Egy apa kálváriája a gyermekvédelemmel

Egy édesapa azzal a kéréssel fordult a Hunhír.infóhoz, hogy közöljük nyílt levelét, amelyben kifejezi ellenérzéseit az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Mint állítja, elszakították tőle, így nem láthatja szeretett lányát.

Magyar Menedék - Háttérhatalom

Nyílt levél!

“Kedves” (i)gazságszolgáltatás, gyermekvédelem. Megpróbálok finoman fogalmazni, nehogy megsértsem nem létező becsületüket, beletapossak nem létező lelkiismeretükbe. Ugye, rendkívül büszkék arra a mocsokra, amit gyermekvédelemnek és igazságszolgáltatásnak neveznek? Mernek a saját gyermekeik szemébe nézni még? Úgy, hogy gyermekek tízezreit hagyják cserben? Mernek még tükörbe nézni annyi aljasság után? Elégedettek a fizikailag, lelkileg, nemileg bántalmazott gyermekek cserbenhagyásával? Anyának nevezett nők gátlástalan módszereivel történő védésével? Ekkora örömöt okoz önöknek hagyni, hogy a maguk által anyának titulált nő jogellenesen kiszöktethesse a gyermeket?

Tényleg attól boldogok,hogy okirat-hamisítással, fenyegetéssel, bizonyítékeltüntetéssel védenek nőket? Tiszteletet, megbecsülést várnak tőlünk azok után, hogy magasabb szintről jövő utasításra, ismerősi szívességtételből, egymás hivatali visszaéléseinek eltussolásával elszakítanak gyermekünktől? Magasabb bért követelni tudnak. De esküjükhöz, hivatásukhoz méltón dolgozni már nem.

Tényleg jobb behódolva térden csúszni félelemben élni? Jobb helyeken azért, amit velem és gyermekemmel műveltek az elmúlt 7 évben, nem fizetés jár, hanem kőkemény börtönévek. Háromszor rabosítottak ártatlanul. Fizikailag, lelkileg, nemileg bántalmazott gyermekemet hagyták jogellenesen külföldre szöktetni. Az önök által munkának nevezett mocsok miatt 2015. 12. 06-a óta nem láthattam imádott gyermekemet. Mert védeni kell a mundér becsületét, és takargatni azt a mocskot, amit visszaéléseikkel összehoztak egy anyának titulált nő védelmében. De valamire mégis büszkék lehetnek. Embertelenségükre, könyörtelenségükre, ahogy az alapvető emberi és gyermekjogokat sárba tiporják. Isten megbocsájt, de én nem.

Diszeli Zoltán


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »