„Ciki, ha szóba kerül, hány osztályom van”

„Ciki, ha szóba kerül, hány osztályom van”

Az utca kezdetén véget ér az aszfaltburkolat, a mély gödrökkel sűrűn tagolt földútra kis fahídon kanyarodunk rá. Egy darabig, az úttal párhuzamosan villanyoszlopok állnak, ám az utca végén már hiányoznak a világítótestek, az ott lakók este elemlámpával közlekednek. A rút állapotok ellenére a Pest megyei Bagon délután csönd és béke fogadja a cigánysorra érkezőt, amiben bizonyára szerepe van egy civil szervezetnek is, amely évek óta foglalkozik az itt élők problémáival. Nemrég felnőttképzést indítottak, hogy az arra vállalkozók megszerezhessék az általános iskolai bizonyítványt. A romák hetente négyszer ülnek iskolapadba, hogy növeljék önbecsülésüket, és visszatérhessenek a munkaerőpiacra. A közmunkától mindannyian menekülnének.

Egymásra halmozott asztalok, székek sorakoznak a sarokban, akár a legtöbb tanteremben. A falakon körben tablók, rajtuk a magyar ábécé betűi, a számnév, a melléknév, az ige, a tulajdonnevek, a szótő és a toldalékok vagy az ly-os szócsaládok. Mégsem egy oktatási intézményben állunk, hanem a bagi cigánysoron egy civil szervezet, a Bagázs fémkonténerében, amelynek oldalait színes motívumokkal díszítették. Itt ez jelenti „az” iskolát.

A konténerbe olyan családos asszonyok, férfiak vagy fiatalok járnak, akik korábban nem tudták elvégezni a nyolc általánost. Akad, akinek csak egy osztály hiányzik, más analfabéta. A legfiatalabb tanuló 18, a legidősebb 55 éves. Ötkor kezdődik az oktatás, kis csoportokban dolgoznak, attól függően, ki melyik osztályba jár, illetve milyen gyorsan képes haladni.

Közel harmincan kezdtek, harmaduk lemorzsolódott, a munka mellett nem bírta a kétfrontos helytállást, de sokan még munka mellett is eljárnak a Bagázs Közhasznú Egyesület konténer tantermeibe. Bagara, alias Rafael Sándor két helyen is dolgozik: gyerekkísérő a bagi iskolában, hétvégenként pedig egy helyi panzióban gondnok. Kevés ideje maradna a tanulásra, neki tehát ideális, hogy délután kezdődnek a tanórák. Most a negyedik osztályt járja. – Amikor gyerekek voltunk, azt hittük, attól leszünk menők, ha hanyagoljuk a sulit. Amikor aztán túlkorosak lettünk, kitettek minket az iskolából. Visszagondolva, nagy hibát követtünk el – mondja Bagara.

Korábban is folytatta volna a tanulmányokat, ám a közelben nem talált olyan iskolát, amely az alsó tagozaton is indítana tanfolyamot, ezért nem tudott visszaülni az iskolapadba. Az egyesület sietett a segítségére. – Fura érzés, de jó! Amiben korábban lemaradtunk, azt most pótolhatjuk – teszi hozzá a 39 éves, kétgyermekes apa. Akinek már terve is van a jövőre nézve: ha kijárja az általánost, egy barátja tanácsára a hegesztőszakmát tanulná ki.

„Ki az, aki kihagyná?”

A civil szervezet adományokból gyűjt tankönyveket. Igaz, még hiányos a rendszer, ezért a Budapestről érkező önkéntes oktatók a fővárosban másolnak lapokat a bagi hallgatóknak. – Megmutatom én, miből tanulunk – pattan segítőkészen a 43 éves Kanalas Léna. – Most már jobban megy az olvasás, és javult a helyesírásom is – mutatja a konténerben tárolt munkafüzetét. Hogy javult az olvasása, számára arra is jó, hogy fejlessze szakácstudományát: az interneten gyakran böngész recepteket. S bár a romák „romásan” főznek, mondja Léna, azért érdekes, hogy a babgulyást is el lehet készíteni vagy tízféleképpen.

– Nekem ciki, ha szóba kerül, hány osztályom van, alig akarom kimondani, hogy nekem csak három – folytatja Léna, ugyanakkor leszögezi: ha nincs egyetértés, nem működik a dolog, ezért a konténerben senki nem csúfolja a másikat, inkább segítenek egymásnak. A férfiak sem szégyellik a sulit, örülnek a lehetőségnek; „Ki az, aki kihagyná?”, vélekednek errefelé. – Büszke leszek, ha megkapom majd a bizonyítványom, hogy elvégeztem a nyolc osztályt – lelkendezik Léna.

Jakab Éva Dzsenifernek a barátnője hívta fel a figyelmét az egyesület oktatóprogramjára. A 34 éves, ötgyermekes asszony örült a lehetőségnek, gyermekei miatt főleg az tetszett neki, hogy helyben tanulhat. Más településen élő rokonai irigylik is, egyrészt mert nincs tanulási lehetőség számukra, vagy ha akad, csak ötödik osztálytól indul. A fiatal nő hét osztályt járt ki Vácszentlászlón, amikor elszökött egy férfival, akibe szerelmes lett. Két gyermeke született élettársától, majd különváltak útjaik, nem sokkal később egy másik férfival költözött össze, azóta is együtt élnek. A gyereknevelés mellett azonban nemigen jutott ideje a tanulásra, jelenleg is gyesen van. Ha megszerzi a bizonyítványt, szeretne dolgozni, jogosítványt szerezni – sorolja, és egy másik problémára is felhívja a figyelmet amikor hozzáfűzi: ezután segíteni akar gyerekeinek a lecke megírásában.

Esélyteremtő foglalkozások

A Bagázs öt éve van jelen a településen. Both Emőke, az egyesület alapítója korábban pártfogó felügyelőként dolgozott a településen, Kanalas Léna zűrös ügyekbe keveredett unokaöccsét is ő pártfogolta. Léna így került kapcsolatba a Bagázzsal, amely már régóta foglalkozott a helyi gyerekekkel; táborokat, kézműves- és készségfejlesztő foglalkozásokat, kirándulásokat, vagy Ki Mit Tud? vetélkedőt szerveztek a legkisebbeknek.

Év végi osztályozóvizsgára várva Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Három éve érkezett a telepre az első konténer a Prezi cég felajánlásaként, amelyet egy újabb és egy mosdó követett. Az esélyteremtő foglalkozásoknak helyet adó konténerekben közösen kezdtek ötletelni, mire van igény, így merült fel, hogy a romák szeretnék elvégezni az általános iskolát, amire helyben addig nem nyílt módjuk.

Az ötletet tett követte, Papp Sára, a felnőttoktatás programfelelőse felvette a kapcsolatot a Lehetőségek iskolájával, amelyet a Magyar Jezsuita rend működtet. A szervezet olyan felnőtteknek nyújt képzést, akik valamilyen oknál fogva kiestek az általános iskolai oktatásból. A bagiak a Lehetőségek Iskolájának modellje szerint tanulnak, év végén pedig osztályozóvizsgát tesznek. A sikeres vizsga után kaphatnak bizonyítványt. Az egyesület az egyik közösségi oldalon önkénteseket toborzott, ők tanítják szabad idejük terhére a cigányságot Bagon; ma tizenhatan járnak rendszeresen a romákhoz, hetente négy alkalommal három órát foglalkoznak a telepen élőkkel.

Adósságkezelő program

A telepen egyébként nemcsak a tanulás, hanem a legális életvitel és a pénzügyi tudatosság elvei iránt is mutatkozott igény. Két éve adósságkezelő program indult; ennek keretében hárman már megkapták, tizenketten pedig a közeljövőben jutnak feltöltős villanyórához, amely segítségével jobban megfoghatják a pénzt. A továbbtanulás terén is felmerültek újabb ötletek. Arra jutottak a tanfolyamra járók, hogy aki elvégzi az általános iskolát, később OKJ-s képzés keretén belül orientálódjon valamilyen szakma felé.

Bár Léna szívesen varrna, Lakatosné, Kati (akinek már megvan a nyolc általánosa) javaslata is többeknek tetszett. Szerinte az asszonyoknak idősek otthonában vagy óvodában kellene munkát vállalni, miután elvégezték a dadaképzést vagy a felnőtt szakápolói tanfolyamot. Akinek még nincs munkája, egy cél lebeg a szeme előtt, dolgozni, de semmiképpen nem közmunkásként. A rájuk bízott feladatokat megalázónak tartják, az asszonyok pedig nem bírják a nehéz fizikai munkát, mint például a fairtást. – Ötvenkétezer forint nagyon kevés, fele a minimálbérnek, abból nem lehet megélni – vélekedik Éva.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »