Családi dráma a múltban, japán nők a nirvánában

Családi dráma a múltban, japán nők a nirvánában

Műfajilag nehezen behatárolható a két alkotás: a hangszeres zenét, éneket, prózát és táncot ötvöző előadás műfaját nyugaton a stage music gyűjtőfogalommal határozzák meg.

Tihanyi László két legújabb hangszeres színházi művének ősbemutatója is sorra kerül a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programján: a Fehér rózsa és a Vörös izzás című darabokat Máté Gábor rendezésében láthatja a közönség október 21-én a Müpa fesztiválszínházában, többek között Fullajtár Andrea, Meláth Andrea és Cser Krisztián elő­adásában, a szerző vezényletével. A hangszeres részeket neves szólóművészekből álló kamaraegyüttes szólaltatja meg: mások mellett Rohmann Dittát, Eckhardt Gábort és Ittzés Gergelyt találjuk a zenészek között.

Műfajilag nehezen behatárolható a két alkotás, ezért is nem alkalmazza rájuk a szerző a hagyományos opera megjelölést. A hangszeres zenét, éneket, prózát és táncot ötvöző előadás műfaját nyugaton a stage music gyűjtőfogalommal határozzák meg. Ez az elnevezés, amely ezt a kísérletező típust illeti, nem annyira közismert, bár maga a műfaj egyébként nem mai találmány, hiszen Sztravinszkij A katona története is ide sorolható.

„Ezekben a darabokban azzal kísérletezem, hogy hogyan áll össze egy csupán félig-meddig kimondott, jelzésszerűen bemutatott, történetfoszlányokból építkező cselekmény egy komplett történetté, annak segítségével, hogy mindazokat az elemeket, amelyeket nem mondanak ki a színészek szó szerint, a zene jelenítse meg. Hiszen ebben a műfajban a zene ugyanolyan intenzitással, megjelenítő erővel vesz részt a cselekmény kibontásában, mint a kimondott szó” – fogalmazott a fesztiválnak adott interjújában Tihanyi László az egyik darab témájáról, amelynek sok keresés után végül maga írta meg a szövegét. A Fehér rózsa egy családi dráma története, amelynek jó szándékú, de sorozatos félreértéseit komponálta meg a szerző. „Koncentrált, egészen sűrű szöveg jött létre, amely kétfelől, kétféle idősíkból jeleníti meg a cselekményt: az egyik a férj visszaemlékezése a házasságukra, a másik pedig a feleség múltban írt levelei egy elképzelt barátnőhöz. A forma ezáltal rengeteg hézagot hagy, amelybe színészek prózai részeihez bekapcsolódik egy férfi és egy női énekes előadása is” – mondta el a szerző, akinek művében az énekesek a narrációból csak a legfontosabb egy-egy szót ismétlik meg, koncentrálva a legnagyobb töltetű mondani­valóra.

A Vörös izzás című darabban egy mozgásszínházi produkció is megjelenik, ráadásul ennek a cselekménye Japánban játszódik. Itt is hosszas keresés előzte meg a szövegkönyv kialakulását, Tihanyi László végül 14 ősi japán haikut választott ki, ezeket a nőt megtestesítő narrátor mondja el a darabban. A szövegeket ötvözte a Japánban kedvelt buddhista irat, a Lótusz szútra egyik részletével, amely arról szól, hogyan képes egy nő elérni a csak férfiak számára adott nirvánaállapotot. Ezt a szakaszt egy hattagú kórus énekli majd, olyan parlando, elbeszélő énekstílussal, amely leginkább az európai gregoriánra hasonlít.

Kortárs romantikusok címmel magyar zeneszerzők műveit tűzik műsorra kedd este a Müpában, a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, Hollerung Gábor vezényletével. Orbán György IV. szerenádja a Mahler-ünnep felkérésére született 2011-ben. Gyöngyösi Levente Istenkép című kantátáját tíz éve mutatták be először az 1956-os forradalom tiszteletére, szövege Szőcs Géza drámája, a Liberté 1956 soraiból állt össze. Az öttételes műből – melyek között szerepel A pesti srácok és Kádár dala című is – a kritika szerint Hacsaturján és Csajkovszkij muzsikáját is ki lehet hallani. Dubrovay László 1984-es II. zongoraversenye, a Concerto romantico szólistája Balázs János lesz. Közreműködik Pasztircsák Polina és Gábor Géza operaénekes, az Angelica leánykar és a Nemzeti Énekkar férfikara. (T. G.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »