Csalók ideje

Mi, férfiak – igyekezvén megfelelni különféle társadalmi elvárásoknak – még ma is nehezen ismerjük be, ha megkönnyezünk valamit. Faragva ezen a hiányosságon, be kell vallanom, hogy az elmúlt napokban ez többször is megesett velem. Mindkétszer a riói olimpia kapcsán homályosult el a tekintetem.

De amíg a Szabó Gabriella, Kozák Danuta kajakpáros eredményhirdetésekor az előbbi hölgy potyogó könnyeitől érzékenyültem el, addig a kötöttfogású birkózó, Lőrincz Viktor bronzmeccsének végén az arcát kezébe temető sportember zokogása sokkal inkább tehetetlen dühöt váltott ki belőlem. Már a meccs közben – a lapzárta szorításában – is értetlenül álltunk a kirgiz szőnyegbíró ítéletein, és ezt csak megerősítette Lőrincz, amikor könnyek között nyilatkozva azt mondta: „Úgy érzem, hogy kivettek egy érmet a zsebemből.”

Valójában a legszemérmetlenebb módon csalták el a meccset a bírók, és fosztották meg a magyar sportolót a bronztól. Lőrincz ugyanis végig ment előre, sokkal aktívabban birkózott, csak ő csinált akciót ellenfelén, azonban a mérkőzés vége előtt fél perccel kapott intéssel mégis ő hagyta el vesztesen a szőnyeget. Azt az intést szakemberek szerint viszont semmi nem indokolta. Hacsak az nem, hogy a Nemzetközi Birkózószövetség (UWW) bíróbizottságának elnöke éppen német. A megfelelési kényszer pedig nagy úr, aki nem a „megfelelő” ítéletet hozza, az könnyen a szőnyegen kívül találja magát. Erről hosszabban tudna mesélni a 2013-ban a világ legjobb birkózóbírójának megválasztott Péteri László, aki azért nincs ott Rióban, mert egy tavalyi világkupaversenyen leléptetett egy orosz sportolót. Mit ad isten, az UWW alelnöke pedig orosz.

Persze korántsem csak a magyar versenyzőket sújtják súlyos bírói „tévedések” Rióban. Kedd este egy ír harmatsúlyú ökölvívó fakadt ki egy elveszített negyeddöntő után. Michael Conlan – aki 2015-ben világ- és Európa-bajnok volt – szerint a Nemzetközi Amatőr Bokszszövetség (AIBA) csalókból áll, akiket az oroszok lefizetnek. „Az olimpiai boksz halott!” – mondta az elkeseredett sportoló. A jelek szerint nem csak a boksz…

Péteri László egyébként a minap arról is beszélt, hogy a magyar birkózás mögött nincs olyan sportdiplomácia, amilyen korábban volt. Azt már csak én teszem hozzá, hogy más hazai sportágnak sincs erős nemzetközi képviselete. Ha lennének magyar szaktekintélyek a különböző szövetségekben, akkor a sportolóink is kisebb eséllyel válhatnának a bírók áldozatává a birkózószőnyegen vagy éppen az ökölvívóringben.

De nincsenek, és amióta megindult a hazai szakági szövetségek – a birkózástól kezdve a kézilabdáig – kormánypárti politikusok általi elfoglalása, ennek az esélye is egyre halványul. A sportban nincs túl sok értelme a „ha”-val kezdődő mondatoknak. Látva azt, amit Lőrincz Viktorral most megtettek, mégis érdemes feltenni néhány ilyen kérdést. Mi lett volna, ha másfél éve nem a Fidesz rezsibiztosát választják meg egy olimpiai bajnokkal szemben a Magyar Birkózószövetség élére? Mi lett volna, ha 23 év után nem kell politikai érdekek miatt távoznia az egyik legsikeresebb magyar sportág elnökének? Mi lett volna, ha a sportegyesületek nem befolyásolják a szavazás eredményét azzal, hogy polgármestereket küldenek maguk helyett a mindent eldöntő voskolásra? Lehet, hogy az olimpián akkor is elcsalnak néhány magyar érdekeltségű meccset. De legalább az illúziónk megmaradt volna azzal kapcsolatban, hogy a csalók ideje lejárt. Így viszont jóval többet veszítettünk egy riói bronznál.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »