Egy-, két- és többnyelvűség

Egy-, két- és többnyelvűség

Az Åland-szigeteket a demokrácia, az emberi jogok melegágyaként szokás emlegetni. A Finnországhoz tartozó, svéd többségű autonóm terület pozitív példa a kisebbségi jogérvényesülésre nézve. Mi, erdélyi magyarok is szoktunk rá hivatkozni célként kitűzött autonómiánk megvalósíthatósága és európai gyakorlata kapcsán a dél-tiroliak, katalánok, skótok vagy éppen a baszkok, walesiek, vallonok, flamandok, belgiumi németek, gagauzok mellett.

Egynyelvuvaroshaza_bMariehamn. A szerző a városháza előtt, amelynek neve csak svédül szerepel a homlokzaton

Így illik, így tisztességes

Åland egyetlen városi rangú települése Mariehamn, a „főváros”. 1861-ben, „orosz időben” az akkori cár, II. Sándor alapította, és feleségéről, Maria Alek­szandrovnáról nevezte el. Napjainkban „Mária kikötője” mintegy tizenkétezer lakosának több mint kilencven százaléka svéd anyanyelvű. Itt működik az ålandi autonóm parlament és az autonóm kormányzat. A parlament harminctagú, és csak az ålandi polgárok szavazhatnak a jelöltekre. A sokszínűségre jellemző, hogy a legutóbbi választásokat követően összesen hat párt képviselői alkotják az országgyűlést, amelynek ülésszakát a finn köztársasági elnök vagy megbízottja nyitja meg.

Mariehamnra komphajóval érkezhet a látogató Stockholm, Helsinki vagy Tallinn felől. Hat-hét órányi kényelmes utazással. A kikötő várócsarnokában három nyelven közérdekű hirdetések, képernyőn követhető információk állnak rendelkezésre. Nyilvánvaló, hogy a máshonnan hajóval érkezők számára többnyire az angol nyelv használatos. Amiként az is természetes, hogy az állam nyelvén, finnül, ugyanakkor a helyi többségi lakosok nyelvén, svédül is tájékozódni lehessen. A szórólapok is háromnyelvűek az alábbi sorrendben: svéd, finn, angol. Így természetes.

A kikötőhöz közel található Åland-szigetek és „fővárosa” fő látványossága a négyárbocos Pomeránia vitorláshajó, amely múzeumhajóként üzemel, és a szárazföldi tengeri közlekedési múzeummal együtt látogatható. A Pomeránia (Pommern) az első világháború előtt megépült német hajó, amelyet később gabonaszállításra használtak, „nyugdíjazásáig” bejárta az egész világot. A múzeumhajó fentebb felvázolt történetéből következik, hogy a feliratok négynyelvűek. A svéd, finn és angol mellett megjelenik a német felirat is. Így illik, így tisztességes.

Csak svéd feliratok városházán, rendőrségen

Mariehamn kellemes és lakható település: zöldövezetekkel, kilátó dombmagaslattal, szabadidős tevékenységekre alkalmas területekkel, élvezhető partszaka­szokkal, jachtkikötővel. A turista számára kiemelt látogatnivalók: evangélikus templom, temető és környéke, hagyományos faházak negyede, keleti és nyugati kikötők, központi zóna. A sétálóutcával átellenben, a városháza előtti gondozott park bejáratánál kecsesen, koronásan büszkélkedik a városalapító cárné szobra. Talapzatán öles betűkkel, két nyelven a felirat: Maria Alekszandrovna. Svédül és finnül – gondolnánk. Mégsem. Latin és cirill írással, svédül és oroszul. Így illik, így parancsol tiszteletet és köszönetet.

varosalapitooroszulis_bMária kikötője. A városalapító cárné szobra a központi parkban

A kormányépületeken nincs zászló, csak kétnyelvű felirat. Az állam nyelvén és a lakosok nyelvén olvasható a közigazgatási intézmény neve. A városháza ellenben egynyelvű, csak svédül írja a rendeltetését: Stadshuset. Homlokzatán skandináv zászló. Se nem finn, se nem svéd, hanem az Åland-szigetek jellegzetes kék alapon piros-sárga keresztes zászlaja. Ráadásul a rendőrség épületén is csak svédül szerepel a rendeltetését hirdető felirat: Polis. Elnevezése a nyelvek többségében – így svédül is – elég nemzetközi ahhoz, hogy érettségi nélkül bárki rájöhessen, hogy a zsaruk munkahelye. Szóval a központi zónában az egynyelvűség uralkodó. Így természetes. A potenciális ügyintéző lakosság 91 százaléka svéd anyanyelvű, és a maradék kilenc százalék tud annyit svédül, hogy eligazodjék. Illik tudnia, hasznos tudnia.

A valóra vált álmok szigete

Az angolon kívül oroszul, németül, magyarul vagy románul valószínűleg nem vihetnénk sokra az Åland-szigeteken. De svéd nyelvleckére sincs szüksége annak, aki szeretne ellátogatni erre az érdekes és jelképes helyre. Csupán angolul kell tudnia annyit, amennyi szükségeltetik a saját igényei szerinti eligazodáshoz. Mert az ålandiak kilencven százaléka beszél annyira angolul, ráadásul van olyan készséges polgár, hogy a turistát szükség szerint útbaigazítsa. Ez így természetes.

„Add meg a királynak a királyét és a császárnak a császárét!” – jól ismerjük a mondást. Kiegészíteném azzal, hogy „a cárnak pedig a cárét!”. De vajon valós célkitűzés vagy csupán álom lenne elvárni azt nálunk is, ami az Åland-szigeteken természetes? Elképzelem, hogy valamely többé-kevésbé kilencvenszázalékos székelyföldi településen a Községháza feliratú, egynyelvű épületen egyesegyedül ott lobog a székely zászló, arrább pedig egy másikon azt írja, hogy Rendőrség. Csak magyarul. Ro­vásírásmentesen. Miközben az állam nyelvével leginkább a busz- és/vagy vonatállomáson találkoznánk. Játszadozom a gondolattal. Álmodozom. A hatóság részéről bizonyára már a természetes egynyelvűség/többnyelvűség álma is felér pár ezer, tízezer lejes büntetéssel. De nekem is megéri ilyen szépet álmodni. És tudni azt, hogy az álmok valahol, valamikor, valahogyan valóra válnak, válhatnak. Jelenleg éppen az Åland-szigeteken.

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »