Dunajujváros

Dunajujváros

Elnézést a helybéliektől, nem lehet a szójáték csábításának ellenállni.

Mentség csupán annyi, páran tényleg feljajdulhatnak az eredmények láttán, kiváltképp az MSZP környékén, ahol egyébként is tisztújító felfordulás van. A szocialista színekben induló Selyem László urat három párt is megelőzte, közülük alighanem a Jobbik háta a legfájdalmasabb látvány az MSZP-nek. Az egykor balos iparvárosban (a tisztújításon éppen csak átesett) Vonáék, több mint kétszer annyi voksot kaptak, mint a szocialisták jelöltje. Valakik tehát nagyon elnézhették az ottani aktuális szimpátia-viszonyokat, ha legalább ezt a fiaskót nem voltak képesek elkerülni.

Az általános jajszavak közepette az elnökaspiránsok azért most nyilván dörzsölgetik a kezüket. Selyemzsinórt küldenének máris Tóbiásnak, a pártelnök nyakába varrnák az eredményt, ami pedig a szocialisták közös „érdeme”. Többek közt a miatt is, hogy a szívós, szisztematikus, szellemi építkezés helyett szokás szerint most megint a személyi kombinációk uralják a pártot, mintha a sokat emlegetett, de még sose látott baloldali megújulás kizárólag az elnök személyén múlna.

Hogyne, jó volna Tóbiást lecserélni, mondjuk Napóleonra, mert más megoldás, hipp-hopp, nemigen húzná ki a csávából a pártot. Vagy látja valaki a tömegeket hullámzani a három elnökaspiráns mögött? Ha igen, akkor sasszeme, pontosabban nagy-nagy fantáziája lehet.

A vasárnapi eredmény másik „hozadéka”, hogy Gyurcsány alakulata is szépen rávert a szocialistákra. Ám a Demokratikus Koalíció vezére annál azért okosabb, hogy ezért most mellét döngetve, látványosan triumfáljon. Annak egyelőre még nincs itt az ideje.

Gyurcsány mindenképp összefogást akar, egy nagy Orbán-ellenes választási akármibe szeretne végre bekerülni, hogy ott aztán előbb-utóbb (ámbár inkább előbb) ő lehessen az úr. Merthogy az lenne, ez nem lehet vitás, hiszen a pozíciók megszerzéséhez kellő hatalomtechnológiai rafinériája és kapitális ambíciója van. A hatalomra kerülés mindig is olajozottan ment neki, a hatalmon maradás, a hatalom megtartása, enyhén szólva, már jóval kevésbé, no de hol van az még, ha ugyan egyáltalán.

Mindenesetre, ha Molnár Gyula, mint hírlik, elnökként szívesen ebédelne majd Gyurcsánnyal, lehet, hogy a desszert végére nem maradna már az elnökségéből semmi.   

Az összefogást sürgetők persze most lelkesen összeadják a „baloldal” eredményeit, kimutatván, hogy a DK, az MSZP és a PM (Párbeszéd Magyarországért, ha valaki nem tudná) voksaival együttesen megverték volna az egyébként fölényesen nyerő Fideszt. (Amely legutóbbi eredményéhez képest kb. tíz százalékpontnyi szavazatot vesztett.)

Megverték volna, ha.

Csakhogy a választói lélektan nem merő matematika. Korábban is nem egyszer bebizonyosodott már, hogy a szavazók nem szeretnek „csomagot” választani, ha erre kell szavazniuk, jó páran közülük inkább otthon maradnak. Azt csak némely politikusok hiszik, hogy az állampolgári mentalitás korlátlanul formálható, manipulálható.  Ellenkezőleg. A szavazók számára ritkán vonzó a „gyümölcs”, ők az almát, a körtét, a szilvát, stb. szeretik, s nem biztos, hogy ha a kosárban mindegyikből van valami, akkor fegyelmezetten, úgy ahogyan azt a politikusok szeretnék, a kosárra fognak szavazni.

Lehet persze, hogy e vasárnapi voksolás túl van kicsit dimenzionálva, sőt biztos. Egy-egy helyi állapot aligha reprezentálja az ország egészét, legföljebb figyelmeztető jel. A szocialisták mégis jól teszik, ha Dunajujvároson kissé elgondolkodnak.

Gyurcsány már ott áll az ajtajuk előtt.         

Galló Béla

a szerző politológus


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »