Bűvésztrükkök

Irányított kakofónia. Én legalábbis annak sejtem a Magyarország európai uniós tagságával kapcsolatos kormányzati nyilatkozatokat brexit után, kvótanépszavazás előtt. Látszólag teljes a zűrzavar. A brit kilépés ellen kampányoló miniszterelnök kizárja a magyar népszavazást az EU-tagságról; a Miniszterelnökséget irányító miniszter a kormány soros heti sajtótájékoztatóján vall arról, hogy szíve szerint a kilépésre voksolna, akihez hasonlóan nyilatkozik a kormányszóvivő is; a házelnök hangsúlyozottan most a bennmaradás híve, egyúttal leszedi a keresztvizet Brüsszelről; más fideszesek szórványosan kiállnak a tagságunk mellett. Különösen érdekes Kovács Zoltán nyilatkozata, hiszen a kormányszóvivő azon kevés honpolgárok egyike, akiknek a munkakörük szerint nincs magánvéleményük. De Lázár János esete is figyelemre méltó; néha úgy érzem, a tájékoztatóira szerződtetni kellene valakit, aki egy táblával jelzi a publikumnak, hogy most éppen a miniszter, a hódmezővásárhelyi polgárok választott képviselője, a magánember vagy esetleg valamelyik befolyásos üzletember barátja válaszol a kérdésre.

Mégis azt hiszem, van ebben rendszer. Ha hivatalosan nem is, a valóságban javában zajlik már az őszi népszavazás kormányzati kampánya, s annak logikáját követve vághatunk rendet a nyilatkozatok dzsungelében. A feladat nem bonyolult, ám a magyar választók habitusát ismerve roppant nehezen kivitelezhető: el kell vinni az urnák elé több mint négymillió polgárt, a választók legalább felét, hogy egy érvényes népszavazáson utasítsa el a megjelentek elsöprő többsége menekültek akaratunk ellenére történő hazánkba telepítését. Könnyen belátható, hogy a referendumnak jogi tétje nem lehet, hiszen az általunk is elfogadott uniós szerződések és eljárásrend alapján vagy rákényszeríthetnek bennünket migránsok befogadására, vagy nem, ezt egy népszavazás nem tudja befolyásolni. Politikai súlya, következményei azonban lehetnek a nép megkérdezésének. Kellő súlyt pedig az érvényesség adhat.

A kormánypártok hiába vezetnek biztosan a felmérések szerint, nincs négymillió mozgósítható szavazójuk. Ezért egyszerre kell üzenniük olyan társadalmi csoportoknak, amelyek törekvései, preferenciái egymással ellentétesek. A népszavazás Orbán Viktor személyes kezdeményezése, annak sorsa politikusi jövőjét is befolyásolja, ám nem közvetíthet maga minden üzenetet. Ahhoz, hogy az EU-ellenes, kilépéspárti, a felmérések szerint kisebbségben lévő, de nem elhanyagolható méretű magyar tábort megszólítsa és mozgósítsa, postásokra van szüksége, akik az üzenetet eljuttatják hozzájuk. Ő és mások azokhoz fordulnak közvetlenül, akik egészséges kritikával szemlélik a brüsszeli bürokrácia működését, félnek a migrációs hullámtól, de nem akarnak kilépni az unióból. (A kormányfő a brit sajtóban a brexitnépszavazás előtt leginkább Brüsszelnek üzent, hogy ott is értsék: nem eszik olyan forrón a kását, a várható kemény magyar kampány ellenére nem akarja kivezetni az országot az EU-ból.)

Az EU-tagság kérdésének felvetése viszont bónuszként mozgósíthatja a balliberális tábort, ha annak politikusai a kvótanépszavazást a bennmaradás melletti kiállásként értelmezik. Lehet, hogy ezzel több igen szavazat érkezik majd az úgynevezett kényszerbetelepítésre, de a részvétel is nő. Eközben a Jobbik néppártosodása a Fidesz kezére játszik; a radikálisok néhány éve aligha hagyták volna ki a brexit jelentette ziccert az uniós tagságról szóló népszavazás kezdeményezéséhez.

Nagy bűvészmutatvány, amit a kormány most bemutat. Kérdés, leszünk-e rá vevők úgy négymilliónyian.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »