Csattanó maszlag

Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek. Éppen öt éve látott napvilágot az a WikiLeaks-irat, amely szerint a jelenlegi miniszterelnök a 2006-os kampány hajrájában ezt kérte nyugati diplomatáktól. Majd a sajtó megkeresésére Orbán Viktor lényegében el is ismerte, ezek az ő szavai – bár arra nem adott érdemi választ, vajon érdemes-e akkor igazságtartalmat keresni bennük. Avagy naivitás azt várni, hogy egy politikus, még ha jobboldali is, mindig bontsa ki az igazság minden részletét…

Nemzeti büszkeségünk ünnepe, augusztus 20. után vagyunk, egy olyan ünnep után, amelyet egy jól működő országban hiteles és mindig igazat mondó politikusként nem nehéz pozitív üzenetekkel megtölteni. A nemzet erejét és történelmi szerepét méltató nagy napját minden komoly ország megüli, az Egyesült Államoktól kezdve Franciaországon át az oroszokig, még ha az évfordulókhoz kötött ünnepségek más és más országokban nem is ugyanazt az érzést keltik. (Gondoljunk csak például a második világháború végéhez kapcsolódó parádékra a Vörös téren tankokkal és masírozó katonákkal…) Augusztus 20. azonban senki érzékenységét nem sérti.

Vezető szónokainkat mégis évről évre kihívás elé állítják a jeles napok, esetükben valóban nem is egyszerű érdemi, tartalmas beszédet mondani úgy a lózungokon túl, hogy a kimondott szavak kiállják a hitelesség próbáját.

A nemzetgazdasági miniszter pénteken saját városa, Karcag képviselő-testületi ülésén arról szólt – az MTI piros betűvel hozta a hírt, mintha háború tört volna ki –, hogy mindennap hozzá kell tenni valamit a magyarság megmaradásához, a magyar államhoz, ez a feladat. Tőle ez szép gondolat. Kár, hogy Varga Mihály párttársai közül sokan bár szintén szívesen szólnak ékesen a magyarság nagyságáról és büszkeségéről, de szavaik és tetteik ellenkező irányba szaladnak.

Nehéz hitelesen a nemzetépítésről beszélni, amikor tízmilliárdok folynak ki kormányközeli offshore cégekhez kínaiak letelepítését eredményezve, vagy tűnnek el ennél is nagyobb summák társadalmi felzárkózás címén. Vagy amikor a pénzügyeinkért felelő egyik csúcsvezetőt (nem a minisztert!) saját környezete is csak Mr. Húsz Százalékként emlegeti, így utalva a marzsra, amit az „ügyintézésért” rendre leszed. Pontosabban „alkotmányos költségként”, mint ahogyan egy másik botrány, a Mengyi-ügy anyagai szerint a szabad rablást mostanában nevezik. Ráadásul a húsz százalék ma már kedvező haszonkulcsnak számít. Mindent áthat a korrupció, magánbeszélgetéseken polgármesterek sora panaszkodik arról, hogy immár a korábbi tíz-húsz százalékos visszaosztások többszörösét viszik el a fejesek, pályázati illetékesek, „bólogató kutyák”, ami gyakran a beruházások minőségén is meglátszik. Borítani mégis kevesen mernek, a sértettek néha szivárogtatnak, de a nagy kiállások még váratnak magukra. A gömböc tovább hízik.

Ezek ismeretében nem több maszlagnál az, amikor a földművelésügyi tárca vezetője arról áradozik a Kápolnán rendezett Magyarok kenyere ünnepségen, hogy a magyar kenyér több, mint puszta termék, hiszen benne van a magyar föld legjava. Gyanítom, ez más kenyérkészítő országok esetében is hasonlóan lehet. Persze magyar égre magyar csillagot, tudom, ez a jelszó, csak hát a fránya képmutatás… Merthogy kevés annál visszataszítóbb jelenség létezik, mint amikor egy valóban nemes eszmét, éppen az államiságunkat, a nemzet fogalmát használják csomagolópapírként, politikai termékként, ahogyan tették – GFG-től tudjuk – a polgári Magyarország esetében is. (Fazekas miniszter a kenyér ünnepét is képes volt összekötni az októberi népszavazás ügyével, a kormányzati kommunikáció fejei nyilván megsimogatják érte a buksiját.)

De ha már magyar föld! A nagy hírözönben elveszett a Turi-Kovács Béla fideszes képviselő vezette Polgári Kisgazdák közleménye, pedig állam- és országépítés címén annak üzenetére érdemesebb lett volna fókuszálni, mint a maszlagra. Mint írják: „Lázár János miniszter szokásos sajtótájékoztatóján közölte, hogy az állami földek tömeges értékesítése során 206 ezer hektár földet adtak el, aminek a vételára 270 milliárd forint. Bejelentése szerint a vételár felhasználásáról a kormány dönt, a javaslat arra irányul, hogy adósságcsökkentésre használják fel.” Csakhogy – folytatják a kisgazdák – törvényesen ez a pénz kizárólag a mezőgazdaság fejlesztésére, a vidék javára fordítható. Nem pedig – tehetjük hozzá – a felélésre. A most eladott értékek sosem lesznek már a közé, s lám, az értük beszedett pénz is elveszhet egy feneketlen kútban, mint már többször is az elmúlt 25 évben. (A Polgári Kisgazdák az állami földek eladását eleve nem támogatták, sőt az eladás jogalapját is kétségesnek vélték.)

Ezek ismeretében emésszük az államfő szavait. Áder János augusztus 20-án arra intett, legyünk büszkék magyarságunkra, a magyarok eredményeire, a magyar találmányokra és a magyarok találékonyságára. Találékonyságból Mr. Húsz Százalék és társai esetében sincs hiány, rájuk azonban büszkék sohasem leszünk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »