Bikini-küldetés

Bikini-küldetés

Nem feltétlenül öröm, ha az ember apját Neumann Jánosnak hívják. Közhelyszerű, de ha a gyermek – aki ráadásul nő – saját jogon, saját tehetségéből akar karriert építeni, a közismert apa neve sokak számára hitelteleníti az utód érdemeit, képességeit. Mindenki arra gondol ugyanis, hogy csak a protekció, az ismeretségek és az elit belterjes, kölcsönös szívességeken alapuló hálózata segíti őt az előrejutásban.

Marina von Neumann memoárja jelentős részben erről szól: hogyan tud kilépni a lány az apja árnyékából? Mivel amerikai könyvről beszélünk, „természetesen” képes erre. Ő lett korának egyik legelismertebb közgazdásza, világcégek (például a General Motors) igazgatója és Nixon elnök belső tanácsadó testületének tagja, egészen a Watergate-botrányig. A szerző többek között visszaemlékszik a régi idők férfitársadalmában szerzett keserű tapasztalataira. Egy cég állásinterjúján azért utasították el, mert férjhez menni készült, az egyik leghíresebb egyetemen azért nem nyert felvételt a doktori iskolába, mert a professzor szerint nem volt elég női vécé náluk. Be kell vallanunk, hogy Marina von Neumann valóban elismerésre méltó élete olvasmányélményként meglehetősen érdektelen lenne, ha memoárjának másik felében nem apjával közös emlékeit idézné föl.

Mert Neumann János az öt marslakó (a háború előtt Amerikába menekülő magyar zsidó matematikusok-fizikusok) egyikeként kétségtelenül a valaha élt legnagyobb hatású magyar tudós. A számítógép kifejlesztésében legalább annyira része volt, mint az atombomba megalkotását célzó Manhattan tervben. Lányának pedig mindenki másnál bensőségesebb tapasztalatai voltak a tudós személyiségéről. Így aztán a Neumann Jánossal kapcsolatos anekdoták a könyv legerősebb részei. A háború után, 1946-ban például kettesben autóztak Kaliforniába. Az úton „csodával határos módon még apám sem ütött el senkit, és nem ment neki semminek” – írja Marina. A lány ott maradt strandolni egy ismerősüknél, az apa pedig titkos küldetésre elutazott a Marshall-szigeteki Bikini-atollra. Csak később derült ki, hogy az általa tervezett Crossroads hadművelet megvalósítását ment ellenőrizni: a lakosságot kitelepítették, atombombákat, később pedig hidrogénbombákat helyeztek el a korallzátonyon, és felrobbantották őket. Neumann a kaliforniai úton amolyan tipikus apa-lánya programként Los Alamosba is elvitte Marinát, és megmutatta neki, hol építették meg az első atombombákat.

(Marina von Neumann Whitman: A marslakó lánya. Ford.: Rajki András. Európa Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 3990 forint.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »