Brexit – EUxit – Gaál Péter

Bizonyos körülmények folytán ezúttal rövid leszek, de ne örüljenek, nem
ússzák meg örökre. És a körülményekhez képest nincs semmi bajom, azon
kívül, hogy meleg van és írnom kell. De ez kikívánkozik, mondhatni, sír
itt belül, mint bolti tolvaj koromban sírtak az áruk a polcon.

Az Európai Unió nem egy (politikailag) reális egyesülés. Tulajdonképpen
egy nagy vámszabad terület, amelyre egyéb dolgokat is rálőcsöltek. Még
továbbiakat is rá szerettek volna, sőt, például az uniós régiókat,
amelyek egy jövendőbeli közös közigazgatás alapjai lehetnének. Hogy
lássák, nem változtatom naponta a véleményem: hmp-hikszosz.hu, Napló.
2009-ben írtam ezekről, ugyanezt.
Tehát még továbbiakat is rá szerettek volna lőcsölni erre a
szerencsétlen közös piacra, mintegy valamiféle “államot ” létrehozni
belőle, ami – így – eleve halva született ötlet volt. Hogy miért, hosszú
volna kifejteni, de képzeljenek el egy családot, ahol a családfő angol
főnemes, a felesége antiszemita lengyel katolikus, és van öt, már
nagyobbacskán örökbe fogadott gyermekük: egy észak-német polgárcsaládba
született fiú, egy román parasztlányka, hegyi mócok ivadéka, egy görög
tavernatulajdonos árvája, szintén fiú, bár nincs jelentősége, egy művész
felmenőkkel büszkélkedő francia és egy már gyerekként is hideg északi
szépségnek számító svéd kislány. Jól fog ez működni? És ne jöjjön nekem
senki a tudat megváltoztatásával. Az már Marxnál elakadt. Tudják, hol
működne ez? Egy lakatlan szigeten, vagy a pionírok Amerikájában. A
mostani ennek folytatása. Ott már ez a hagyomány, mielőtt még egyetlen
szót is szólnának.

Az angolok részint ezt ismerték fel, részint semmi mást nem tettek, mint
amit történelmük során mindig. Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de
nagyon nem vagyok boldog, ha ezt nem én irányítom. “Hát ki baszik itt:
én, vagy te?” – hogy Presser után legyen egy kis Esterházy is.
És akkor most mi lesz? Visszatérnek a “nemzetállamok”? Maradnak – ez már
Ady – az “apró khánok”? Egy ideig maradnak. De nem lesz jó nekik. Mit
gondolnak, véletlenül fogott Orbán az Unió melletti agitációba? Önök azt
hiszik, hogy egy hozzá hasonló kalibernek, aki egész életét a zavarosban
való halászattal töltötte, jó, ha tisztul a víz vagy kiszárad a tó?
Putyin biztosan vodkát bont, de Putyin és Orbán némileg más erőt
képvisel. Utóbbi legfeljebb előbbi bábja lehet, ami, valljuk be, az
uniós pünkösdi királyság délibábjához képest nem kifejezetten előrelépés.

Mert ne gondolják, hogy a birodalmi eszme meghalt. Az benne van az
emberiségben. Nem jó, nem rossz, egyszerűen benne van. A liberális
piacgazdaság sem halt meg. Még nem jött el a valóságos birodalmak kora.
Még nem jött el a szó eredeti tartalmában vett monarchiák kora sem (nem
kell azonnal királyságra asszociálniuk). Lehet, hogy soha nem fog
eljönni. Ezek csak diktatúrák. Volt, nem is régen, hogy úgy tűnt, a
diktatúráké a világ. Most nem idézem, de vessenek egy pillantást Weöres
Majomország-ára. Volt tehát, hogy úgy tűnt. Aztán másképp tűnt. Nyolcvan
év elég volt hozzá.

Ez az agónia. Nem az Európai Unió agóniája: az sosem élt igazából. Ez
annak a virtuális világnak az agóniája, ami a diktatúrákat is szülte.
Először el fogja pusztítani saját fattyait, Orbánostól, Putyinostól, de
utánuk fog pusztulni.

A továbbiakra nézve adhatok Önöknek optimista perspektívát éppúgy, mint
pesszimistát. Attól függ, mit akarnak megtartani és miért. De ez már az
Önök szabadsága. Az Önök élete, vagy az Önök halála, akármilyen értelemben.

2016. 06. 24.

Gaál Péter


Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »