Brit EU-népszavazás: Az uniós jog alapján csak részben látható előre az esetleges kiválás folyamata

Brit EU-népszavazás: Az uniós jog alapján csak részben látható előre az esetleges kiválás folyamata

(Összefoglaló)

Jogi szakértők szerint éveken át tartó folyamat venné kezdetét, amennyiben Nagy-Britannia lakosságának többsége az Európai Unióból való kilépésre (Brexit) voksolna a június 23-ra kiírt népszavazáson. A példa nélküli lépés pontos következményei azonban egyelőre ismeretlenek.

A kilépés jogi hátterét a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 50. cikke határozza meg, ezt megelőzően semmilyen hivatalos formula nem volt erre vonatkozóan. A hiányossága és homályos megfogalmazásai miatt sokak által bírált mechanizmus alkalmazására nem került sor az eddigiekben, így még a szakértők sem tudják, hogy mi fog történni pontosan, ha nyernek a kilépés támogatói az EU-tagságról kiírt brit referendumon.

A szerződés cikkének előírásai szerint Nagy-Britanniának először is be kellene jelentenie kilépési szándékát az uniós tagországok állam- illetve kormányfőiből álló Európai Tanácsnak. Erre akár már néhány nappal a népszavazás után sor kerülhet, és ezt követően nincs visszaút. A helyzetet ugyanakkor tovább bonyolíthatja, hogy – bár a brit miniszterelnök nyilatkozatai ennek egyelőre ellentmondanak – a bennmaradás mellett kampányoló David Cameronnak valószínűleg le kell mondania kormányfői tisztségéről, ha a Brexit hívei győzedelmeskednek – véli a szakemberek többsége.

A hivatalos bejelentést követően a feleknek két évük van arra, hogy megállapodjanak a távozás részletes szabályairól.

Nagy-Britannia hivatalosan továbbra is tagja marad az Európai Uniónak egészen addig, amíg nem sikerül új egyezményt elfogadni, vagy le nem jár a kétéves határidő, amelynek meghosszabbítása is lehetséges, bár kizárólag a tanács egyhangú határozata alapján, a kilépni szándékozó tagállam egyetértésével. Nemzetközi jogászok szerint ez arra sarkallhatja a londoni kormányt, hogy kezdjen informális tárgyalásokba, még mielőtt hivatalosan kezdeményezné az 50. cikk alkalmazását.

A “kiválási tárgyalásokat” az Európai Bizottság folytatja le a tagországok felhatalmazása alapján, az új megállapodást pedig a tagállamok kormányait tömörítő tanácsnak kell elfogadnia minősített többséggel, az Európai Parlament jóváhagyását követően. Utóbbi kitétel további bizonytalansági tényezőként értékelhető.

Bár mindkét fél a tárgyalások mihamarabbi lezárásában lenne érdekelt, elemzők szerint nehéz felmérni, milyen hosszú folyamatra kell készülni. Eddig mindössze a Dániától részben független Grönland lépett ki az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségből, s a kiválás folyamata annak ellenére is több mint három évig tartott, hogy a földrajzilag Európán kívül található sziget lakossága kevesebb 60 ezer főnél, és a tárgyalások szinte kizárólag az északi-tengeri halászati kvóták kérdése körül zajlottak.

Egy brit kormányzati dokumentum szerint a kiválás teljes folyamata akár egy évtizedig is eltarthat. A meglehetősen nehéznek ígérkező egyeztetések rendkívül sok területre kiterjednek a biztonsági megállapodásoktól kezdve a brit állampolgároknak az uniós egészségbiztosítási kártyához való hozzáféréséig. Emellett Londonnak az unión kívüli országokkal is meg kellene kezdenie a tárgyalásokat az új kereskedelmi egyezményekről, ami ugyancsak óriási erőfeszítéseket igényelne.

Az EU-n belül is kemény alkudozás várható a brit egyezséget illetően, a tagállamok számára bizonyos területek fontosabbak másoknál, ezért belső kompromisszumok egész sorára lenne szükség a megoldáshoz.

“Az emberek úgy beszélnek az EU-ról, mintha az egy tömb lenne (…) Nagy-Britanniának valójában a bizottsággal, a 27 másik tagországgal, az Európai Parlamenttel, a tagállami parlamentekkel és a választóikkal is tárgyalnia kell” – közölte Stephen Weatherill, az Oxfordi Egyetem jogászprofesszora a Financial Times című brit lappal.

Azzal is számolni kell, hogy bizonyos tagállamoknak szándékukban állhat, hogy a lehető legfájdalmasabbá tegyék Nagy-Britannia távozását mind politikailag, mind gazdaságilag, hogy mások ne akarják követni a britek példáját – közölte egy névtelenséget kérő illetékes.

Mások szerint az érzelmek főként a tárgyalások kezdeti szakaszában kaphatnának szerepet, később minden bizonnyal felülkerekedne a pragmatizmus.

Ha lejár a határidő, vagy megszületik az egyezség, automatikusan megszűnik minden addigi szerződéses kötelezettség Nagy-Britanniára vonatkozóan. Amennyiben egyáltalán nem sikerül megállapodásra jutni, a felek csak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaira vonatkozó általános szabályok alapján folytathatnák együttműködésüket.

Nagy-Britannia kilépése után az Európai Unió megmaradó 27 tagállamának egymás között is újra kellene tárgyalnia egy sor kérdést, ami akár szerződésmódosítást is maga után vonhat.

Nagy-Britannia a jövőben kérhetné ismételt felvételét az Európai Unióba, erre a Lisszaboni Szerződés 49. cikke ad lehetőséget.

Ken Clarke: Thatcher a bennmaradásra szavazna

Margaret Thatcher EU-párti kormány élén állt, és az EU-tagságról jövő csütörtökre kiírt népszavazáson a bennmaradásra voksolna – ez véleménye a Thatcher-éra utolsó, máig aktív nagy tekintélyű veteránjának, Kenneth “Ken” Clarke-nak arról, hogy Nagy-Britannia első és máig egyetlen női miniszterelnöke miként viszonyult volna a referendumhoz és a Brexit-párthoz, vagyis azokhoz, akik a kilépés mellett kampányolnak, nem egyszer Thatcher nevével a zászlójukon.

A 76 éves Clarke – akit a brit sajtó csak “Nagyvadként” emleget – több mint öt évtized politikai tapasztalatával felvértezve osztotta meg gondolatait a brit EU-tagságról Londonban dolgozó újságírókkal.

Clarke diákpolitikusként már akkor részt vett a csatlakozási kampányban, amikor Harold Macmillan miniszterelnök először nyújtotta be hivatalosan Nagy-Britannia felvételi folyamodványát az akkori Európai Gazdasági Közösséghez. Ezt Charles de Gaulle francia elnök 1963-ban megvétózta, és Nagy-Britanniának éppen tíz évet kellett még várnia a csatlakozásra.

Clarke ekkor már parlamenti képviselő volt – immár 46 éve folyamatosan képviseli választókörzetét az alsóházban -, és azóta betöltötte a pénzügyminiszteri, a belügyminiszteri, az igazságügy-miniszteri, az oktatási és az egészségügyi miniszteri tisztségeket. Csak a legnagyobb trófeáról maradt le, háromszor is: 1997-ben, 2001-ben és 2005-ben indult a Konzervatív Párt vezetői tisztségéért, de mindig alulmaradt, legutóbb a jelenlegi miniszterelnökkel, David Cameronnal szemben. Az akadály mindig ugyanaz volt: Ken Clarke az EU-szkeptikus alapállású tory frakció számára túlságosan EU-párti nézeteket vall.

Ezt ő maga sem titkolja: a tudósítói háttérbeszélgetésen “őrült népszavazásnak” titulálta a Cameron kezdeményezte referendumot. “Az előző, 1975-ös népszavazáson is az Európa-párti oldalon voltam (…) és ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy politikai pályafutásom vége felé ismét meg kell vívnom ezt a csatát, annak azt válaszoltam volna, hogy nem érti a brit politikát” – mondja keserű nevetés kíséretében, utalva az akkori munkáspárti kormány kezdeményezésére tartott 41 évvel ezelőtti referendumra, amelyen a brit választók kétharmada a bennmaradásra voksolt.

Clarke szerint most is a bennmaradásra kell szavazni, sok más ok mellett azért, mert Nagy-Britannia az EU egységes belső piacának nettó haszonélvezője. Hozzáteszi: az egységes piac kialakításának Margaret Thatcher volt a fő szószólója. Az egységes piacnak “Margaret lelkesebb híve volt, mint a jó öreg Mitterrand” – mondja Clarke, utalva Francois Mitterrand néhai francia elnökre.

“Margaret EU-párti volt, és most a bennmaradásra szavazna” – jelenti ki teljes meggyőződéssel három éve elhunyt egykori miniszterelnökéről a 11 évi Thatcher-kormányzás utolsó még aktív tagja. Clarke a Thatcher-korszakban az egészségügyi minisztérium élén állt.

Nem titkolja saját véleményét sem a jövő heti referendumról: “az egész ügyet rendkívül bosszantónak tartom, nem vagyok híve a népszavazásoknak, és az én politikusgenerációmnak egyetlen tagja sem az” – deklarálja. Érvelése szerint Nagy-Britanniában nagyon jól működő parlamentáris demokrácia van, és ha ezt valaki meg akarja kerülni egy olyan óriási horderejű kérdés népszavazásra bocsátásával, amely a következő 30-40-50 évre meghatározza Nagy-Britannia, sőt a világ sorsát, “az rendkívül meggondolatlan, felelőtlen lépés”. Kifejti azt is, hogy véleménye szerint miért: “nagyon kevés brit választónak van akár csak halovány fogalma arról, hogy az EU hogyan működik”.

Az MTI kérdésére, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, ellenállt volna-e a saját politikai hátországának EU-szkeptikus szárnya által a népszavazás kiírása végett kifejtett nyomásnak, Ken Clarke kijelentette: szembe kellett volna helyezkedni ezzel a nyomással, annál is inkább, mivel a közvélemény részéről nem fogalmazódott meg olyan követelés, hogy mindenképpen referendumot kell tartani EU-tagságról. A népszavazást elsősorban a konzervatív frakció hátsó padsorainak “ultrajobbszéle” követelte, és “biztos vagyok benne, hogy ők is rendkívül meglepődtek, amikor David Cameron kiírta ezt a népszavazást” – fejtegette a brit politika veteránja.

És véleménye szerint hogyan szavaznak majd a jövő héten a brit választók? “Nem tudok jóslásokba bocsátkozni (…) A közvélemény-kutatások hasznavehetetlenek, mivel csak a biztosan a kilépésre, illetve csak a biztosan a bennmaradásra voksolókat érik el (…) Ez a kemény mag, a teljes választópolgárságnak nem egészen a 30 százaléka”. Egy mondatot az esélyekről mégis megenged magának: aggasztja, hogy a fiatalok – akik az időseknél jóval nagyobb arányban EU-pártiak – “legyintenek az egész politikára”, és esetleg otthon maradnak jövő csütörtökön, márpedig “ez komolyan befolyásolhatja az eredményt”.

A Sun a kilépést pártolja, előnyben a Brexit-tábor

A legbefolyásosabbnak tartott brit napilap, a The Sun arra szólította fel keddi felhívásában a brit választókat, hogy az EU-tagságról jövő csütörtökre kiírt népszavazáson voksoljanak Nagy-Britannia kilépésére. A legújabb közvélemény-kutatások mindegyike a távozást pártolók kisebb-nagyobb előnyét mutatja.

A The Sun, amelynek preferenciája általános vélekedés szerint képes döntően befolyásolni parlamenti választások eredményét is, elsőoldalas keddi felhívásában azt írta: Nagy-Britannia 43 évnyi tagsága alatt az Európai Unió “egyre inkább kapzsi, pazarló, erőszakos, válságok idején pedig lélegzetelállító módon inkompetens” szervezetté vált. “Meg kell szabadulnunk a diktatórikus Brüsszeltől” – fogalmaz a legnagyobb olvasottságú brit lap, amely eddig is vehemensen EU-ellenes alapállásáról volt közismert.

A The Sun állásfoglalása szerint ha Nagy-Britannia az EU tagja marad, akkor néhány éven belül “elnyeli ez a megállíthatatlanul terjeszkedő, német dominanciájú szövetségi állam”.

A lap “képtelenségnek” nevezi azokat a figyelmeztetéseket, amelyeket az utóbbi időszakban közgazdászok és nemzetközi pénzügyi szervezetek adtak ki a brit EU-tagság megszűnésének potenciálisan súlyos gazdasági következményeiről. A The Sun írása szerint ugyanezek a közgazdászok “apokaliptikus jóslatokat” adtak arra az esetre is, ha Nagy-Britannia nem csatlakozik az euróövezethez. A közös valuta azóta tönkretette a szegényebb EU-tagállamokat, és milliókat tett munkanélkülivé – áll a brit lap keddi állásfoglalásában.

A naponta több mint kétmillió példányban megjelenő, hozzávetőleg ötmillió olvasóhoz eljutó The Sun, amely Rupert Murdoch ausztrál-amerikai sajtómágnás globális sajtó- és médiabirodalmába tartozik – olyan nevekkel együtt, mint a The Times, vagy a Sky tévécsoport -, a brit parlamenti választások előtt is rendre deklarálja, hogy a két legnagyobb politikai erő, a Munkáspárt és a konzervatívok közül melyiket támogatja.

Sokan máig úgy tartják – bár ezt alátámasztó felmérések nem készültek -, hogy például 1992-ben is a The Sun játszott döntő szerepet a John Major vezette, a közvélemény-kutatási adatok alapján előre vesztesnek tartott Konzervatív Párt váratlan választási győzelmében. Az újság a voksolás napján első oldalán közölte Neil Kinnock akkori munkáspárti vezető és miniszterelnök-jelölt képét, és kérte a népet: ha Kinnock győz, az utolsó kivándorló oltsa le a lámpát.

A kedden ismertetett legújabb közvélemény-kutatások egyöntetűen a kilépést pártoló választói tábor előnyét jelzik. A The Times megbízásából a YouGov közvélemény-kutató által elvégzett felmérés adatai szerint a válaszadók 46 százaléka mondta azt, hogy a jövő csütörtöki népszavazáson a Brexitre kíván voksolni, vagyis arra, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az EU-ból. A bennmaradást 39 százalék pártolta. A Brexit-tábor e felmérés szerint egy hét alatt 3 százalékponttal gyarapodott, az EU-párti választók aránya 3 százalékponttal csökkent.

A bizonytalanok és a szavazni nem kívánók kiszűrésével 54:46 a százalékos megoszlás a Brexit-tábor javára a YouGov mérése szerint.

Az elmúlt napok hasonló felmérései keltette befektetői félelmek hatására a Londoni Értéktőzsde irányadó FTSE-100-as indexét alkotó száz legnagyobb vállalat együttes piaci tőkeértéke 67 milliárd fonttal (27 ezer milliárd forinttal) zuhant az utóbbi három kereskedési napon, a font pedig kéthavi mélypontra gyengült.

Martin Schulz: Szétesés helyett együttműködésre és összetartásra van szükség

Történelmi fordulóponthoz érkezett az Európai Unió, szétesés helyett azonban együttműködésre és összetartásra van szükség – mondta a Nagy-Britannia uniós tagságról június 23-ra kiírt népszavazásról Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke kedden Brüsszelben.

Az uniós törvényhozás német szociáldemokrata elnöke azután beszélt erről, hogy egyeztetéseket folytatott Ujhelyi István MSZP-s európai parlamenti képviselővel az Európai Uniót érintő aktuális kérdésekről.

Ujhelyi István az EP közlekedési és idegenforgalmi bizottságának alelnökeként együttműködési javaslattal élt Martin Schulz felé “a turisztikai szektorban dolgozó többmillió munkavállaló érdekében”, amelyet a parlamenti elnök támogatásáról biztosított – tudatta sajtóközleményében a magyar képviselő.

Az MSZP-s politikus a találkozót követően kiemelte: a brit népszavazás mindenképpen fordulópont lesz az Európai Unió életében, bizonyosan új korszakra ébredünk a referendum másnapján.

“Félő, hogy ha a kilépni szándékozók lesznek többségben, az dominó-effektusként hat majd más, populista vezetőket választó országok esetében is. Az MSZP ezért is képvisel következetes, felelős és hiteles Európa-politikát” – fogalmazott Ujhelyi.

A gibraltáriak rettegnek a Brexittől

Az egyik brit külső terület, Gibraltár lakói számára nem kérdés, hol képzelik el a jövőt: az Európai Unióban Nagy-Britannia részeként. Egyenesen félelemmel tölti el őket az a gondolat, mi lenne, ha az uniós tagságról szóló június 23-i brit népszavazáson az igenek kerülnének többségbe, és megvalósulna a Brexit, vagyis London kilépne a 28-ak táborából.

A legutóbbi felmérések szerint a Spanyolországgal határos, mindössze 6,5 négyzetkilométeres terület 30 ezres lakosságának 88 százaléka a közelgő referendumon el fogja utasítani Nagy-Britannia kilépését az EU-ból.

A határozott maradni akarás hátterében elsősorban az áll, hogy a gibraltáriak úgy vélik, ha a Brexit bekövetkezne, megszűnnének az Ibériai-félsziget egyik legdélibb részén lévő terület virágzó gazdaságát biztosító alapok. A referendum kimenetelére azonban vajmi kevés befolyásuk van: a 23 ezer szavazásra jogosult mindössze 0,05 százalékát teszi ki az összes brit választópolgárnak.

“A gibraltáriak európaiabbak, mint a többi brit” – mondta Joseph Garcia, a külső terület helyettes főminisztere a dpa német hírügynökségnek. “Ennek oka, hogy Gibraltár közvetlen (szárazföldi) összeköttetésben van az európai kontinenssel, és problémás szomszédja (Spanyolország) van” – magyarázta.

Spanyolország 1713-ban, a spanyol örökösödési háborút lezáró Utrechti Szerződésben mondott le a stratégiai helyen fekvő terület feletti felségjogról London javára, elvileg örökre, ám a spanyol kormányok az utóbbi években rendre megkérdőjelezik a szerződés érvényességét.

“Az EU számunkra biztonsági háló” – hangsúlyozta Garcia. “Megvéd minket a spanyolok túlzott akcióitól” – tette hozzá.

Gibraltárban még nem felejtették el, hogy Francisco Franco spanyol diktátor 1969-ben teljesen lezárta a spanyol-gibraltári határt, és a blokádon csak 1982-ben lazítottak, amikor Spanyolország már az Európai Unió elődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásról tárgyalt. A határzár idején a területet csak hajón és repülővel lehetett megközelíteni.

José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter a Brexit esetére nemrég emlékeztetett arra a korábban már elhangzott felvetésre, miszerint Madrid és London osztozhatna a terület feletti fennhatóságon, s így Gibraltárnak megmaradhatna az uniós belső piachoz való hozzáférése még úgy is, ha Nagy-Britannia nem maradna EU-tag.

A “majmok földjén” (Európában egyedül Gibraltárban találni nem állatkerti, természetes környezetben majmokat) azonban hallani sem akarnak ilyen megoldásról. “Gibraltár brit, és brit is marad” – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes. “Garanciát kaptunk az Egyesült Királyságtól arra, hogy a nép jóváhagyása nélkül nem változtatnak ezen a státuszon” – szögezte le.

Gibraltár alacsony adókulcsaival számos pénzintézetet, biztosítót és onlinejáték-üzemeltetőt vonz . “Ezek a társaságok nem lennének itt, ha nem tartoznánk az EU-hoz” – mutatott rá Garcia.

Az idegenforgalmi ágazat eközben attól tart, hogy Brexit esetén Spanyolország megnehezítené a határátlépést. Évente 10 millió nyaraló keresi fel Gibraltárt, s emellett nap mint nap mintegy 10 ezer spanyol kel át a határon, hogy a brit területen dolgozzon.

Fabian Picardo gibraltári főminiszter a Gibraltar Chronicle című újságban mindenesetre a közvélemény megnyugtatására nemrég azt írta: “az EU-ból való kilépés nem tenne tönkre minket”. “De miért adjunk fel valami olyat, ami viszonylag jól működik?” – tette fel a kérdést. A szocialista képviselő a Politico című brüsszeli hírportálon korábban még “egzisztenciális fenyegetésnek” nevezte Gibraltár számára a Brexitet. (MTI)


Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »