem merev és zárt.

A keresztény üzenet – és ez a hely erre emlékeztet – a grúz identitás oszlopa lett, hiszen stabilitást adott oly sok viszontagság közepette, még akkor is, amikor az ország fájdalmasan magára maradt. De az Úr soha nem hagyta el Grúzia szeretett földjét, mert Ő hűséges minden szavában és jóságos minden cselekedetében, idézte a pápa a 145. zsoltár vigasztaló és erősítő sorait.

Az Úr gyengéd és együttérző közelségét különleges módon képviseli a Szent Köntös, melynek a titka, hogy varratlan és egy darabból szőtték (Jn 19,23) és amely a keresztények különleges figyelmét élvezte a kezdetek óta. Karthagói Szent Ciprián egyházatya erre a ruhára utalva jegyzi meg, hogy amikor Jézus ebben a ruhában jelenik meg, akkor a megegyezés kötelékét mutatja fel, mely elválaszthatatlanul egyesít. A Szent Köntös az egység ruhája, és a kereszténység története során a megosztottság fájdalmára utal, mert ezek valójában az Úr testében hordozott gyötrelmeket jelzik. Másik oldalról közelítve, fogalmazott a pápa, az egység a magasból jön, Krisztus szeretete által, aki nemcsak a ruháját hagyta ránk, hanem az egész testét. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy ne mondjunk le önmagunk felajánlásáról, a kölcsönös megértésről, hogy kijavítsuk a gyötrelmes hibákat a keresztény testvéri szeretet által.

Végül Ferenc pápa arra biztatta a grúz patriarkális bazilikában jelenlévő testvéreket, hogy igazi ökumenikus szellemben folytassák Krisztus varratlan köntösének az ápolását.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »