Csak óvatosan bízik a Kreml Amerikában

Csak óvatosan bízik a Kreml Amerikában

Putyin idei negyedik választási győzelmeként értékelte a spanyol El Mundo Donald Trump győzelmét. A lap az Ukrajnáról szóló holland népszavazást, a brexitet és a szeptemberi orosz parlamenti választást sorolja még e diadalmenethez, a megválasztott amerikai elnök kampányban hangoztatott kijelentéseit azonban ugyanúgy kritikával kell fogadni, mint Oroszország másik oldalon harsány démonizálását. „Trump legnagyobb erénye, hogy nem Clinton!” – fogalmazott lapunknak a megkérdezett elemzők többsége. Szinte mindenki tényként kezelte, hogy a demokrata jelölt győzelme esetén a kapcsolatok a jelenleginél is feszültebbé válnak, míg a milliárdos egyre-másra szórta a legalábbis gesztusértékű üzeneteket a Kreml felé. Így természetes, hogy egész Oroszország tombolva fogadta a milliárdos sikerét. Ennek ellenére mértékadó moszkvai körökben ugyan erős a bizakodás, ám mindenki tisztában van a realitásokkal. Csupán egymás nagyobb tiszteletére, a kapcsolatok egyenjogúsága felé való elmozdulásra számít a Valdaj Klub tudományos igazgatója, Fjodor Lukjanov is, hiszen mint fogalmaz, a két ország másképp tekint a világra, mások az alapértékei, s a két társadalom fejlődése is különböző irányokba indult. – Ez a szembenállás azonban stabil és kiszámítható már évtizedek óta – mutatja meg e kapcsolat pozitív oldalát a politológus.

„Nem mehet szembe a saját elitjével”

A viszony enyhülése tehát inkább retorikai szinten várható, s ez nagyjából már csak azért is biztosra vehető, mert Trumpnak bizonyítania kell, hogy más, mint Obama. „Ugyanakkor nem mehet szembe a saját elitjével sem” – figyelmeztet az orosz–amerikai kettős állampolgár Nyikolaj Zlobin. Az egyik washingtoni intézetet vezető elemző biztosra veszi, hogy az új elnök inkább csak egyes pontokon közeledik Oroszországhoz, így mindenekelőtt Szíria és esetleg Ukrajna esetében lehet szó elmozdulásról. – Az alapvető szembenálláson ez már csak azért sem változtat, mert az új elnök környezetében bőven vannak héják, s persze ő is Amerika érdekeit védi!  – fogalmaz Zlobin, hozzátéve, hogy a kezdetekben minden bizonnyal konstruktív hangnem is megváltozhat, ha Trump szembesül az alapvető érdekellentétekkel.

Trump hozzáállása ugyanakkor többek szerint jelzés lehet Európa felé, így Berlin, Párizs és Róma, valamint nyomukban a szankciókkal amúgy is elégedetlen kicsik bátrabban állhatnak az ukrán kérdéshez. A legnagyobb esélye azonban az elemzők szerint annak van, hogy az Iszlám Állam elleni harcot az eddigieknél jobban összehangolja a két fél. – Egyfajta új megközelítést a legtöbb kérdésben azért lehet várni, mert Trump kifelé senkinek sem lekötelezett, így elődjénél szabadabban cselekedhet – feltételezi Zlobin. Óvatos a viszony olvadásával kapcsolatban a San Franciscóban oktató Andrej Cigankov is, aki úgy látja, hogy a feltartóztatás logikája mindig is felülírta a pragmatizmust, így a legalább ne ártsunk gondolatra épített enyhülés inkább csak átmeneti lehet, amely persze megnyithatja az utat egy hosszabb átmenet felé. Hasonlóan visszafogottak az amerikai elemzők is, akik véleményét hűen tükrözi a washingtoni politológus Angela Stent véleménye is, aki szerint az ötödik újrakezdés rövid idejű lehet, s sikere mindenekelőtt attól függ, miként reagál a Kreml Trump gesztusaira.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »