E. P. és Isten, haza, család?

Elment E. P., lapozzunk, mondhatnók. Csakhogy ez azért nem ilyen egyszerű. Döbbentem olvasom az E. P. halálával kapcsolatos cikkeket és kommenteket. De ezúttal nem is annyira a deklaráltan liberális féltől valókét, hanem inkább a magukat hellyel-közzel konzervatívnak-kereszténynek, vagy csak polgárinak mondókét.

Ám azért lássunk – mintegy mintavételül – két reakciót a liberális féltől. Az egyik egy fészbúkos bejegyzés Pozsonyi Ádám profiljáról. Mielőtt idézném, idemásolom, mint írt Pozsonyi saját oldalán E. P. halálhírére:

Halottról igazat vagy semmit. Meghalt Esterházy Péter. Ritka kártékony, és felettébb unalmas író volt. Emlékszem, még az érettségi után, hogy „képben legyek” a kortárs irodalommal, és „műveljem magam”, belekezdtem a „Hrabal könyve” című kötetébe. A cím fogott meg, mert bemagyaráztam magamnak, hogy a Hrabal jó – Esterházynál kétségtelenül jobb –, és akkor már illik. Mai fejjel Hrabalról is megvan a véleményem, de most EP a lényeges, kinek könyvében a 2. oldalon nem jutottam túl. Olvashatatlan.

Nem értettem, és magamban kerestem a hibát. Aztán elővettem a Termelési regényt. Az első oldalon nem tudtam túl jutni, de akkor már tisztult az agyam, s éreztem, hogy ez engem taszít, idegesít, ez valami idegen, beteges, sznob baromság. Aminek a magyar lelkiséghez semmi köze. Ennyit az igazságról.

Az embert sajnálom, és részvét illet meg mindenkit, aki szenved és a halállal küzd. Vélhetően most megy majd a csinnadratta, igen, a „mi” részünkről is, mert mi mindig megtesszük a gesztusokat azoknak, akik semmi gesztust nem tesznek mifelénk, s akik Nyírőt meg Szabó Dezsőt kihajítanák a köztudatból. Ne legyen igazam…”

Felesleges ehhez kommentár, ugye? No de lássuk, mit írt erre Pozsonyi fészbúkján egy bizonyos Domán Irén!

„Elnézést kérek, nem ismerem az Ön munkásságát, de ep-vel kapcsolatos véleménye egy f@szság. Kicsi a farka? Ettől a vélemény nyilvánítástól nem lesz nagyobb. Sajnálom uram, de ez a véleményem. Ön egy törpe.”

Ám Pozsonyi sem maradt adósa:

„Köszönöm a kedves, nőies és intelligens levelét. Sajnálom, de interneten nem ismerkedem, úgyhogy felkérése – bármilyen csábító – most sajnos elutasításra kerül. Ne adja fel, valaki biztos rááll majd az ilyen ajánlatokra. Próbálkozzon. A mai világban bármi elképzelhető…”

A másik reakció a Mazsihisztől jött. (Honnan máshonnan is?) Honlapján tegnap ezeket olvashattuk E. P.-ről:

Meglepő, de konzervatív író volt: mélyen összefüggő hármas jelszavai, örök témái valának: Isten, haza, család. Így, ebben a sorrendben és szétválaszthatatlanul. Családtörténetét a haza történetévé egészítette ki nagy könyveiben, a történelmi családba befogadva a kirekesztettek nemzedékeit, újrateremtve könyveiben a mindig széthullástól fenyegetett hazát: a hazát a magasban, ahogy egy ideje már kedvvel idézte Illyés Gyulától.”

E. P. és Isten, haza, család! Forog velem a szoba. Hanem lássuk, hogy önmagukat konzervatívnak mondók soraiban is gyakorta mit lehetett olvasni!

Egyikük – egy szerkesztő – fészbúkján egyenesen azt írta, hogy E. P. életműve „fontos”, és „nem helyes pusztán néhány politikai állásfoglalása vagy rövidebb írása alapján megítélni az egészet vagy akár az embert”, majd vitapartnerei ellenvetéseire hozzátette még:

„Alapdolgokban van vitám mindazzal, amit Esterházy gondolt az irodalomról és a nemzetről is, de az nem azt jelenti, hogy a halála utáni napon, felszínes fél-információk alapján le lehetne itt árulózni meg magyargyűlölőzni.”

Volt, aki erre megjegyezte: „Az éremnek ebben az esetben is két oldala van: lehetett akármilyen jó író, magyargyűlölő liberális volt.” Pontosítok. Nem, E. P. nem volt író. Rossz írónak is rossz lett volna.

Bizonyára vannak, akik emlékeznek még mondjuk Passuth Lászlóra. Jó közepes író volt. De sem ő, sem környezete nem tartotta élő klasszikusnak. Vagy emlékeznek még Berkesi Andrásra, illetve Szilvási Lajosra. Ők, mint E. P., szintén nem voltak írók, de legalább nem gyalázták a magyarságot, szemben E. P.-vel.

Még két fészbúk-bejegyzést idézek a fentebb idézett szerkesztő álláspontja ellensúlyozásául.

Az egyik: „Lehet, hogy nem olvastam egyetlen írását sem, de volt szerencsém vele négyesben nagyjából egy órát beszélgetni a jáki templomban. Közel sem volt az a szerény személyiség, mint aminek beállítják, kifejezetten az volt az érzésem, hogy lenéz minket, beszélgetőtársait a származása/származásunk folytán.

Hja, a liberálisok ha valamiről, hát legkevésbé a szerénységről közismertek. Ám lássuk végül a másik bejegyzést:

„Én például az életművét is vitatom, sokat lehet hallani a plagizálásairól, újra kellett írni az édesapja dicsőítésére írott könyvét is, amikor kiderült, hogy az besúgó volt… A magyarság ellen írott dolgairól meg már volt szó. Ettől függetlenül természetesen nyugodjék békében, legyen neki könnyű a föld! Azért azonban ne avassunk szentté méltatlanokat és ne dicsőítsünk magyarként magyargyűlölőt.

Ne bizony, hanem végre mindenkit a maga helyén kezeljünk. Csak azt nem értem továbbra sem, miért nem értik meg ezt gyakorta az önmagukat nemzetinek-kereszténynek vagy polgárinak mondó ítészek sem? Vagy komolyan elhiszik ők is a Mazsihisszel, hogy E. P. „örök témái” az Isten, haza, család volt?


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »