Bronzérem és bundagyanú – kis magyar EB-történelem

Bronzérem és bundagyanú – kis magyar EB-történelem

Bár az első Európa-bajnokságot 1960-ban rendezték meg, a viadal gyökerei egészen az 1920-as évekig nyúlnak vissza. Henri Delauney francia labdarúgó-sportvezető, a FIFA elnökségének tagja már 1927-ben felvetette egy európai labdarúgó-kontinenstorna ötletét. A világszövetség illetékesei ekkoriban még sokkal inkább a világbajnokság megszervezésével voltak elfoglalva, és az ötlet megvalósulására még évtizedeket kellett várni.

Az első selejtezőket végül több mint 30 évvel később, 1958-ban játszották le, majd 1960-ban – szintúgy Franciaországban – megrendezték az akkor még Európai Nemzetek Kupája néven futó sorozat első négyes döntőjét.  A kontinensviadal 1976-ig négycsapatos, 1992-ig nyolccsapatos, 2012-ig pedig tizenhat csapatos rendszerben rendezték, idén pedig már 24 válogatott vesz részt a tornán. A házigazda már a kezdetektől automatikusan részt vett a viadalon, az azonban 2000-ben fordult elő először, hogy két ország rendezte a tornát (Belgium és Hollandia).

Magyarország az 1960-as négyes döntőbe még nem jutott be, mivel a selejtezőkben, a nyolcaddöntőben kettős vereséggel búcsúzott a későbbi győztes, Lev Jasin fémjelezte szovjet válogatottól. 1964-ben a csoportkör, valamint az NDK elleni nyolcaddöntő abszolválását követően a negyeddöntőben a franciákkal került össze a válogatott, és miután a 3-1-es párizsi sikert követően a magyarok Budapesten is 2-1-es győzelmet arattak, következhetett a spanyolországi négyes döntő.

A spanyolok elleni elődöntőben a házigazdák szereztek vezetést, de Bene a 84. percben egyenlített, ám Amancio hosszabbításban szerzett góljával végül a spanyolok jutottak a döntőbe. A bronzmérkőzés a magyarok szempontjából gyakorlatilag az elődöntő tükre volt, itt ugyanis a dánok egyenlítettek nem sokkal a vége előtt, Novák és Bene hosszabbításban szerzett góljaival azonban a magyarok megszerezték a bronzérmet. Az Európa-bajnok a döntőben a szovjeteket legyőző spanyol válogatott lett.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »