Június elején megírtam, hogy beadtam egy kérelmet a bíróságra, hogy szüntessék végre meg a közel egy éve tartó újabb házi őrizetemet. Most jött meg a válasz: elutasítva!
Még csak egy fokozattal enyhébbre, lakhelyelhagyási tilalomra se voltak képesek mérsékelni.
Az indoklás az, hogy "a nem jogerős ítéletben kiszabott 13 év szabadságvesztés tartamára figyelemmel tartani kell szökéstől, elrejtőzéstől". Több, szintén házi őrizetben lévő vádlott társam is ugyanezzel lett elutasítva a napokban. Miközben az elmúlt 8 évben százszorosan bizonyítottuk már, hogy nem vonjuk ki magunkat az – egyébként igazságtalan és koncepciós – eljárás alól. Mindez nem számít.
Az is mindegy, hogy az írásos ítélet májusi megszülése körül az okirathamisítás gyanúja lebeg. A bíróság úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Egy a lényeg, van ez a nem jogerős ítélet, és mindent ez határoz meg.
Most fellebbezünk a házi őrizet fenntartása ellen a Kúriára. Mivel már belefutottunk a nyári ítélkezési szünetbe, ezért ezt már várhatóan csak augusztus végén vagy még később fogják elbírálni (az eredményt természetesen közzé fogom tenni), vagyis egy újabb nyaram már biztosan megint ráment erre a koncepciós eljárásra. És jelenleg egyáltalán nem látom még a dolog végét, az eljáró hatóságokban pedig semmilyen bizodalmam sincs.
Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy 2017-ben miért még mindig minket gyötörnek, és miért a balliberális országrombolók azok, akik szabadon, gondtalanul élhetnek?
Már csak ezért is kérem minden nemzeti érzelmű honfitársamat, hogy legalább azt a petíciót írják alá, ami a mi és a hozzánk hasonló 2006-osok meghurcoltatásának véget vető országgyűlési döntés érdekében indult.
Ez nem kerül senkinek semmibe, de nekünk a szabadságot jelentheti!
Diósd, 2017. július 22.
Budaházy György
(nem jogerős) politikai elítélt
Korábban írtuk: Örüljek, hogy nem vagyok börtönben?
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
