Biszku hagyatéka

Biszku Béla abban a tudatban távozhatott eme földi siralomvölgyből, hogy a gyakorlat őt igazolta. Hiszen vádlói nem egyszerűen csak őt, hanem az általa képviselt ideológiát is börtönben akarták látni, de mint kiderült, az igazságszolgáltatás hiába erőlködött. Az az igazságszolgáltatás, amelyik az ő kezében oly engedelmes eszköz volt.

Biszku életműve a bolsevik bosszúállás és megtorlás hatékonyságának növelése, ami a szocialista világban nagy tekintélynek és elismertségnek örvendett. Nem véletlen, hogy az 1968-as prágai tavasz eltiprása után a csehszlovák testvérpárt szakemberei az 1956-ot követő magyar megtorlás tapasztalataira voltak roppant kíváncsiak. Az Igazságügyi Minisztérium által 1969 novemberében számukra készített feljegyzés – ha nem is nevezi meg – jelentős mértékben Biszku munkásságán alapszik. Érdemes ezért hosszabban idézni:

„Az ellenforradalom leverése érdekében alkotott első büntető jogszabály az egyes bűncselekmények tekintetében a büntetőeljárás egyszerűsítéséről szóló 1956. évi 22. számú törvényerejű rendelet volt. A […] bűntettek elkövetőinek vádirat mellőzésével bíróság elé állítását tette lehetővé tettenérés esetén, vagy ha a bizonyítékok nyomban a bíróság elé voltak tárhatók. […] Az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet 1956. november 11. napjának 18 órájától kezdődő hatállyal elrendelte a rögtönbíráskodást. […] A rögtönbíráskodás hatálya alá tartozó bűntettek büntetése halál volt. […] A gyorsított eljárást a megyei (fővárosi) bíróság különtanácsa folytatta le. Az ügyész a terheltet vádirat mellőzésével bíróság elé állíthatta, a tárgyalást a lehető legrövidebb időn belül kellett megtartani. A gyorsított eljárásban elbírált bűntettek büntetése halál volt, ehelyett a bíróság az eset összes körülményei szerint életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhatott. […]

Statisztikai beszámoló rendszerünkben az 1956. évi október hó 23-án kitört ellenforradalommal kapcsolatos bűntettek miatt elítélteket 1958. december 31-ig vettük számba.

Adataink a következőket mutatják:
A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok által elítéltek száma: 405
B) polgári büntetőbíróságok által elítéltek száma: 8105

Ebből fiatalkorú: 329
C) a katonai bíróságok által elítéltek száma:
Összesen: 10 016 […]

Statisztikai adataink szerint az ellenforradalommal kapcsolatos bűntett miatt 1958. december 31-ig
A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok 70 személyt,
B) a polgári büntető bíróságok 108 személyt,
C) a katonai bíróságok 81 személyt
ítéltek halálbüntetésre.”

Talán csak legenda, de sokan állítják, hogy igaz, miszerint 1956-ban, a szabadságharc vérbe fojtása után a csehszlovák nép (a szocializmusban olyan is volt) a magyar nép segítségére sietett, és az első erre jövő tehervonattal küldött egy vagon gumibotot. Azt használták a pufajkások, s bizony, a híres-hírhedt Kádár-kolbász nem más volt, mint Csehszlovákia testvéri ajándéka. 1968 után eljött a viszonzás ideje. A csehszlovák pártvezetés még 1969 őszén is bizonytalankodott, hogy az egy évvel korábban történteket milyen mértékben büntesse meg. A magyar párthoz fordultak tanácsért, s hazánk „legjobb fiai” a fenti, igencsak tanulságos, szükség esetén remekül hasznosítható felvilágosítást adták. Az már a csehszlovák lakosság szerencséje, hogy végül a magyar párt útmutatását az ottaniak nem követték.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »