Bogár László: „Deutsch bank unter alles”

Egy olyan gigantikus piramisjátékról van tehát szó ebben az esetben, amelyben a többség csak vesztes lehet…

A régi német himnuszként ismert sorok gúnyos elferdítésétől hangos a globális média. Az ének úgy kezdődött, hogy „Deutschland, Deutschland über alles” vagyis Németország mindenek felett. Ezt „módosította” most kissé a cinikusan ironikus globális bankárszleng úgy, hogy „Deutsch bank, Deutsch bank unter alles”, vagyis, hogy a Deutsche Bank – Németország és egyben Európa legnagyobb bankja – „mindenek alatt”. Utalva ezzel arra, hogy harminchat évvel ezelőtti szintre csökkent a bank részvényeinek árfolyama. De mi is történik valójában ezzel az 1870-ben alapított, és mindig is a Német Birodalom pénzhatalmi zászlóshajójának számító bankkal, amely csaknem száz országban van jelen mintegy százezer alkalmazottal és több mint húszmillió ügyféllel?

A kérdés természetesen messze túlmutat önmagán, hiszen Németország legújabb kori történelmének egyik legnehezebb és legveszélyesebb időszakát éli, és a jövője szempontjából egyáltalán nem mindegy, mi történik a legnagyobb bankjával. Hogy egy kicsit konkrétabban lássuk, mi is történik, nézzünk meg néhány adatot!

A 2008-as nagy globális pénzügyi válság előtt a Deutsche Bank részvényeinek árfolyama százötvenhárom dollár körül volt. A 2016. szeptember 30-i kereskedésben azonban már tíz dollár alá süllyedt, igaz, délutánra kicsit javult a helyzet, és nagyjából tizenegy dollár körül zárt a papír. Ennek a hanyatlásnak a történetét talán az amerikai ingatlanpiac 2007-2008-as összeomlása nyomán kialakult, következményeiben most már az 1929-33-as válságnál is pusztítóbb pénzügyi krízissel kellene kezdeni.

Az európai nagybankok közül kétségtelenül a svájci Union Bank of Switzerland és a Deutsche Bank játszotta a legaktívabb szerepet minden idők legnagyobb pénzügyi „buborékjának” felfújásában. Az ilyen, angolul „bubble economy”-nak nevezett, igen veszélyes pénzhatalmi örvények előidézésének egyik legfontosabb eszközét a „származtatott” értékpapírok, azaz derivatívák jelentik. Egy olyan gigantikus piramisjátékról van szó, amelyben a többség csak vesztes lehet, és egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nyertesek csak minden létező pénzügyi szabály gátlástalan megsértésével válhatnak nyertessé. Aligha véletlen, hogy az elmúlt néhány évben az amerikai és az európai pénzügyi- és értékpapír-felügyeletek soha nem látott mértékű bírságokat szabtak ki a legnagyobb bankokra és befektetési társaságokra. A 2009 óta kiszabott bírságok teljes összege már több mint kétszázmilliárd dollárt tesz ki.

A Deutsche Bank érintettségének dimenzióját jól jelzi, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a bank könyveiben összesen ötvenkétezermilliárd dollárnyi derivatív értékpapír szerepel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez a felfoghatatlanul nagy összeg veszteségként jelentkezik majd, de kétségtelen, hogy a kockázat nagy, és növekedőben van. És a piac az elmúlt években éppen ezt a növekvő kockázatot „árazta be” egyre könyörtelenebb formában a Deutsche Bank árfolyamának értékelésekor. Ez a tendencia mutatkozott meg abban is, hogy a 2015-ös évet minden idők legnagyobb deficitjével zárta a Deutsche Bank, csaknem hétmilliárd eurónyi veszteséggel kellett szembesülniük az egyre indulatosabb részvényeseknek.

Indulatuk érthető, hisz ki ne kezdene el szorongani, ha látja, hogy a megtakarításai alapját képező Deutsche Bank-részvények árfolyama eredeti értékének kilencvenhárom százalékát már elveszítette, és a maradék hét százalék is egyre bizonytalanabb. De az is biztos, hogyha ennek nyomán pánik uralkodik el, és a részvényesek tömegei kezdenek újabb eladásba, akkor az összeomlás egészen bizonyosan bekövetkezik. Ebben a rendkívül kiélezett lélektani pillanatban jelentette be az amerikai pénzügyi felügyelet, a SEC, hogy tizennégymilliárd dolláros büntetést szab ki a Deutsche Bankra azok miatt a súlyos szabálytalanságok miatt, amelyeket 2007 és 2009 között az amerikai pénzpiacon elkövetett. Ez az eddig kiszabott egyik legnagyobb ilyen büntetés, és ráadásul a Deutsche Bank kéttucatnyi munkatársa még a LIBOR-botrány néven elhíresült csalássorozatban is érintett. Itt az történt, hogy néhány bankóriás, köztük a Deutsche Bank brókerei 2005 és 2007 nyara között kicsit „megbabrálták” a világ egyik legfontosabb kamatképző gépezetét, a LIBOR-t.

Ez az első olyan eset, amely az egész globális bankszektort drámai módon átrendezheti. Az azóta nemzetközi botránnyá duzzadt, önmagában akár százmilliárd dollárnyi bírságokhoz vezető LIBOR-ügy egyébként végül is csak 2012 nyarán robbant ki, amikor az SFO (Serious Fraud Office), a brit pénzügyi felügyelet feltárta, hogy a Barclays kereskedői, összejátszva más nagybankok, köztük a Deutsche Bank munkatársaival, a globális pénzügyi válság előtt és alatt, haszonszerzés céljából manipulálták a globális irányadó bankközi kamatlábat, a LIBOR-t.

A LIBOR – London Interbank Offered Rate – a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente háromszázhatvanezermilliárd dollár összértékű globális pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse, ami jól jelzi, hogy milyen életveszélyesen abszurd helyzet van kialakulóban.

Mindennek betetőzéseként az IMF közleménye szerint a globális pénzügyi komplexum legsúlyosabb rendszerkockázati elemévé napjainkra a Deutsche Bank vált. Ám mint azt Angela Merkel kancellár már egyértelművé tette, szó sem lehet semmiféle állami mentőakcióról, így a kör bezárulni látszik. Hogy a német után majd az angol himnuszt is ideidézzük, God save the Bank, vagyis Mentsd meg, Isten, a bankot! Van tehát okunk imádkozni!

Bogár László – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »