Deres már a határ, gügyög a vén betyár

Amikor kis ember érkezik a  nagycsaládba, nagy az öröm!

 

Régebben úgy gondoltam, hogy ez elsősorban a szülők magánügye, mások is (nagyszülők is) örülhetnek ugyan, de csak mértékkel, olyan megtekintési, rámosolygási, szükség esetén tanácsadási jogkörrel. Később esetleg ez bővülhet gyermekfelügyeleti, finomat főzök-sütök neki, hadd gömbölyödjön, ezt-azt veszek neki, hadd örüljön lehetőségekkel, de sohasem léphetik túl a szülőket megillető kizárólagos jogok és kötelességek körét, a szülők által megszabott szigorú örömhatárt.

 

A felcseperedés izgalmas kalandja

 

A nagyszülők ne örüljenek annyira az unokának, mert ők már egyszer örülhettek a gyerekeiknek, éjszakázhattak az ágyuk mellett, idegeskedhettek, tépelődhettek a gyereksírás oka miatt, várhatták izgatottan az étkezések utáni böfizéseket, élvezhették az esti fürdetés, az első felülés, az első lépés, az első kimondott szó felülmúlhatatlan érzését, hadd ne soroljam a felcseperedés többi izgalmas kalandját.

 

Így gondolkodtam a felnőtt nagyapakor betöltése előtt, visszagondolva a szülői pályafutásom kezdetére, amikor csodálkoztam néha a túlzottnak tűnő nagyszülői aktivitásokon.

 

A modern nagypapa

 

Én biztos nem leszek ilyen! Sőt, majd én megmutatom, milyen a modern nagypapa: nem gügyög félnótásan, nem térdepel grimaszokat kreálva a járóka mellett, nem hempereg korát meghazudtolóan a hempergő előtt, nem rázza félőrülten a csörgőt, nem jár lábujjhegyen a szobában már akkor is, amikor a gyerek még nem reagál semmilyen hangra sem, nem veszik össze a nagymamával, hogy melyikük tolja a  babakocsit, karján a kicsivel nem jár-kel eszeveszetten a szobában különböző sebességre váltva, maga is ringatózva, értelmetlenül dúdolva évek óta elfelejtett gyerekdalokat, majd nem veszi fel titokban a kezébe az alvó gyereket (veszélyeztetve békés álmát) egy cirógatásra, amikor úgy gondolja, senki se látja.

 

Sőt, úgy véltem, inkább frusztrálni fog a nagypapaság, az aktív időszak bizonyos fokú lezárulásának, esetleg a közelgő feleslegességnek az érzetét fogja bennem kelteni. Olyasmit, hogy a nagyszülők ideje már leketyegett, lessék csak nyugiban a nyugdíjat kézbesítő postást, ne szőjenek már önállóan eget-földet rengető terveket, tartós tejbe se igen invesztáljanak, elégedjenek meg a szűkre szabott unokaláthatási időpontokkal, és majd a gyerekek jelentkeznek, ha máskor is szükség van rájuk, de akkor azonnal.

 

Az unokák után is van élet

 

Gondoltam arra is félénken, hogy a nagypapáknak nagy valószínűséggel a nagymamákkal kell esténként nyugovóra kelniük. Foci közben pedig majd beszólnak a haverok is, hogy passzolj öreg, ne ringasd a labdát is! Látjuk, bot nélkül már nehezebben futsz! Ne mesélj, nem vagyok az unokád! Ellátsz-e még a másik kapuig, vagy már csak öregurasan, nagypapásan egykapuzol? Meg hogy csak óvatosan azzal a  foci utáni sörös lehüléssel, hülyüléssel, mert nem engednek tüsszentő, krákogó öreget az unoka közelébe. Meg az ehhez hasonló „kedves” szivatásoktól tartottam…

 

És láss csodát, mégsem dőlt össze bennem a  világ, unokák után is van élet! Sőt, nem is akármilyen – csodálatos! És ha ügyesen, nem feltűnően, nem rámenősen, hanem nagy szeretettel csinálja az ember, nem a gyerekek, hanem az unokák fogják megkövetelni a nagyszülőket, nekik fognak hiányozni, ők lesznek (a nagyszülőkkel együtt) szomorúak, ha már pár hete nem láthatták az öregeket!

 

EB meccs helyett inkább altatás

 

Beismerem, szégyenszemre ott tartok már, hogy amikor nálunk van valamelyik, vagy mindkettő, nincs is kedvem átmenni a sarki kocsmába, és a haverok ezért nem is neheztelnek, inkább irigykednek…Sőt, az is előfordult már, hogy az esti EB meccs helyett inkább altattam, mert megköveteltek. Igaz, nem a magyarok játszottak, de az is igaz, hogy az izlandi meccset a nagyobbikkal, a portugál meccset pedig a kisebbikkel néztem…, és mindnyájan túléltük…

 

Aki nem hiszi, járjon utána, és bátran gügyögjön, hancúrozzon, énekeljen, meséljen!

 

Mert mindennek, minden kornak megvan a  maga varázsa, a deres hajúnak is!

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: incredible.cafeblog.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »