Drábik János: Államcsőd a jó megoldás

A pénzimpérium a 20. század végén pénzügyi és gazdasági eszközökkel nagyszabású háborút indított nemzetállamok felszámolására és az Új Világrend létrehozására. A pénzhatalmi elitnek a világkormány létrehozásáért folytatott háborús offenzívája 2008 után új szakaszba lépett. Az államok feletti Pénzkartell több évszázados stratégiájának kezdettől fogva olyan transznacionális pénzügyi rendszer létrehozása volt a célja, amelynek a segítségével ellenőrizni lehet az egyes országok gazdasági és politikai rendszerét is. A szervezett magánhatalom–a pénzimpérium-úgy rejtőzködik a területhez kötött, geopolitikailag létező országokban, mint egy kanál só a pohár vízben.Nem, vagy csak alig látszik,de ott van, és jelenléte meghatározó.

 A pénzimpérium nem úgy épül fel, mint egy állam. Szervezeti rendszeréből hiányzik a hatalmi ágak–törvényhozó, végrehajtó, bírói–megosztása (a fékek és ellensúlyok ellenőrzőszerepe), működéséből pedig a társadalomnak felelősséggel tartozó vezetők demokratikus megválasztása. A pénz világbirodalmának a szervezeti felépítése és működése egy magántulajdonban lévővilágcég szervezetéhez és működéséhez hasonlítható. Legfőbb döntéshozói a hierarchia felső szintjén elhelyezkedő tulajdonosok, akiknek a döntéseit a második szintet alkotó igazgatóságok tagjainak (ENSZ és NATO főtitkárok, a WTO , a Világkereskedelmi Szervezet, a Világbank és IMF ügyvezetői, az EU Bizottságának elnökei, a CFR, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Bilderberg Csoport és a Trilaterális Bizottság irányítói) a felügyelete alatt a nagy szakértelemmel rendelkező harmadik szint technokrata menedzserei (a FED, a BIS, az ECB, a központi bankok és a nemzetközi kereskedelmi bankok elnökei, a multinacionális cégbirodalmak és óriásbiztosítótársaságok ügyvezetői, a globális média tulajdonosai, a mintegy harmincezer alapítvány irányítói, állam és kormányfők, a hadseregeket és zsoldosokat vezénylőtábornokok, titkosszolgálatok és hírszerzőszervezetek, a nemzetközi szabadkőműves hálózatok és más féltitkos társaságok irányítói) hajtják végre.

 

David Rothkopf  a „Superclass” c. munkájában (USA, 2008)dokumentálta, hogy a globális korporációként működő pénzimpérium tulajdonosai a világ mintegy háromszáz leggazdagabb pénz-dinasztiáiból kerülnek ki, és körülbelül hatezer személy tartozik hozzájuk. Ők alkotják alakosság szupergazdag 1%-ának a felső szintjét. Ennek az 1%-nak az emberiség 99%-ka kényszerűségből folyamatosan átadja munkája eredményét.Rothkopf  a New Yorkban működő Kissinger Associates, Inc. egyik vezetőjeként, vagyis jól tájékozott bennfentesként állítja, hogy ennek a háromszáz családnak a tagjai irányítják a kormányokat, a legnagyobb korporációkat, a nemzetközi pénzhatalom fellegvárait, a tömegtájékoztatás világhálózatát, a vallási szervezeteket, valamint a látható intézmények árnyékában a világ legveszélyesebb bűnöző és terrorista szervezeteit is. A globális pénzimpérium, mint szervezett magánhatalom, sokszorosan összetett hierarchikus rendszert alkot, ahol az egyes szintek, struktúrák, hálózatok centralizált irányítás alatt koordináltan működnek.Ennek a globális hatalmi struktúrának a többi fölé emelkedő talán legfontosabb irányító szerve a Bilderberg Csoport, amelyet a pénzhatalmi világelit zárt klubjának is tekinthetünk. Olyan „Klubnak”, amelybe csak a szuperosztály legfőbb vezetői által gondosan kiválasztott bennfentesek tartozhatnak. A 20. század végére és a 21.század elejére ez a szuperosztály a történelemben eddig példa nélkül álló gazdagságot halmozott fel és lényegében megszerezte a világhatalmat magának. Sokkal gyorsabban globalizálódott, mint bármely más–a világ irányításában résztvevő–csoport. A szuperosztály tagjai nemcsak baráti és családi kapcsolatokkal kötődnek egymáshoz, hanem szoros érdek-és sorsközösséget is alkotnak. Ők tartják kézben a globalizációt és döntően ők az egyre növekvőgazdasági-és társadalmi egyenlőtlenség okai. A világelit azért indított pénzügyi háborút Amerikában, Európában és másutt, mert véglegesíteni akarta az immáron 300 év óta követett világstratégiája nyomán megszerzett óriás vagyon feletti rendelkezést és az ehhez kapcsolódó politikai előjogait. A folyamatban lévő világháború különlegessége, hogy magánérdekek érvényesítését célzó privatizált háború. Másik sajátossága (a nemzetközi Pénzkartell által korábban kirobbantott háborúkhoz képest), hogy elsősorban nem katonai szövetségekbe tömörült nemzetállamok hadseregei vívják véres ütközeteiket hatalmas hadigépezeteikkel. Ennek a látszólag békés eszközökkel vívott magánháborúnak azonban mégis igen súlyosak a következményei az egész emberiség számára. Talán a legtragikusabb ezek közül az, hogy a 21. század elején több, mint egy milliárd ember nyomorog és éhezik.Másodpercenként halnak meg éhező csecsemők olyan betegségekben, amelyeket már gyógyítani lehet. A hétmilliárd emberből túlságosan sokan vannak, akik kénytelenek napi 1 dollárból megélni. Az eladósodottsághoz és a vele járó stresszhez kapcsolódóbetegségek naponta szedik áldozataikat. A pénzügyi eszközökkel folytatott világháború tehát zajlik, és ma mára fejlett nyugati világban is milliók estek neki áldozatul. Ennek a háborúnak az ütközetei nem olyan látványosak, mint amikor hagyományos hadseregek csapnak össze. Ha szétbombáztak egy gyárat, mindenki tudta,hogy nemcsak az épületek és berendezések pusztultak el, de az ott dolgozók munkahelyei is megsemmisültek. Az már kevésbé tűnik fel,hogyha pénzügyi eszközökkel kényszerítik ki a gyárak, üzemek bezárását,akkor is elvesznek a munkalehetőségek. Egy szétbombázott és egy bezárt gyár között csak annyi a különbség, hogy az utóbbi csak fokozatosan válik használhatatlan ócskavassá. A végeredmény azonban ugyanaz. A pénzimpérium magánháborúja szinte az egész világot sújtja, egy-szintre hozva fejlett és fejlődőnek nevezett elmaradott országokat. A világgazdaság centrum-országaiban egyre kevesebb az értéket-előállítógyárak száma. Az egykor élenjáró ipari országok aktív nemzedékei egyre kevésbé találnak munkát, a nyugdíjasok megélhetése pedig közvetlen veszélybe került. A szuperosztálynak sikerült az emberiséget a ‘Sötét Középkornál’ is vigasztalanabb ‘Sötét Újkorba’ taszítania. Az egyesországok az eddig ismert minden mértéket felülmúlóan el lettek adósítva.A fizetésképtelenné vált országok kénytelenek még meglévő értékeiket átengedni a nemzetközi pénzügyi közösségnek. A legyőzött népek egymásután adják meg magukat a győztes pénzimpériumnak, és fizetik vazallusként legyőzőiknek a hatalmas hadisarcot adósságszolgálat és kamat formájában. A meghódított országok hihetetlenül megalázó„üzleteket” kötnek legyözőikkel, átengedve szinte mindent a pénzhatalmi világelitnek. A győztes pénzimpérium–hatalma csúcsán–mégsem folytathatja zavartalanul hódító magánháborúját. Nem azért, mert felébredt a lelkiismerete és megsajnálta a legyőzött országokat, a megrendült társadalmakat, a kétségbeesett és munkanélkülivé vált milliókat, hanem egyszerűen azért, mert túlnyerte magát, és már nincs mit elrabolnia.Egyre nehezebb arra kényszerítenie az emberiséget, hogy elpusztítva az élővilágot, felemésztve pótolhatatlan erőforrásokat, betegesen hajszolja a növekedést csak azért, hogy a kamat-mechanizmussal hatványozottan növekedő adósságait fizetni tudja az új hódítóknak. A pénzimpérium túlnyerte magát és nem hagyott más lehetőséget az emberiség számára,mint a szembefordulást, az életre-halálra szóló harcot túlélése érdekében.Kivonat Dr. Drábik János “Az államcsőd a jó megoldás; A pénzhatalmi világelit magánháborúja” c. írásábólNemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Amerikai Egyesült Államok, cion-diktatúra, CIONIZMUS, EU, Európai Egyesült Államok, Gazdasági elemzés, Geopolitika, Hírek, hibrid háború, Magyarország Cionista Gyarmat!, Publicisztika Tagged: államcsőd mint megoldás, Bilderberg csoport, globális korporáció, IMF, Külkapcsolatok Tanácsa, NWO, pénzimpérium, Trilaterális Bizottság, Uj Világrend, Világbank, WTO


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »