Duray Miklós: Pozsgay Imre ravatalánál…

(…) Pozsgay Imre volt a kommunista Magyarországon a változás és a változtatás eddig élő, ezután örök példája. Nem csupán amiatt, hogy a nemzetgyűlölő internacionalistákkal ellentétben, nemzetben gondolkodott, hanem azért is, mert a nemzet révén újra fölfedezte a többszínűséget, a különbözőséget, hiszen a nemzet nem egységes, hanem egyetemes, azaz, mozaikszerű, de belső kötődései révén alkalmas és képes az összehangolt mozgásra. (…)

 

Pozsgay Imre nem volt kirívó példa korának és korosztályának pályakezdésében. De kortársai között kirívó lett. Neki, 1950-től húsz év kellett ahhoz, hogy jó útra térjen, sok kortársának ötven év sem volt ehhez elegendő. A lelki tartalék benne volt, kellett, hogy benne legyen, másként nem következhetett volna be a lelki változás. Nem mindegy, honnan indul az ember pályafutása. Az élet akarása és a bármi áron való élet akarása közötti szakadék áthághatatlan.

 

Pozsgay Imre ravatalánál (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

 

Lelki búcsúztatójában ez volt az egyik fontos szempont: hívő ember volt. (…)

 

Amikor elindultam Pozsonyból Pozsgay Imre temetésére, mindez felmerült bennem. Innen kellene újra értelmezni a nemzetpolitikát. Ehhez akár a búcsúztató lelkipásztor, Jelenits István szabadon idézett zárószavait is lehetne kapcsolni: amikor téged a mélybe eresztünk, attól kezdve felülről ítéled meg tetteinket.

 

Felvidek.ma – Duray Miklós: Pozsgay Imre ravatalánál…


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »