Cigánypasztorációs szimpóziumot szervezett Budapesten a Jezsuita Roma Szakkollégium

Cigánypasztorációs szimpóziumot szervezett Budapesten a Jezsuita Roma Szakkollégium

A nemzetközi roma nap alkalmából a Jezsuita Roma Szakkollégium cigánypasztorációs szimpóziumot tartott április 8-án, pénteken. Az eseményen a történelmi egyházak vezetőivel és képviselőivel beszélgettek a cigánypasztorációs és cigánymissziós tevékenységeikről.

A kerekasztal-beszélgetésen Nyeső Ágnes református lelkész, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita számoltak be egyházaik cigánypasztorációs tevékenységéről, majd két fiatal cigány pap beszélt a munkája során jelentkező kihívásokról és örömekről.

Napjainkban minden történelmi egyház végez cigánymissziót. Arra a kérdésre, miért vállalták ezt a munkát, Nyeső Ágnes röviden úgy fogalmazott: „Másként nem lehet! Nem tehetjük, hogy nem hirdetjük az evangéliumot mindenkinek!” Kocsis Fülöp Jézus szavait idézte válaszában, amikor a Megváltó halála előtt úgy fogalmazott: „Szegények mindig lesznek veletek!” A görögkatolikus érsek a református lelkésznő szavait kiegészítve azt mondta, a jézusi mondat arra utalt, hogy az egyháznak mindig lesz feladata, és az egyháznak mindenkivel törődnie kell! Figyelni kell a rászorultakra! Fabiny Tamás Jézus missziós parancsát idézte fel: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” A keresztelés az indulás, és ezt kövesse a tanítás – tette hozzá a püspök.

A cigánypasztoráció azonban nem csak a cigányokra vonatkozik – ebben mindhárom lelkész egyetértett. Kocsis Fülöp szerint olykor a cigány emberekkel sokkal könnyebb Istenről beszélni. Nyeső Ágnes hangsúlyozta, hogy a cigánymisszió nem csak a mélyszegénységben élőkkel való foglalkozást jelenti, és kiemelkedően fontos feladata a cigány identitás erősítése. Fabiny Tamás az integráció elengedhetetlen feltételének említette, hogy a cigánypasztoráció ne csak a cigányságnak szóljon.

Ami a konkrét munkákat és példákat illeti, több kritikai észrevétel is elhangzott a kerekasztal-beszélgetés résztvevőitől. Kocsis Fülöp elmondta, hogy a pénz/adománygyűjtés missziós szempontból nem a legszerencsésebb, mert ha más ad, akkor máshoz fognak fordulni – tette hozzá.

Nyeső Ágnes több szemléletformáló program, illetve tréning pozitív tapasztalatáról is beszámolt, ahol a harmincfős csoportban például megtörtént a sérelmek kimondása és a bocsánatkérés is, és elmondta: a református egyház a felsőoktatási intézményekben – Sárospatakon és Debrecenben, a teológián, valamint Budapesten, a Károli Gáspár Egyetemen – is tart romológia képzést.

Fabiny Tamás önkritikusan elárulta, hogy az evangélikus egyházban sem akkora még a cigánymissziós háló, mint lehetne, ennek pedig az a tévhit az oka, hogy sokáig úgy gondolták, a cigányság csak a katolikus egyházhoz vagy legfeljebb a reformátushoz kötődik. Az evangélikus püspök a középiskolák átvételéről és szerepéről úgy fogalmazott, hogy tudatosan kell a romastratégiát kiépíteni az iskolákban, nem szabad hagyni az egyházi iskolákat elitizálódni.

Kocsis Fülöp beszámolt arról az 1000 roma nő elnevezésű programról, melyben képzést, majd elhelyezést terveztek az asszonyoknak. A görögkatolikus érsek elárulta, hogy a képzéssel még nem volt gond, de az elhelyezéskor, például amikor egy cigány dadának szerettek volna munkát adni egy óvodában, a program nehézségekbe ütközött.

Tehát van még mit tenni az előítéletek leküzdéséért – monda az érsek.

Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy a kis eredményeknek is örülni kell. Ha nem is eget rengető statisztikai adatokkal, de személyes történetekkel, arcokkal mindig lehet példát állítani. Az evangélikus püspök megemlítette azt a nyíregyházi asszonyt, aki korábban brutális férje elől az anyaóvóba menekült, ma pedig már középvezetője az intézménynek.

Nemcsak a túlélést, de a megkapaszkodást, a kiemelkedést is meg lehet általuk mutatni – mondta a püspök. – A cigányokkal is éreztetni kell, hogy nemcsak a segítés tárgyai lehetnek, hanem ők is tudnak segíteni másokon. A cigányságnak ugyanúgy helye van így a gyülekezetekben és az egyházban is!

Kocsis Fülöp ehhez csatlakozva azt mondta, hogy Jézus nem statisztikákat, hanem személyes történeteket, példákat vár. Az érsek a Keresztény Roma Szakkollégium fontosságát is hangsúlyozta, mert keresztény szellemiségű cigány fiatalokat, értelmiséget nevelni óriási dolog!

Nyeső Ágnes az egyéni történetek sorát egy cigány presbiter történetével egészítette ki, akit a gyülekezete a legtöbb szavazattal juttatott a presbiterek közé. A lelkésznő kiemelte, hogy kis lépésekkel, folyamatos, talán olykor nem túl gyorsnak tűnő munkával keresik a jó irányt.

A Keresztény Roma Szakkolégiumok hálózata a magyarországi történelmi egyházak kezdeményezése által jött létre. Fabiny Tamás Csoóri Sándort idézte: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk / Hallanunk kell egymást, hogy hallhatók.”

Fontos az ökumené, hogy az egyházak kommunikáljanak, segítsék egymást – tette hozzá az evangélikus püspök. Van már ökumenikus cigánymissziós találkozó, de Kocsis Fülöp szerint még több közös alkalom kell a tapasztalatcserére, a nagyobb összefogás elérésére.

Hogyan történik a megszólítás? Mit tesznek azért az egyházak, hogy találkozzanak romákkal? – hangzott a kerekasztal utolsó kérdése.

Nyeső Ágnes erre úgy válaszolt, hogy Kaposfőn hallotta egy paptól azt a tanítást, amelyet azóta is mottóként használ: „Menj közéjük, tölts velük minél több időt, és ha van irgalmas szíved, akkor úgyis tudod, mit kell tenned, ha nincs, akkor hiába magyaráznám!”

Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy a nem cigányok körében is csökken a templomlátogatók száma, ezért a megoldás az, hogy ki kell lépni a templomból. A püspök Gyökössy Endre egy, a Mai példázatokban írt történetét mesélte el egy gyülekezetét folyamatosan elvesztő lelkészről, aki aztán kiment a faluja végén található hegyre, végignézett a falun, és minden tagjáért, azok minden bajáért, gondjáért külön imádkozott, és akkor jött rá, hogy ha ő nem tudja megszólítani a híveket, akkor nem várhatja, hogy a hívek jöjjenek hozzá. A lelkészeknek hitelesnek kell lenniük, az emberek akkor fognak csak hozzájuk fordulni.

Kocsis Fülöp egy különös példát hozott a megszólításra: egy településen kezdtek az egyre sokasodó cigány hívek miatt elmaradni a nem cigány templomba járók, mert azt mondták, hogy azt a templomot az ő őseik építették, így a megoldás az lett, hogy építettek a cigányok is új görögkatolikus templomot, így most mindkét helyen szól Isten igéje. Bár az érsek szerint nem mindig ez a megoldás, de abban az esetben, úgy gondolja ez volt a lehető legjobb, amit papként megtehetett a cigányokért és a nem cigányokért is.

* * *

A szimpózium második felében két cigány pap munkájáról és tapasztalatairól hallgathattak beszámolót az érdeklődők. Balogh Péter Kaposváron káplán, Balázs József pedig plébános, az Ózd melletti Borsodbótán szolgál.

Kettejük munkája még a cigány származású embereket is megdöbbenti. Sokan alig akarják elhinni, hogy valóban papok. Balogh Péter hangsúlyozta, hogy a mostanában sokszor használt szeretet szót kell újra megtölteni tartalommal, és amint látják a cigány közösségek, hogy a gyermekeikkel szeretettel bánnak a hittanórán, az iskolában, máris más a viszonyulás.

Balázs József plébános elmondta, hogy a legtöbb cigány nem érzi magát otthon a templomban, nem megy be, hiszen nem ő építette, szépítette, kívülállónak érzi magát, annak ellenére, hogy van kötelező hittanóra és van családlátogatás is. Ezért nagyon fontosak a személyes beszélgetések – a lelkipásztor ezzel próbál kaput nyitni.

A két cigány pap, reagálva az első szekcióban elhangzottakra – hogy a cigánymisszió nem csak a cigányoknak szól –, elmondta, hogy a cigány pap sem csak a cigányoké.

Mindenkivel meg kell ismertetni Istent, de természetesen egy cigány papnak a saját népével még inkább foglalkoznia kell – mondták.

Balázs József úgy fogalmazott: „Úgy kell dolgoznom, hogy elérjem, a gyerekek és a szülők is azt érezzék, mondják, hogy katolikusok akarnak lenni, mert az jó! Azt érezzék, hogy hitben járó embernek lenni jobb, mint kocsmába járó embernek!”

A segítséget azonban meg kell adni nemcsak anyagi, hanem fizikai formában is, szerszámot kell adni a munkához, ha kell; beszélgetni kell, ha arra van szükség. Balogh Péter viszont kijelentette, hogy a másik részről is kell akarat a változásra. A káplán szerint ahhoz nem kell sok pénz, hogy rend legyen a lakásban, a kertben. Az erkölcs, a viselkedés, a tisztaság iránti igény nem pénz kérdése. A hagyomány összehoz, fontos lenne erre fektetni a hangsúlyt, nem pedig ezt elaltatni. Tudunk mi is tanulni, és mások is tanulhatnak tőlünk!

Balogh Péter munkája során mindennap apró sikereknek örül, és hálás Istennek mindazért, amit elért. Balázs József elmondta, arra a legbüszkébb, hogy amióta ő pap lett, azóta édesanyja templomba jár, majd megemlítette azt is, hogy édesapja 32 évesen volt elsőáldozó.

Forrás: Evangélikus.hu

Fotó: Antal Szabina

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »