Beteg embereket száll meg a radikális iszlám

Beteg embereket száll meg a radikális iszlám

Kutatások szerint a magányos merénylők gyakran valamilyen mentális problémával küzdenek, a terrorszervezetek tagjai azonban többnyire egészségesnek tekinthetők.

Az utóbbi hetek eseményei kapcsán sajnos világosan látszik, hogy egyre nagyobb veszélyt jelentenek a nyugati világra a terrorszervezethez nem köthető, magányos farkasnak nevezett terroristák. Úgy tűnik, mind az Ansbachban magát felrobbantó szíriai öngyilkos merénylő, mind a Nizzában július 14-én este 84 embert meggyilkoló tunéziai férfi terrorszervezeten kívüli merénylő volt, még ha utóbbinak voltak is cinkosai.

Egy ausztrál pszichológiai kutatás korábban öt „magányos farkast” (vagyis terrorszervezethez nem köthető elkövetőt) vizsgált: többen személyiségzavarral, kényszerbetegséggel és szorongással is küzdöttek, ráadásul ötből négyüknek korábban súlyos depressziója is volt – idézte fel még a nizzai merénylet után publikált elemzésében a Psychology Today.

A terrorszervezeteknél más a szint

Martha Crenshaw és Ramón Spaaij kutatók tanulmányai is rámutatnak: míg a magányos elkövetők körében valamivel magasabb a pszichológiai zavarral küzdők aránya, az „átlagos” terroristák – tehát akik egy szervezet tagjaiként követnek el merényleteket – túlnyomó többsége egészségesnek tekinthető. Ennek egyik kézenfekvő oka, hogy a legtöbb csoportnak esze ágában sincs a saját működését azzal kockáztatni, hogy fegyelmezetlen vagy megbízhatatlan tagokat vesz fel.

Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a mentális problémák önmagukban hajlamosabbá tennének valakit ilyen cselekmények elkövetésére, sőt vannak szakértők, akik semmiféle kapcsolatot nem tudtak kimutatni az ilyen jellegű zavarok és a terrorizmus között.

Problémák sorozata a háttérben

Az ansbachi merénylő hátteréről egyelőre kevesebbet tudni, de annyit kiderítettek a hatóságok, hogy a korábban Szíriában harcoló, Németországból kiutasított férfi labilis elmeállapotú volt, a múltban többször is öngyilkosságot kísérelt meg.

A múlt pénteken egy müncheni plázában 9 ártatlan ember életét kioltó, iráni származású Ali Sonboly-t pszichiátriai gondok miatt kezelték, iskolatársai többször is bántalmazták, ő maga pedig betegesen vonzódott a tömegben végrehajtott lövöldözésekhez.

A Nizzában július 14-én 84 ember életét kioltó Mohamed Lahouaiej-Bouhlelnek a hírek szerint családi problémái voltak – elhidegült feleségétől és három gyermekétől –, és a környezetében élők korábban többször is panaszkodtak a tunéziai születésű férfi agresszivitására, szomszédai közül többen is „furának” nevezték, állítólag felesége távozásának hátterében is családon belüli erőszak állt. Apja szerint Bouhlel ideg-összeroppanástól szenvedett, és állítólag a valláshoz nem volt ugyan köze, életének utolsó néhány hetében aktívan tanulmányozta az iszlám radikális értelmezésén alapuló ideológiát, propagandavideókat nézett, és harcra hívó dalokat hallgatott. Tette mindezt annak ellenére, hogy több, az iszlám által tiltott tevékenységet is folytatott: nem tartotta a ramadánt, alkoholt ivott és disznóhúst evett, ráadásul többször is homoszexuális kapcsolatot létesített más férfiakkal. Bouhlelt annak idején Tunéziában kezelte is egy pszichiáter, igaz, ez már tizenkét évvel ezelőtt történt – derül ki a híradásokból.

Lebontják az erkölcsi gátakat

A hasonló, radikális ideológiában utat kereső személyek általában önmaguk igazolását keresik ezekben a világnézetekben – vélik a szakértők. A világot „mi”-re és „ők”-re osztják fel, az ellentétes csoportot pedig sztereotipizálják és dehumanizálják, megkönnyítve ezzel az erkölcsi gátak lebontását, így nyitva teret a másokkal szembeni erőszaknak. Kialakítják a saját világukat, saját ideológiájukat, a személyes problémáikat pedig összekeverik tágabb társadalmi, politikai vagy éppen vallási célokkal.

A már korábban említett, öt vizsgált magányos elkövető mindegyikénél megállapították, hogy feketén-fehéren, teljesen leegyszerűsítve látják a világot, pszichikailag így választva el magukat a társadalom többi részétől.

Ezzel szemben a terrorszervezetek embereit elméletben egy közös hitrendszer, mindenki által osztott világnézet fogja össze, nem pedig az, hogy a tagjai hasonló módon hajlamosak az erőszakra – mindez persze nem jelenti, hogy ők ne lehetnének legalább ugyanannyira kegyetlenek.

Kinek a hatása?

Míg az ansbach-i robbantó hűséget fogadott az Iszlám Államnak, de valószínűleg nem volt a csoport tagja, a müncheni gyilkosnak pedig nem volt kapcsolata terrorszervezetekkel, az még mindig nem teljesen tisztázott, hogy a nizzai merénylő, Bouhlel magányos elkövető volt-e, vagy kapcsolatban állt-e a kalifátussal, és ha igen, milyenben.

Szadok Bouhlel, a merénylő nagybátyja azt mondta, unokaöccsét a terrorszervezet egyik algériai tagja hálózta be Nizzában alig több mint két hete, ezt azonban a hatóságok nem erősítették meg. A francia belügyminiszter hétfőn azt mondta: az elkövető és a terrorcsoportok, konkrétabban az Iszlám Állam közötti kapcsolatokat a nyomozás nem erősített meg. „Az elkövetés módja ugyanaz, ami az Iszlám Állam felhívásaiban szerepel” – hívta fel ugyanakkor a figyelmet a tárcavezető az RTL kereskedelmi rádiónak adott interjúban. Vagyis jelenleg úgy tűnik, Bouhlel szimpatizált ugyan az IÁ-val, esetleg tanulmányozta is a módszereit, de komolyabb kapcsolata nem volt a terrorszervezettel.

Több a támadás

A magányos terroristák által elkövetett merényletek és azok halálos áldozatainak száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekedett. Ez több dologgal is magyarázható, az például biztos, hogy az elhárítók egy terrorsejtbe talán be tudnak szivárogni, egyetlen elkövető esetén azonban ez a módszer nyilvánvalóan lehetetlen. Az Egyesült Államokban 1955 és 1977 között a terrorizmus áldozatainak 7 százalékát ölték meg magányos elkövetők, az 1978 és 1999 közötti időszakra az arány már 26 százalékra növekedett. Ez természetesen nem csak amerikai jelenség: Európában a hetvenes és a kétezres évek között megnégyszereződött a terrorszervezethez nem tartozó merénylők áldozatainak száma.

A nizzai, a müncheni és az ansbachi támadások mellett csak a közelmúltban magányos elkövetők gyilkoltak Orlandóban, Magnanville-ben és Würzburgban is.

Labilis személyek jelentik a táptalajt

Annyi bizonyos, hogy a világ legveszedelmesebb terrorszervezete, az Iszlám Állam nem azért képes ölni távoli országokban, mert hatékonyan tud kiépíteni távoli sejteket. Nagyon úgy tűnik, ennél célzottabb módon működik: a nyugati társadalmak elkeseredett, magukat vesztesnek érző és labilis személyiségű elemeihez juttatja el ideológiáját, propagandáját. Mivel a célpont majdnem mindegy a zavarkeltés szempontjából, az üzenetre fogékony, magányos elkövetőket ez szorosabb kapcsolattartás nélkül is a terrorszervezet céljainak megfelelő cselekvésre ösztönzi.

Az Europol közelmúltban kiadott jelentése is figyelmeztet rá: az Iszlám Állam és a fő riválisaként számon tartott al-Kaida számos alkalommal támadások végrehajtására szólította fel a nyugati országokban élő muzulmánokat. Az európai rendőrségi együttműködési szervezet közelmúltban ismertetett statisztikája szerint a 2000 és 2015 között magányos farkasként lecsapók mintegy 35 százalékánál mentális problémákat diagnosztizáltak.

Hatékonyabb pszichiátriai kezelés kellene

Brian Phillips terrorizmuskutató szerint a fejlett terrorelhárítású országokban a terrorszervezetek egyre több akadályba ütköznek, a magányos elkövetőkre azonban ez nem vonatkozik, így hatékony ellenszer nélkül tovább növekedhet a nizzaihoz hasonló merényletek száma. (A fejekbe nem építhetnek be ügynököt az elhárítók.)

Ismerve ugyanakkor a magányos elkövetők tekintélyes részének pszichés problémáit, az is elmondható, hogy a mentális betegségek hatékonyabb kezelésével eredményesebbek lehetnek a terrorellenes törekvések is – olvasható a Psychology Today cikkében.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »