Családostul jössz vagy családostól?

Családostul jössz vagy családostól?

Az MTA helyesírási blogja szerint a -stul/-stül az eredeti alakja ennek az esetragnak. A mondatban társhatározó szerepű, például családostul jött. Lehet állapothatározó is: ruhástul feküdt le aludni. Előfordul azonban a -stól/-stől is, amely a blog szerint feltételezhetően a -tól/-től téves analógiájára alakult ki. Az analógiát erősíti a -től eszközhatározó szerepe, azaz a -val/-vel raggal kiválthatósága például Kemény János Vadpáva regényében: „Emögött folytatódott a szép, nyolc-tíz méternyi széles, jobbról is, balról is sűrű fenyvestől szegélyezett nyiladék”. Hiszen a ruhástul is azt jelenti: ruhával, és a fenyvestől szegélyezett is fenyvessel.

Mivel a köznyelvi sztenderd a -tól/-től alak, a -tul/-tül pedig tájnyelvi-régies, ez a vélekedés a -stul/-stül alakot tarthatja régiesnek. Ezzel szemben az E-nyelv a Magyar értelmező kéziszótárral karöltve azt írja: a köznyelvi alak a -stul/-stül határozórag, régies a -stól/-stől.

Szépirodalmi művekben gyakori a -stól/-stől is, ezért semmiképpen nem tekinthető helytelennek, inkább alakváltozatnak.

Zsilka Tibor A -stul, -stül rag használatáról (Magyar nyelvőr, 1971) című tanulmányában amellett, hogy a -stul/-stül alakról mint nyelvtani normatívról ír, feltételezi, hogy táji ízzel is előfordulhat. Negyvenöt éve, mint írja, mind a köznyelvben, mind az irodalmi nyelvben ingadozás figyelhető meg a -stul/-stül és -stól/-stől alakok között. Az irodalomi nyelvben megfigyelhető kettősség abból adódik, hogy a köznyelvben is alternációk maradtak ezek az alakok. Ezért ahogy a 19. században, úgy ma is használatos mindkét variáció. Hozzáteszi, hogy a kutatók nemigen vesznek tudomást a -stól/-stől terjedéséről, szerinte azért, mert „az -s névszóképző és a -tól, -től ablativusi rag kapcsolódását látják. Pedig nem az, hanem a sociativusi (társhatározó eset) ragnak most is élő, sőt […] terjedő alternánsa!”

Berrár Jolánra hivatkozva írja, hogy nem primer ragról, hanem összetettről van szó. Első fele az -s névszóképzőből és a -t locativusragból (a locativus helyet jelölő -t/-tt, például Pécsett) összeállt -st módhatározórag, ezeket látjuk az örömest, mihelyst szavakban. Másik fele az -ul, -ül essivusi-modalisi (mód- vagy állapothatározó) rag.

Külön kérdés, lehet-e stilisztikai különbség a kettő között.

Bárczi Géza úgy gondolja, hogy Petőfi korában nem volt kodifikált norma, szemantikai, stilisztikai értékük egyenlő lehetett.

Zsilka szerint „bizonyos: […] Jókainál […] inkább a -stul, -stül sociativusi rag használata van túlsúlyban”. Kilenc művén szaladtam végig, kis mintavételemből az látszik, hogy a két forma használata kiegyensúlyozott, ezt erősítheti az is, hogy a talált szavak egyharmada mindkét ragváltozattal szerepel.

A 20. században kodifikálódik a -stul/-stül, az irodalomban azonban megmarad továbbra is a kettősség.

Zsilka Tibor három csoportot különböztet meg: a -stul/-stül alakhoz ragaszkodókat, például Kosztolányi, Illyés, Kassák Lajos, Tatay Sándor, Tersánszky J. Jenő; a ragot vegyesen használókat, például Móricz Zsigmond, Szabó Dezső; illetve a szinte következetesen -stól/-stől alternánst írókat, akik szerinte „a -tól/-től ablativusi ragba értik bele e rag jelentését, s valószínűleg teljesen elsiklanak az alapszó és a toldalék közé beékelődött -os, -ös, -es megléte felett”. Németh László is ezt használja Bűn című regényében, de hoz példát Szabó Magdára, Kamondy Lászlóra és József Jolánra is.

Zsilka a nyelvészeti szakirodalomban látja inkább a -stul/-stül forma domináns használatát, ám ő maga is megemlíti például Martinkó András nyelvészt, akinél mindkettő előfordul.

Összegezve talán az mondható, hogy mindkét forma – nem most kezdődött – kiegyensúlyozott megléte miatt kizárólagosan helyesnek egyik sem tekintendő. Ami engem illet, a fonetikai diverzitás mellett azért preferálom a -stul/-stül változatot, mert amíg ha családostul jössz, rögtön tudom, a családoddal együtt jössz, míg ha családostól jössz, akkor talán – csak a bővebb szövegkörnyezetből derül ki, hogy – ugyanerről van szó, vagy éppen olyantól jössz egyedül, akinek van családja.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »