Beszámoló az erdélyi és csángóföldi utamról II. – A zarándoklat

Hír típusa: IT hírekBorítókép: 

A közelmúltban 5 napot Erdélyben és Csángóföldön töltöttem. Mivel nagyon érdekes helyekre sikerült eljutnom, ezért úgy gondoltam, hogy egy háromrészes beszámolóban írom le élményeim tapasztalataim az ott töltött napokról. Következzen a második rész.

Sokadszorra vettem már részt a csíksomlyói búcsúban. Idén másodjára oly módon, hogy pünkösd szombatjának reggelén egy környékbeli településről indultunk Bana Tibor és Vágó Sebestyén képviselőtársaimmal. Néhány évvel ezelőtt Csíkdánfalváról gyalogoltam a búcsúnak helyet adó nyeregbe, idén Gyimes felől, egy ottani keresztaljába becsatlakozva vágtunk neki az előttünk álló útnak. A szállásunk péntek este Gyimesbükkön volt az ezeréves határnál. Hajnal 4 órakor keltünk (ez itthoni idő szerint 3 óra), kocsival elmentünk Gyimesfelsőlok nevű településre, és innen indult a gyalogos zarándoklat 5 órakor. A bátrabbak egyébként, akik nem a kocsit választották, hanem Gyimesbükkről végig gyalogoltak, azok péntek délután indultak el és körülbelül éjfélre értek Gyimesfelsőlokra, hogy aztán néhány óra alvás után 5-kor továbbinduljanak. Mi ezt nem mertük bevállalni, így maradt a könnyített verzió. :)

Nagyon nehéz megbecsülni, hogy pontosan mennyien is vesznek részt egy ilyen zarándokmeneten, mégis megpróbálkozom ezzel. Induláskor 500 és 1000 fő közötti ember vághatott neki az előttünk álló kb. 25 kilométernek, hogy aztán ez a tömeg a búcsúba érkezve már több mint 2000 fősre duzzadjon. Ez a növekedés érthető is, hiszen több településen is keresztülmentünk, és mindenhonnan csatlakoztak be hozzánk. A menetben nagyon sok fiatal volt, ami mindenképp örömteli, hiszen ezek szerint ez a generáció is fontosnak tartja a hagyományok továbbvitelét. Idősek kevésbé voltak, ami érthető, hiszen azért nem keveset gyalogoltunk, ráadásul meglepően erőltetett tempóban, ami nekem, olyan fiatalként, aki rendszeresen mozgok, nem jelentett szerencsére problémát, de egy idősebb embernek már megerőltető lehet. Az idős asszonyok hiányát amiatt sajnáltam, mert az ennél jóval könnyebb útvonalat jelentő, Csíkdánfalváról induló néhány évvel ezelőtti zarándoklaton nagyon sok idősebb asszony és férfi is részt vett, akik szinte végig énekeltek. Itt most ez sajnos nem volt jellemző, csak néha egy-egy kisebb, főként középkorú asszonyokból álló társaság énekelt vallási énekeket, főként Mária-énekeket a búcsú kapcsán.

Az út összesen kb. 6 és fél órás volt, ahogy írtam, elég erőltetett menetben, mindösszesen egy nagyjából fél órás pihenővel tarkítva, amire egy nagyon szép domboldalon kerülhetett sor. Nagyrészt a köves úton mentünk, ami nem meglepő, hiszen az utunk a Tatros völgyben vezetett viszonylag magas hegyek által övezve, így nem is csoda, hogy nem a hegygerinceken keresztül vezették a zarándokokat. Alapvetően egy vidám hangulatú, barátságos menetet kell elképzelni, amely tényleg gyönyörű környezetben zajlik. Aki már járt a Gyimesekben, az tudja, miről beszélek, aki még nem, az egy magas hegyek által övezett völgyet képzeljen maga elé, ahol a hegyoldalakon a zöld szebbnél szebb árnyalatában felváltva legelők vagy erdők láthatóak, néha fenyőkkel, néha legelésző tehenekkel, vágtázó lovakkal, faházakkal, szépen kaszált mezőkkel és rendezett szénaboglyákkal. Mindehhez még képzeljük hozzá a felkelő nap játékát, ahogy egyes helyeken már megvilágítja a hegytetőt az első napsugár, miközben mi még a völgyben árnyékban sétálunk, máshol már a teljes hegyoldal úszik a napfényben, majd idővel, reggel 7-8 óra körül már mi is napsütésben zarándokoltunk.

 

A zarándoklat több településen vezetett keresztül, és bár sok emlékezetes, maradandó élményben volt részem ezen a meneten, mégis számomra a legmegragadóbb élmény az egyik első településen ért. Az az igazság, hogy a mi kis társaságunk alapból egy vidám kis csapat volt, és a hajnali kelés okozta fáradtság miatt, illetve a gyönyörű táj ellenére kissé monoton sétálást azért viccelődéssel többször megtörtük. Épp egy ilyen jellegű poénon mosolyogtunk, amikor az egyik első településre beérve, jobbra nézve egy idős bácsit pillantottam meg magunk mellett, aki a kis székely kapuja előtt állt, meghatottan nézett minket és a szemét törölgette. Egy pillanat alatt megváltozott a hangulatom, és döbbentem rá, hogy bár nekem is egy megható élmény ez a zarándoklat, de ezeknek az embereknek, akik ott élnek, és nap mint nap küszködnek egy idegen állam fennhatósága alatt, ez sokkal, de sokkal többet jelent. Nekik ez egy olyan megerősítő, olyan nemzeti büszkeséget is tápláló érzés, amit szerintem nehéz szavakba önteni. És a szemeit törölgető bácsika, aki kint várt minket és szótlanul, de láthatóan meghatódottan nézte a több száz méteres menetet, nem egyedüli volt, hanem szinte minden háznál így vártak minket. Nem tagadom, én is kicsit csendesebben, és az egész zarándoklatot átértékelve folytattam ezután a sétálást. Nem egy néninél, bácsinál pedig nekem is gombóc volt a torkomban, látva, hogy milyen érzések is járhatják át ezeket a főképp idős embereket. De nem csak ők vártak minket a falvakban, hanem gyerekek, vagy épp felnőttek is, hiszen önmagában egy ekkora tömeg, néhol magyar zászlókkal, néhol népviseletet hordó emberekkel igazi látványosság volt.

 

A már többször emlegetett erőltetett menet eredményeként körülbelül 1 órával a mise előtt érkeztünk meg, de már ekkor is hatalmas tömeg volt a nyeregben, helyet is már csak hátrébb vagy oldalt lehetett találni. Magáról a miséről nem írnék itt most részletesen, hiszen azt bárki megnézhette a tv-közvetítésnek köszönhetően. Az biztos, hogy újra és újra felemelő és erőt adó érzés egy ekkora, több százezres tömeggel közösen énekelni Himnuszunkat, a Székely Himnuszt, vagy épp a régi Székely Himnuszt, melyet kevesen ismernek, pedig tényleg gyönyörű, valóban érdemes meghallgatni. Ezért is ajánlom jó szívvel mindenkinek az alábbi linken meghallgatásra:

Farkas Gergely

a Jobbik Ifjúsági Tagozat elnöke

 

Bevezető: A közelmúltban 5 napot Erdélyben és Csángóföldön töltöttem. Mivel nagyon ér


Forrás:jobbikit.hu
Tovább a cikkre »