Kérdéses, fény derül-e az igazságra a munkahelyéről állítólag nyelvi diszkrimináció miatt menesztett somorjai Judit ügyében. Bár az antidiszkriminációs törvény már 2004 óta hatályos, hasonló jellegű ügyekben eddig kevés valós eredmény született.
Nem biztos, hogy jogi útra tereli menesztése ügyét a somorjai Deichmann korábbi alkalmazottja, akit állítólag azért bocsátottak el, mert a vásárlókkal magyarul kommunikált. Szekeres Klaudia, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő jogsegélyszolgálat koordinátora megerősítette, ma fognak találkozni Judittal, hogy beszéljenek az ügyről. A Kerekasztal terve, hogy felmérje a helyzetet egyéb üzletekben is, ahol esetleg hasonló esetekre kerülhetett sor. „Felmerült, hogy több üzlet is lehet Somorján, ahol korlátozzák a magyar nyelv használatát, ezt akarjuk most ellenőrizni” – mondta lapunknak Szekeres Klaudia, hozzátéve, ezt attól függetlenül teszik, hogy a Deichmann-ügyben érintett Judit jogi lépéseket kíván-e tenni.
Judit lapunknak korábban elmondta, egyelőre nem tervez jogi lépéseket a Deichmann ellen. „Egyedül nem sokra megyek a nagyvállalattal szemben. Gondolnom kell a családomra, munkát kell találnom a környéken” – nyilatkozta Judit. A hölgy megerősítette, hogy többen jogi segítséget ajánlottak neki.
Nem minden a törvény
A diszkriminációellenes eljárások Szlovákiában ritkán járnak sikerrel. A jogszabály, amely bevezette a diszkriminációs perek intézményét, 2004 óta érvényes, de egyelőre kevés esetben sikerült valódi hasznát venni. Az egyik legismertebb diszkriminációs eset a Samko nővéreké volt, akiket származásuk miatt nem alkalmaztak tanárként. A Szlovák Emberi Jogi Központ arra hivatkozva tagadta meg a védelmüket, hogy egy előre elveszített eljárásba vágnának bele. Viera és Andrea Samková az Eperjesi Egyetemen szerzett tanári oklevelet, de éveken keresztül sehol nem alkalmazták őket, helyhiányra hivatkozva. Ők inkább arra gyanakodtak, hogy roma származásuk állhat az elutasítások hátterében, ám amikor az antidiszkriminációs törvény segítségével próbáltak kiutat keresni, nem jártak sikerrel. Végül több mint négyéves hiábavaló próbálkozás után a pozsonyi Szt. Erzsébet Egészségügyi Főiskolán kaptak állást.
Voltak azonban már esetek, amikor a bíróság elismerte a diszkrimináció tényét. 2010-ben egy ötéves eljárás után döntött úgy jogerősen a Kassai Kerületi Bíróság, hogy az a három roma férfi, akiket nem engedtek belépni egy nagymihályi kávézóba, etnikai alapú diszkrimináció áldozatai. A kávézó tulajdonosa bocsánatkérő levelet kellett hogy küldjön a sértetteknek, a pénzbeli kártérítés igényét azonban a bíróság elutasította, maradt tehát az erkölcsi győzelem.
A legnagyobb vihart a roma nők sterilizációs ügye kavarta, ezt az ügyet végül a strassbourgi emberi jogi bíróság ítélete zárta le, amely a beleegyezésük nélkül sterilizált nőknek adott igazat.
Volt már magyar ügy
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogsegélyszolgálata is találkozott már etnikai, illetve nyelvi alapú munkahelyi diszkriminációval az elmúlt években, a bíróságig azonban egyszer sem jutottak el. „Olyan üggyel foglalkoztunk már, amikor a minket megkereső személynek gondjai voltak a munkahelyén amiatt, mert magyarul beszélt. Miután levélben felhívtuk az érintett vállalat figyelmét a helytelen eljárásra, az ügy elcsitult” – mondta Szekeres Klaudia.
Nem kérünk segítséget
A kassai székhelyű Polgári és Emberi Jogok Tanácsadóközpontja 2012-es adatai szerint a diszkriminációt elszenvedett személyeknek mindössze alig öt százaléka veszi igénybe jogi segítséget. Ennek a passzivitásnak a legfőbb oka a bizalmatlanság azokban az intézményekben, amelyek a diszkriminációs ügyek megoldására hivatottak. A második leggyakoribb ok a bizonyítékok hiánya, és hasonlóképpen gyakori, hogy a sértettek nem tartják fontosnak a diszkriminációs ügy kezelését. Előfordul még, hogy a lehetséges megoldásról való információk hiányában nem terelik jogi útra az esetet, vagy hogy anyagi gondok állnak a passzivitás hátterében.
Bartalos Éva – Szalay Zoltán
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
