Beteg, fizess? – OECD-jelzés: reformok nélkül összeomlik az egészségügy

Erőteljes kommunikációba kezdett a Fidesz az egészségüggyel kapcsolatban. A jövő évi költségvetés nyertesének az ágazatot jelölték meg. Szavak helyett megmutatjuk az egészségügy helyzetét számokban a Központi Statisztikai Hivatal, az Eurostat és az OECD adatai nyomán.

Kormányzati ciklusok óta komoly vitákat generál az, hogy az egészségügyi ellátás bizonyos részeit fizetőssé kell-e tenni. Az ágazat nagyon súlyos válsággal küzd évtizedek óta. az OECD tavaly arra figyelmeztetett, hogy a rendszer reformok nélkül nem tartható fenn. A szervezet elemzői a hivatkozott tanulmányban azt jelezték, hogy az egészségügyi ellátásra és hosszú távú ápolásra fordított állami kiadások a GDP mintegy 6 százalékát teszik ki, és hatékony költségmegszorító intézkedések hiányában 2030-ra megközelíthetik a 9 százalékot, 2060-ra pedig akár a GDP 14 százalékra is felkúszhatnak.

Az egészségügyi ágazat költségigényének növekedését részben az elöregedő társadalom generálja, másrészt az emberek befizetéseik után azt várják, hogy kezeléseik során a legjobb, legmodernebb technológiával alkalmazzák rajtuk gyógyulásuk érdekében.

Az európai termékenységi ráta rossz mutatói arra intenek, hogy belátható időn belül az aktív korosztály már nem tudja biztosítani járulékfizetéseivel a rendszer fenntarthatóságát. Az OECD-tagállamok között sok, például Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia vagy éppen Korea az ellátást a levont járulékokra alapozza, hiszen ebből a forrásból teremti elő a szükséges források 70 százalékát.

Több példa is bemutatható, hogy egyes országokban milyen lépések történtek az egészségügyi kiadások csökkentésére. A megszorítás gyakori eszköz. Elsősorban a megelőző programok kereteit vágták vissza, ami rövid távon megtakarítást eredményezett, de hosszabb távon jobban megterheli a kasszát és veszélyezteti a lakosság egészségét is.

Az egészségügyi költségmegosztás kiterjesztésére is találhatunk példákat. A fizetős ellátások csökkentették az állami kiadásokat, de korlátozta a hozzáférést. Az ágazat bevételi forrásainak bővítése is megjelent mint lehetséges megoldás. Ez elsősorban az egészségtelen életmódhoz köthető termékekre kivetett többletadók formájában jelent meg. Népegészségügyi hatásai lehetnek az ilyen típusú intézkedéseknek, de alapvetően nem javítanak az egészségügyi szolgáltatások finanszírozhatóvá tételében. Magyarországon a megszorítások, béremelések befagyasztása mellett a büntetőadó is megjelent mint eszköz a források előteremtése érdekében. A fizetős egészségügyre a Gyurcsány-kormány tett kísérletet a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével. Az Orbán-kabinet is játszadozott a gondolattal, legalábbis erre utal, hogy megbízták a Századvéget egy erre vonatkozó 2012-es kutatás elkészítésével. A megkérdezettek több mint 56 százaléka azt mondta, nem fizetne többet azért, hogy a környezetében biztosítva legyen a betegellátás.

Kísérletek, próbálkozások vannak, de jónak tűnő megoldás még nincs.

Betegenként 5 perc jut

90 százalékkal több lett az állandó orvossal nem rendelkező praxisok száma a 2014-et megelőző 6 év folyamán. A legnagyobb emelkedés a Nyugat-Dunántúlon volt, ott három és félszeres ez a mutató. A háziorvosi és házi gyermekorvosi praxisok száma 2008 és 2014 között alig változott (0,9 százalékkal csökkent), 2014-ben 6665 volt, 95 százalékuk saját tulajdonú. A háziorvosok 322 praxisban helyettesként dolgoztak, 69 esetben orvos kollégát helyettesítettek, 253 esetben pedig olyan praxis feladatait látták el, amelyben nem volt állandó orvos. A praxisokban átlagosan 1479 főt láttak el. 2014-ben a háziorvosok átlagosan 11 309 beteget kezeltek. Naponta 45 pácienst vizsgáltak meg, egy betegre átlagosan öt perc jutott.

Pluszpénz, pluszmunka

75 ezer forint pluszforráshoz juthatnak az alapellátást végző praxisok. Ám a kormány előzetes egyeztetés nélkül többletmunkához kötné a pénzt. Elfogadhatatlan és szembemegy az államtitkársággal kötött szóbeli megegyezésben foglaltakkal az, ami a kormány-előterjesztésben szerepel az alapellátásnak juttatandó plusz források felhasználásával kapcsolatban – közölte Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.

Az idei költségvetésben 10 milliárdot különítettek el az alapellátásban dolgozók számára. A forrásból nemcsak a háziorvosok, hanem a fogorvosok, háziorvosok, védőnők is részesedtek. A fennmaradó 5,9 milliárdot azonban a kormány tervezetében plusz adminisztrációs feladatok ellátásához kötné. Az említett összeg praxisonként 75 ezer forint pluszt jelentene. Ebből 25 ezer forintot az orvos kapna, a fennmaradó ötvenezer forintért viszont a hozzá tartozó betegek két százalékáról új típusú, úgynevezett törzskartont kellene kitölteni.

Éger szerint ez a pénz jár, mivel a kormány két éve úgy döntött, hogy megerősíti az alapellátást. A MOK elnöke szerint még mindig ott tartanak, hogy az alapellátás nem rentábilis, az orvos sem magának, sem munkatársainak nem tud tisztességes bért fizetni.

Szakemberhiány

2000 felett volt azoknak a képzett egészségügyi dolgozóknak a száma, akik külföldre távoztak 2012-ben. A kivándorlás 2009-től gyorsult fel, az elmúlt két évben enyhe csökkenés mutatkozik. 2009-2012 között több orvos költözött külföldre, mint ahányan az adott évben orvosi oklevelet szereztek. A legnagyobb munkaerőhiány az egészségügyi kisegítő, fizikai munkakörben van, itt 6,1 százalék a betöltetlen állások aránya, ugyanez a mutató az orvosok esetében 4,5, a szakdolgozói munkakörök esetében 3,5 százalék.

Sándor Csilla írásának folytatása a friss Barikád hetilapban olvasható.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »