Csodatévő szent viking király egykori sírjára bukkantak

Csodatévő szent viking király egykori sírjára bukkantak

A korában Testes Olafként is emlegetett, Norvégiát a dánoktól ideiglenesen elszakító, halála után szinte azonnal szentté kikiáltott II. Olaf Haraldsson egykori szentélyére bukkantak norvég régészek egy fatemplom középkori alapjainál. Észak legjelentősebb szentjének egykori nyughelyét találták meg.

Valóban furcsán hangozhat a címben említett „szent viking” kifejezés, ugyanis a Nyugat-Európát végigrabló, harcos skandináviai nép tagjai nem éppen a jámborságukról voltak híresek. I. Harald ükunokája sem kezdte másként életét: a viking harcosok között, pogányként felcseperedő Olaf (995-1030) mostohaapja támogatásával számos merész kalandozásban vett részt, amelyek során végigrabolták Anglia, Németalföld, valamint a Balti-tenger partvidékeit.

A legenda szerint éppen Gibraltár környékén hajózott, amikor egy ragyogó alak jelent meg előtte, és visszaküldte Norvégiába. A hazafelé a kereszténységet is felvevő Olaf már papokkal együtt lépett ki hajójából otthonában 1015-ben. Az ország királyát és kiskirályait legyőző uralkodó regnálása – Nagy Kanut dán uralkodó ténykedésének köszönhetően – nem tartott sokáig: a kereszténység elterjedéséért sokat küzdő Olaf 1028-ban menekülni kényszerült a Kijevi Ruszba, később pedig svéd területekre, majd 1030-ban a stiklestadi csatában hősi halált halt.

Miután elesett az ütközetben, a közép-norvégiai Trondheimben temették el. A helyiek körében keringő, Olaf csodatetteivel kapcsolatos történetek villámgyorsan elterjedtek Norvégiában, így néhány hónappal földbe helyezését követően, sírját megnyitották, és – az egyház tanítása szerint – teste romlatlan állapotban került elő. A Grimkell püspök által azonnal szentnek nevezett király csontjait végül a Szent Klement templomban helyezték „örök” nyugalomra, írta a Live Science.

A Norvég Kulturális Örökség Kutató Intézet munkatársai úgy vélik, hogy az előbb említett templom maradványaira bukkantak ásatásaik során. A kőből készült alapok, valamint egy kis kút mellett az épület keleti végénél egy téglalap alapú, szintén kőből készült tárgyról úgy vélik a szakértők, hogy a templom főoltárára bukkantak, amely alatt lehetett a szent második sírja.

„A norvég történelem szempontjából ez egy egészen egyedülálló helyszín” – mondta Anna Petersén, a régészeti feltárás vezetője. Hozzátette: „a norvég nemzeti identitás alapjai Szent Olaf tiszteletéből kialakuló kultusz köré épültek fel, és gyakorlatilag most azon a helyen vagyunk, ahol minden elkezdődött”. A király népszerűsége gyorsan terjedt, és nem állt meg Norvégia határainál, neki szentelt templomok sora épült Skandináviában, de még Angliában és Itáliában is. Olaf helyi kanonizációját III. Sándor pápa 1164-ben erősítette meg, és avatta szentté. A mai történészek egyébként úgy vélik, a romantikus nacionalizmus időszakában igencsak elnézőek voltak az erőszakot és a brutalitást sem megvető középkori viking királlyal, aki a nemzeti függetlenség és büszkeség jelképévé vált.

A viking mondák szerint számos csodát tévő szent földi maradványait később Trodheimbe költöztették, sírja fölé pedig a Nidarosi katedrálist húzták. Az 1070 és 1300 között épült templom még ma is áll, habár a számos tűzeset, újjáépítés és felújítás miatt már rá sem lehet ismerni.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »