Beregszász visszavár… 8. Munkácsi temető és hazaindulás

Beregszász visszavár… 8. Munkácsi temető és hazaindulás

A várból hazafelemenet egy betértünk a munkácsi temetőbe, hogy Barkáts Jenő sírjánál tisztelegjünk. Virágot helyeztünk el a síron, akik ismerték, meséltek róla… de azt hiszem, az igazi tisztelgés az volt, azok voltak ott, akik az általa megálmodott konferencián vettek részt. Talán koptatott szó, de lelke Istennél, műve azonban itt a földön él.

Munkácsi temető

Egyik tanítóm, György atya mondogatta, hogy ha meg akarunk ismerni egy várost vagy falut, először mindig a temetőjét érdemes megnézni, mert az az ott élők lelke, s ez a mondás nagyon igaz a munkácsi temetőre is.

Ukrajnában mások a temetők, mint minálunk. Bár vallás és egyházüldözés Magyarországon is folyt, de messze nem olyan intenzitással, mint a Szovjetunióban, a vallást szó szerint megpróbálták kiölni az emberekből, viszont hitre minden embernek szüksége van, s ez Ukrajnában a halottkultuszban jelentkezik. Az itteni sírok sokkal drágábbak, mint Magyarországon, azonban a közösségi szellem itt gyengébb, érződik a társadalom atomizáltsága. Az utak nehezen járhatók, az aljnövényzet elvadult.

Az igaz ember emléke fennmarad

 

Érdemes volt megfigyelni, hogy a keresztény temetőben nagyon kevés a latin betűvel írt név a sírokon, gyakran a magyar neveket is cirill betűkkel írták fel – ne felejtsük el, hogy Munkács a nyelvhatár túlsó oldalán fekszik.

Az izraelita temető bejárata

Az izraelita temető teljesen más: elkerített (hozzá kell tennem, hogy a kerítés alacsony, így ha valaki rombolni akarna, megtehetné, de ezen a földön nem jellemző a vandalizmus), gondozottak az utak, nincs gaz. S bár nem csináltam statisztikát, de itt arányaiban több magyar felirat van a sírokon, mint a keresztény temetőben, a többi pedig héber betű.

Az izraelita temető

Aki ismeri a hazai zsidóság történetét, tudja, hogy a régi Magyarország ezen szeglete a haszid mozgalmon keresztül milyen fontos szerepet vitt az izraelita szellemfejlődésben – azonban a soá, a kommunizmus és az Izraelbe történő alija gyakorlatilag teljesen felszámolta ezt a kultúrát. A rendszerváltozás óta azonban ebben is pozitív változás történt: a csodarabbik sírját újra látogatják, a temetőket gondozzák, és ha nem is jelentős, de már megfigyelhető egyfajta visszatérés is: az elszármazottak hazalátogatnak, hozzák a tőkét és a termelési kultúrát.

Azt hiszem, a munkácsi magyarság helyzetét egy sírral tudnám legpontosabban leírni: egy fiatalasszony sírja, szép, rendezett. És a síron egy Németországban vásárolt gyertyatartó. Ebben a képben azt hiszem, minden benne van…

Fiatal volt még… Sírja a munkácsi magyarság sorsának tükörképe

Mégsem szeretném, ha ezzel a képpel záródna kárpátaljai úti beszámolóm, hanem a hittel és örömmel: ekkor emlékeztek meg arról Beregszászon, hogy 1703. május 21-én bontották ki a Rákóczi-szabadságharc zászlaját. Zászlófelvonás, hagyományőrzők, kézműveskedés: minden, ami egy igazi ünnephez kell.

Mert, ha Kárpátaljára és a többi határon túli magyar területre gondolunk, ez jusson eszünkbe: magyarnak lenni ünnep – és nem ünneplés.

Magyarnak lenni ünnep – és nem ünneplés

The post Beregszász visszavár… 8. Munkácsi temető és hazaindulás appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »