Börtön és bársonyszék is jutott a Kossuth térieknek

Börtön és bársonyszék is jutott a Kossuth térieknek

Budaházy Györgyre 13 év börtön vár, míg az őt védő Morvai Krisztina az Európai Unió legnagyobb döntéshozó szervében dolgozhat. A közös pont: a Kossuth tér. Itt egy időre széleskörű koalíció tömörült százféle szervezet és többtucatnyi erős emberük részvételével. A már említettek mellett Tomcat, a polgárpukkasztó blogger, Gaudi-Nagy Tamás, a jogász, az azóta szinte elfelejtett Gonda László vagy a revizionista fiatalból Jobbik-alelnökké avanzsált Toroczkai sorsa itt fonódott össze, tíz éve, a Kossuth téren.

Maguk a 2006 őszi események jól ismertek: pontosan tíz éve, szeptember 17-én szivárgott ki Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök május 26-i beszéde, amelyben elismerte a választópolgárok szisztematikus átverését. Ennek hatására már aznap tízezres tüntető tömeg gyűlt össze a Parlament előtt, egy csoportjuk másnap pedig megostromolta a petíciójukat beolvasni nem akaró Magyar Televízió Szabadság téri székházát. Megkezdődtek egyfelől a kemény összecsapások a sokszor brutálisan fellépő rendőrökkel, másfelől pedig a teret 37 napig megszállás alatt tartó tüntetéssorozat is ekkor bontott zászlót.

Az események vezéralakjainak többsége ekkor még csak a radikális jobboldali szcénában, vagy saját szakmájukban jól-rosszul ismert figura volt. Közülük többen ekkor alapozták meg későbbi politikai pályafutásukat, vagy szolgált számukra ugródeszkául a budapesti forró ősz az országos ismertséghez. Mások meg éppen ellenkezőleg: eltűntek vagy a radikális perifériára kerültek. Lássuk hát, mire vitték a Kossuth tér hangadói és erős emberei.

Kereskedő, hídfoglaló, „terrorista”

A legrosszabbul kétségkívül Budaházy György járt. A rendszerváltás óta aktívan politizáló hagyományőrző-kereskedő nevét a 2002-es Erzsébet hídi blokád tette ismertté, amikor a Fidesz számára vesztes országgyűlési választás szavazatainak megsemmisítését követelve ő és társai lezárták a hidat. Ott volt az ominózus tíz évvel ezelőtti eseményeken is, részt vett az MTV ostromában, és egyike volt azoknak, akik megrongálták a Szabadság téri szovjet emlékművet, lefeszegetve róla a sarló-kalapácsos címert (ezért később el is marasztalták).

Budaházy György a tévészékház ostromakor a Szabadság téri szovjet emlékműről levert címerrel Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Budaházy ezután az akkor virágkorukat élő radikális jobboldali tüntetéseken turnézott vezérszónokként – ekkor gyűjtötte be „az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete” vádját, ami alól végül öt évvel később felmentették. A magát következetesen forradalmárnak nevező férfi 2008-ban létrehozta a Magyarok Nyilai nevű terrorszervezetet, embereivel gyújtogattak, Molotov-koktélos támadásokat hajtott végre, illetve megverték Csintalan Sándort – ezek miatt egy évre rá becsalták a Teve utcai rendőrpalotába, ahol lefogták, és 2011 őszéig előzetesben tartották; végül idén augusztus 30-án tizenhárom év letöltendő fegyházbüntetésre ítélték, ami egyébként nemzetközi példákhoz képest durván eltúlzottnak tűnik.

Az öreg harcos mellett egykori bajtársai sem álltak ki egyöntetűen, bár a Jobbik közleményben tiltakozott az ítélet ellen, Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás (róluk is szó lesz) végig kitartottak, azt pártbeli forrásaink is megerősítették, hogy politikusaik többsége óvatosan kezelte a terrorista és a mártír szerepe között egyensúlyozó, sokak által kezelhetetlennek tartott Budaházyt. Például a 2010-es választásoknál hosszasan lamentáltak, hogy vajon képviselőjelöltként indítsák-e a férfit a Jobbik színeiben, hiszen ezzel mentelmi jogot, és kilépőt kaphatott volna a börtönből. Budaházy ráadásul a 2014-ben beindított néppártosodási kampányba sem illett bele.

A csepeli „bombagyáros”

A Kossuth tér egy másik ismertebb figurája Polgár Tamás, „Tomcat”, pólóboltos-szoftverfejlesztő blogger, saját szavaival élve „nemzeti liberális” aktivista volt. A meglehetősen eklektikus világnézetű (egykori MSZP-szimpatizáns majd annak éles bírálója, Horthy-tisztelő, stb.) fiatalember számos platformon provokálta a szocialista-szabaddemokrata kormányt és a liberális elitet. 2006-ban Budaházyhoz hasonlóan ott volt a tévéostromnál és a szovjet címer leverésénél, de 12 nap előzetes után szabadon engedték, és hamarosan fel is mentették.

A Tomcat néven ismertté vált Polgár Tamás beszédet mond a Kossuth téren a Magyarország a magyaroké jelszóval rendezett nemzeti radikális tüntetésen Budapest, 2008. április 11-én, amelynek résztvevői a XIII. kerületi Hollán Ernő utcából és környékéről vonultak át a Parlament elé. Civil kezdeményezésre antifasiszta tüntetést rendeztek a Hollán Ernő utcában és környékén, válaszul szélsőjobboldali és más szervezetek ugyanoda meghirdetett demonstrációjára Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

A terrorgyanút ő sem úszhatta meg, a nyomában járó rendőrök 2007 májusában rajtaütöttek, mert két társával füstbombák készítésére alkalmas eszközöket tároltak egy csepeli lakásban – az eszközöket egy MSZP-s gyűlésen akarták pánikkeltésre felhasználni. Végül két hónap előzetes után kiengedték, csak pénzbírsággal sújtották pirotechnikai eszközzel kapcsolatos szabálysértés miatt. Innen származik későbbi blogjának, az azóta megszűnt Bombagyárnak a neve is.

Fasírtban a Jobbikkal Polgár a radikális párttal nem ápolt sosem túlzottan jó kapcsolatot; végleg akkor fordult velük szembe, amikor 2008-ban a Zöld Párt színeiben próbált elindulni egy ferencvárosi időközi választáson ellenük. Személyes ellentétei miatt Novák Előd alelnököt egyszer le is ütötte, őt pedig a Kuruc.info szerkesztette sűrűn ki.

Később nem politikai, hanem bűnügyi vonalon indult el, 2011 szeptemberében létrehozva a biciklitolvajokat csalikerékpárokkal elfogó (közben viszont nem feltétlenül a politikai korrektség jegyében eljáró) Tolvajkergetők csoportot. A népszerű kezdeményezésnek egy biciklitolvaj állítólagos megverése vetett véget tavaly, ami miatt Tomcat fél évre előzetesbe került, a csoportot pedig felszámolták.

Magyar Nemzet

Polgár Tamásról azóta nem tudni túl sokat: tavaly novemberben kiengedték az előzetesből, azóta nem hallat magáról.

Az eltűnt néptribun

Nem sokat szerepel a médiában, pedig a 2006-os őszi és a későbbi tüntetések egyik főszervezője volt Gonda László, a téren szerveződő Magyar Nemzeti Bizottság 2006 vezetője. A most 67 éves mérnök még 1976-ban emigrált Németországba, ahonnan a rendszerváltás után jött haza. Az első pillanattól kezdve – amikor 2006. szeptember 18-án társaival, köztük Toroczkai Lászlóval megalakította a szervezetet – egészen 2010 tavaszáig szervezte a tüntetéseket, amelyeken sokszor ő maga is felszólalt.

A főváros több pontján engedély nélküli demonstráció keretében tüntetők hosszabb-rövidebb időre megbénították a forgalmat. Az október 23-i nemzeti ünnepen tüntetők jelentették be, hogy október 26-án reggel le fogják zárni az Erzsébet hidat, leállítják a forgalmat. A képen Gonda László Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

2008-ban emiatt a külföldi turisták elmaradásáért a tüntetőket okoló taxisokkal keveredett fizikai összetűzésbe.

Gonda ettől kezdve viszonylag sokáig nem került a média fókuszába – a 2015-ös Gergényi-perről tiltotta ki a bíróság – pedig ő is készül a Kossuth téri események évfordulójára: tizenhetedikén mutatják be a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevére vett A Kossuth tér visszatér című könyvüket, és az évforduló alkalmából sajtótájékoztatót is tartanak.

A polgármester úr

Torockai László a Kossuth tér egyik ikonikus alakja volt: 1996 és 2000 között a MIÉP színeiben helyi szinten politizált, tudósítójuk és újságírójuk is volt, majd otthagyta a pártot, és megalapította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM) – egy időben sok támadás érte a revizionista mozgalom és moldvai román származású felesége összeférhetetlenségét firtatva. A HVIM tevékenységei miatt a kétezres években hosszabb-rövidebb időre kitiltották Romániából, Szlovákiából, és Szerbiából; a Vajdaságban többször nemzetiségi alapon szerbek támadtak rá, majd a hatóságok általában a verekedés kimenetelétől függetlenül egy időre kitiltották az országból.

Mindenesetre Toroczkai nem a nulláról indult, talán nem véletlen, hogy Gonda Lászlóval együtt végig a 2006-os őszi tüntetések egyik főszervezőjeként működött. Ő volt az is, aki a demonstrálók harciasabb tömegét a Szabadság térre vezette a petíció beolvasását követelve a tévésektől, majd ő állt az ostromló tömeg élén, amikor az MTV vezetői ezt megtagadták.

Torockai László a Szabadság téren a tévészékház ostromakor Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

A sikeres ostromban játszott vezető szerepe pedig egy csapásra országosan ismert figurává tette (a hatóságok pedig ráverték a székházostromban megsérült rendőri eszközök miatti felelősséget).

A „márkaépítéssel” ezután sem hagyott fel, tüntetést szervezett Malina Hedvig mellett, próbára bocsátotta a rendőrség közösség elleni erőszak miatt (2009-ben egy melegfelvonulást akart megzavarni), 2012-ben, a nagy devizaadós-tüntetések idején pedig az IMF irodájának is helyt adó Bank Center épületébe tört be néhány száz társával, hanggránátokat robbantva, amiért elő is állították, majd idén 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélték.

Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnökének bírósági tárgyalása 2007. október 25-én Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Ezzel párhuzamosan – míg a HVIM kezét sem engedte el – pártpolitikai karrierjét is ügyesen építgette: 2010–2014 között a párt listáján de nem a párt színeiben került be a Csongrád megyei képviselő-testületbe, majd 2013-ban egy időközi választáson megszerezte, 2014-ben pedig újra elnyerte Ásotthalom polgármesteri székét. Itt tovább építette a Toroczkai-brandet, részint ő volt, aki először felvetette a déli határon átözönlő migránsok ellen kerítés építését, amit a kormány végül meg is valósított; valamint mezőőrséget is felállított a migránsok távol tartására a krízis idején, ami szintén jelentős presztízspontokat hozhatott. Nemrég pedig – épp annak a néppártosítási manővereknek köszönhetően amiért Budaházy a politikai támogatottsága elvesztését okolhatta – Vona Gábor felkérte Toroczkait, hogy legyen a Jobbik alelnöke.

A jogvédő páros

A végére hagytuk a Kossuth tér legnagyobb nyerteseit, akiknek nemhogy polgármesteri, de képviselői széket is hoztak a forrongó őszi napok. Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás jogászok, akik a Nemzeti Jogvédő Szervezet (NJSZ) keretein belül látták el a 2006-os rendőrattak áldozatainak, illetve a gyakran alaptalanul meghurcolt tüntetőknek a jogi védelmét. Morvai messziről érkezett ide: feminista aktivista jogászként többek között a nők elleni diszkrimináció ellen is küzdött; ő védte például zaklató nevelőapját lelövő Simeki Kittit. Az ENSZ nőjogi bizottságának volt tagja, innen meglátása szerint izraeli nyomásra hívták vissza 2006-ban, mire leantiszemitázták. Ekkor jöttek a tüntetések, amelyek saját bevallása szerint a Jobbik szimpatizánsává, majd egyik ismert arcává is tették (bár a pártba nem lépett be).

Morvai Krisztina és Zagyva György Gyula 2009. március 15-én Budapesten Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Gaudi-Nagy közelebbről jött, ő már 1998-ban alapítóként és tiszteletbeli elnökként funkcionált a Kárpát-medencében élő magyar fiatalokat segítő Magyar Csodaszarvas Egyesületben, 2002 és 2006 között a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, és 2004. óta az NJSZ-t működtető Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumában is ott ül.

Mindkét jogász az NVSZ-nek köszönhetően vált igazán széles körben ismertté, amikor ennek keretein belül a 2006-os őszi megmozdulások áldozatainak védelmét látták el: 70-ből 40 védencnél sikerült felmentést elérniük. Rendszeresen felszólaltak a meghurcoltak jogaiért és a Gyurcsány-kormány jogsértései ellen, védték a Magyar Gárda Egyesületet is a feloszlatási perben.

Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság volt társelnöke a Fővárosi Bíróság épületében 2008. március 12-én, miután május 19-re elnapolták a Fővárosi Főügyészség által kezdeményezett polgári pert a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület megszüntetéséért Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Morvait 2009-ben a párt jelölte a végül elnyert európai parlamenti képviselői helyre, amelyet a 2014-es választáson is meg tudott tartani, a párt tagja azonban nem lett. Azóta is az EP képviselőjeként dolgozik – mondhatjuk, hogy ő végül is révbe ért.

Gaudi-Nagy a Jobbik listájának előkelő helyén indulva jutott be a magyar Országgyűlésbe 2010-ben, ahol igen aktív felszólaló volt; euroszkeptikus nézeteinek egyszer, mandátuma végén pedig úgy adott nyomatékot, hogy utolsó ülés után kivitte az ülésteremből az egyik európai uniós zászlót, és kidobta a Parlament ablakán, tiltakozva a külföldiek földvásárlása ellen.

Kinek a pap, kinek a papsajt

Jól látható, hogy nem mért egyforma kézzel a sors az egykori bajtársaknak. Az is igaz viszont, hogy nem a jobbikos pártelit volt igazán az, aki kiállt Budaházy mellett.

Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd (j) és Budaházy György beszélget, akit a Fővárosi Bíróság (FB) kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében felmentette az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete miatt emelt vád alól 2008. január 30-án Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Hanem éppen a tíz évvel ezelőtti események legnagyobb nyertesei Morvai és Gaudi voltak azok, akik végig kitartottak egykori bajtársuk mellett.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »