Egy mondat Trianonról

Egy mondat Trianonról

Ha mi, magyarok, megkérdőjelezzük történelmi hőseink tetteit, ha kinevetjük, gúnyoljuk és lenézzük mítoszainkat, legendáinkat, ha elfelejtjük szájhagyományainkban élő meséinket, azok tanításait, ha nem emlékezünk meg méltóképpen a történelmi ünnepeinken, legyen az győzelmi, vagy tragikus, ha élő közösségünk eleven részeként az ünnepek már csupán a fogyasztásról, a nagy bevásárlásról, esetleg a hosszú hétvégék adta wellness lehetőségekről szólnak, nem pedig a megélendő hagyományokról és értékekről, amelyekből a közösség minden egyes tagja szellemileg és lelkileg táplálkozik, fejlődik és jobbá válik, akkor eljött számunkra a végítélet, a kulturális pusztulás, a szellemi öngyilkosság, a valódi, választott Trianon, és szép lassan eltűnünk a történelem süllyesztőjében, mert ha kiszorítjuk nemzetünk lelkéből és az ünnepekből a ritkán látott vendéget a ”szentet”, s marad a helyében “profán”, akkor elveszejtünk minden olyan értéket, amely összekapcsolja az egyik embert a másikkal, magyart a magyarral, s menthetetlenül elidegenedünk, elmagányosodunk úgy, hogy közben észre sem vesszük, hogy vannak testvéreink, hasonló nyelven beszélők körülöttünk, országhatárokon belül és túl is, s ha nem tudunk kellő mélységben csak egy percig is, akár egy vers elolvasásával, egy rövid beszélgetéssel, a himnusz meghallgatásával, egy rendezvényen való részvétellel a trianoni tragédiára és a határok feletti összetartozásra gondolni, akkor végső soron a beleszületett közösségünket, a nemzetünket és önmagunkat is eláruljuk, ami csak látszólag lenne a mi saját golgotánk, hisz tovább erodáljuk magyarságtudatunkat, és bűnt követünk el gyermekeinkkel, s unokáinkkal szemben is.

The post Egy mondat Trianonról appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »