Bepillantás segítő emberek életébe

Bepillantás segítő emberek életébe

Az alkotók tíz tízképes fotósorozatban mutatják be olyan magyar emberek történeteit, akikben újra megjelenik Szent Márton cselekedeteinek szellemisége.

Nem feltétlenül kell Szent Márton nevében cselekednie annak, aki ma megosztja idejét, erejét, tudását, javait vagy egész életét másokkal. Ugyanakkor erőt meríthet abból a hagyományból, amely összeköt minket évszázadokkal ezelőtt itt született, itt élt elődeinkkel, akik hasonló gondokkal és dilemmákkal küzdve jutottak ugyanazokra a megoldásokra,amelyeket a mai napig mi is keresünk.

A fotósorozatok közül négyen többnyire gyermekeknek és kamaszoknak, négyen főként felnőtteknek, kettőn pedig időseknek segítőemberek életébe nyerhetünk bepillantást. Egyaránt jó példáját adja a Szent Márton-i osztásnak a koraszülötteken segítőorvos, a vak gyerekekkel foglalkozó lovas terapeuta, a maguk közé Down-kóros iskolásokat befogadó osztályközösség,a hátrányos helyzetű kamaszoknak fogódzót adó cigány fociedző, az öt saját gyermeke mellé még négyet befogadócsalád, a szabolcsi falusiaknak munkát szervező evangélikus lelkész, a hallgatóival közösen fellépő színművész, a Kongóban dolgozó misszionárius szemorvos, a fővárosi időseket látogató gondozónő vagy a tanyasiak ügyes-bajos dolgaiban segédkező nyíregyházi rendőr is.

A koraszülötteken segítő nyíregyházi orvos

Merő Gabriella 1967-ben született Egerben. Óvodáskori betegeskedéseikor a babáknak és maciknak felírt„receptek” által tanult meg apai nagymamája segítségévelírni és olvasni, s már ekkor elhatározta, hogy ha nagylesz, ő bizony „Szerdahelyi Feri bácsi” lesz – így hívták acsalád gyermekorvos barátját. Általános és középiskolai tanulmányait Egerben végezte, amit a Debreceni Orvostudományi Egyetem hat kemény éve követett.Az egyetemi évek alatt megházasodott, és 1990-benmegszületett első gyermeke, Attila Gergely. Amikor 1991-benorvosdoktorrá avatták, már Nyíregyházán élt és az I. Sz.Gyermekosztályon dolgozott. Miután 1995-ben csecsemőésgyermekgyógyászatból szakvizsgát tett, megszületettmásodik gyermeke, Eszter Sára. Friss szakvizsgásként rögtöntagja lett a koraszülöttmentéssel foglalkozó csapatnak,majd 2002-ben gyermekneurológiából is szakvizsgát tett.A Debreceni Egyetem (DE) Gyermekklinikáján töltött 2005-ösév emberileg és szakmailag is nagy hatással volt rá, s az évsorán a neonatológiai szakképesítést is megszerezte. 2005közepétől 2009 végéig egy nemzetközi kutatásban vett részta budapesti Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján. 2006 elején visszatért Nyíregyházára, ekkor kezdett tanítani a DE Egészségügyi Főiskolai Karán, emellett a gyermekneurológiai rendelésen túl az osztályos betegek ellátását is végzi, és továbbra is aktív tagja a koraszülött mentőcsapatnak.

 

Mentőorvosként egy néhány perces koraszülöttet lát el a kisvárdai felső-szabolcsi kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán hajnali fél ötkor Fotó: Balázs Attila

A nyíregyházi Jósa András Oktató Kórház neonatális intenzív centrumában Fotó: Balázs Attila

 

A maguk közé Down-kóros iskolásokat befogadó osztályközösség

A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Vécsey Károly Tagintézményében 2015 szeptemberétől két tanítónő vezetésével az 1. b osztály tizenöt diákja azon munkálkodik,hogy két Down-szindrómás kisfiút sikeresen integráljanak az osztály közösségbe.A kisfiúk már óvodába is ugyanebbe az ép közösségbe jártak, és mivel több szakvélemény szerint integrálhatók, ezért a szülők nem a speciális iskola mellett döntöttek. A Vécsey pedagógiai programjában szerepel az integráció, így az iskola vezetése és fenntartójuk, a Klik is támogatta, hogy Magyarországon egyedüliként egyszerre két Down-kóros diák is járjon ép társaikkal egy osztályba.Pázmány Péter és Szécsi Nándi sokkal több odafigyelést igényelnek a tanároktól és osztálytársaiktól is, így lett Pepének Zsolti és Lívia, Nándinak pedig Krisztina és Amanda nagyon jó barátja és segítője. Pepe és Nándi alig fél év után szépen írnak és 7-es számkörben számolnak is, 4-5 betűs szavak összeolvasására és leírására képesek, verseket és mondókákat játszanak el, testnevelésórán szépen együtt mozognak a többiekkel, és a csoportmunkába is egyre inkább bevonhatók.

Éppen Nándit rajzolják körbe osztálytársai, hogy aztán a mindenkiről elkészült egész alakos rajzokat egymás mellé téve látsszon: csak apróbb különbségek vannak az osztálytársak között Fotó: Balázs Attila

Fotó: Balázs Attila

Nándi és Pepe a délelőtti órák végeztével az osztálytermük ablakában állva várják szüleiket, akik délután speciális fejlesztő foglalkozásra viszik a fiúkat Fotó: Balázs Attila

 

A vak gyerekekkel foglalkozó lovas terapeuta

Szüle Eszter 1971-ben született és Budapesten nőtt fel. Már édesanyja és nagyszülei is gyógypedagógusok voltak,így egyenes út vezetett számára ehhez a hivatáshoz. A lovas terápiával viszont csak saját szakdolgozata kapcsán ismerkedett meg az 1990-es években, éppen a Magyar Lovasterápia Szövetség megalakulásával egy időben. Az első oktatókat még osztrák és német kollégák képezték ki, de ő már magyar kollégáitól tanulta a szakmát. Ma már ő is végez képzést, évente két-három új lovas terapeutát tanít be. A fővárostól 25 kilométerre lévő Pátyról ingázó háromgyerekes anyuka a budapesti vakok iskolájában kezdett el dolgozni gyógypedagógusként 1989-ben. Sokat dolgozott azért, hogy lovas terápiás foglalkozásokat szervezhessen az intézet gyermekei számára, amelyek végül a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti lovas terápiás központjában kezdődtek el 2005-ben, ahol a négy terapeuta közül Eszter az egyetlen, aki vak gyerekekre specializálódott. A lovas terápia a látássérült gyerekeknek sokat segít mozgáskoordinációjuk, egyensúlyuk és járásuk fejlesztésében, ugyanis a ló mozgása hasonlít az emberi járás mechanizmusára, így megfelelő járásképet tud nyújtani számukra. A ló hátán végzett komplexebb feladatok, fordulások pedig már nemcsak a statikus, hanem a dinamikus egyensúlyukat is javítják. A halmozottan sérült gyerekek esetében pedig élményt adnak és az önellátás elérésében segíthetnek. Eszter másik nagy vágyát valósította meg azzal, hogy másfél éve csokoládéboltot nyitott Pátyon.

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti lovas terápiás központjában Fotó: Pályi Zsófia

 

A hátrányos helyzetű kamaszoknak fogódzót nyújtó cigány fociedző

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2004-ben indította el Tabán Integrációs Programját a monori romatelep szélén, az ehhez közeli szántóföldön szúrtak le két-két karót a cigánytelepi srácok, és indulhatott a foci. Mindez valószínűleg így is maradt volna, ha nem kerül 2011-ben a máltai tanodába szociális munkásként Maka István vagy ahogyan az ottaniak ismerik: Csoki. A most 29 éves Csokit  édesapja hatévesen, 1993 szentestéjén vitte be az abonyi nevelőintézetbe, mivel úgy érezte, nem tud egyedül gondoskodni róla. Édesanyját ötéves korában látta utoljára. 24 éves koráig élt nevelőotthonban utógondozottként, és ma is úgy véli, édesapja jól döntött, amikor állami gondozásba adta.Csoki felbukkanásával a telepiek között azonnal elterjedt a hír,hogy az új „máltás fiú” valamikor a Honvédban játszott, sőt a roma válogatott tagjaként bejárta a fél világot. Nem sokkal később a nagyobb fiúk elvitték őt a szántóföldön kialakított focipályára, Csoki pedig elhatározta, hogy ezekből a telepen élő srácokból igazi focicsapatot formál. A néhány évvel ezelőtti grundfocihoz képest mára már van olyan korosztály, amelyik NB II-es futsalbajnokságban játszik. Csoki szerint a srácok jobban teljesítenek az iskolában, összeszedettebbek, és megtanultak küzdeni.

Szombat reggel hat órakor már gyülekeznek Monoron a telepi srácok a keresztnél. Itt veszi fel őket Csoki, és együtt mennek a bajnokira Csepelre Fotó: Hajdú D. András

Fotó: Hajdú D. András

Párjával, Tamarával a közelmúltban vásárolta meg első saját otthonát, egy szentmártonkátai házat. Magyarországon közel húsz település viseli Szent Márton nevét Fotó: Hajdú D. András

 

A hallgatóival közösen fellépő színművész, Hegedűs D. Géza

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész hétköznapjaiban nincsenek üresjáratok. Hegedűs D. Géza korát meghazudtolva mindenhol jelen van, nemzedékének egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze, kedvelt szinkronszínész, több mint negyven filmben szerepelt. A Vígszínháznak negyven éve hűséges tagja, hetente többször is fellép; mindeközben hajnalban kel, hogy Szász János legújabb filmjének, a Sóhajok hídjának 120 kilométerre folyó forgatásaira odaérjen Rónabányára. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1987 óta tanít, ahol amellett hogy rektorhelyettes, egy induló és egy most végzős osztály vezetője is. Diákjaival igazi közösséget alkotnak, elmondása szerint nem áll közéjük a tekintély fala, egy ponton túl már ugyanazon a szinten léteznek, mivel jó barátok lettek a munkával eltöltött évek alatt. Végzős hallgatóinak meghívására William Shakespeare-nek az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Athéni Timon című darabjában is játszik. A 2015-ös diplomadarabban Timonként körülzsongják a fiatal színészek, és azt a kérdést feszegetik, vajon valódi társak alkotják-e a mai társadalmat.

Timon szerepében William Shakespeare darabjában Fotó: Pályi Zsófia

Szász János filmrendező és Máthé Tibor operatőr figyelik a film egyik jelenetét, amiben a Léderer Gusztáv katonatisztet játszó Nagy Zsolt pisztolyt szegez a Kudelka Ferenc gazdag hentesmestert alakító Hegedűs D. Géza fejének Fotó: Pályi Zsófia

 

A szabolcsi falusiaknak munkát szervező evangélikus lelkész

Györfi Mihály 1956-ban egy karcagi földműves családba született. Érettségi után a Kartográfiai Vállalatnál topográfusként, majd a Nógrádi Szénbányák Vállalat Külszíni Kutatófúró üzeménél főfúrómesterként dolgozott. 1976-banmegházasodott, négy gyermekük és azóta tíz unokájuk is született. Nem vallásos családban nevelkedett, feleségével már hatéves házasok voltak és két gyermek szülei, amikor egy sámsonházai fiatal lelkésszel kötött barátságán át rátalált Istenre. Nagy kihívást jelentett számára, amikor felkérték, hogy egy tanárnővel közösen tartson bibliaórát a kisterenyei állami nevelőintézetben gondozott gyerekeknek, és ez az élmény indította arra, hogy az Evangélikus Teológiai Akadémia felnőttképzésébe bekapcsolódjon. Tanulmányai befejezése után 1992-ben az akkor szerveződött Nyírszőlősi Evangélikus Egyházközségben szentelték lelkésszé.

Két „atyafival” a görögszállási gyülekezeti házban megtartott istentisztelet után Fotó: Balázs Attila

A gyülekezeti házban havonta néhány alkalommal közösen főznek a földprogram munkásai, ezeket az ünnepi ebédeket közös éneklés, imádság előzi meg Fotó: Balázs D. Attila

A nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban második osztályos Oláh Angelikával beszélget lányuk jövőjéről a család otthonában. Görögszállásról összesen két középiskolás korú gyermeknek sikerült elkezdeni a gimnáziumot. A lelkész őket igyekszik példaként állítani kortársaik elé Fotó: Balázs D. Attila

 

A Kongóban dolgozó misszionárius szemorvos

Dr. Hardi Richard szemorvos húsz éve gyógyít Afrika szívében,a Kongói Demokratikus Köztársaságban. 1958-ban született Budapesten hatgyermekes család negyedik gyermekeként. Mivel édesapja Algériában vállalt munkát, így 15 éves korában szüleivel és három testvérével Algériába költözött. A Constantine városában eltöltött öt év mély nyomot hagyott benne, Afrika iránti vonzalma ekkor alakult ki véglegesen. Hazatérte után elkezdte tanulmányait a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd sikeres szemészeti szakvizsgája után a katolikus Nyolc Boldogság Közösséghez csatlakozott. Akkor már régóta kerestek a közösség irányítása alatt álló kabindai kórházba szemészt, így került misszionáriusként 1995-ben az akkori Zairébe, a mai Kongói Demokratikus Köztársaságba. Egy két magyarországnyi területű megye központjában, Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Innen indul évente két-három alkalommal csillagtúraszerűen a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon azoknak a betegeknek is, akik 600-800 kilométerre laknak a szemészeti centrumtól. Tömegközlekedés nincs, a betegek gyalogosan teszik meg az utat. Rokonokba kapaszkodva vagy bicikli csomagtartóján érkeznek Richard ideiglenesen felállított műtőjébe a sokszor addigra már teljesen világtalan páciensek. Ahogy Richard fogalmaz: „Ezeken az utakon 300-400 kilométer megtétele olyan, mintha azt kérném valamelyik budapesti beteg hozzátartozójától, hogy a hetvenéves vak nagymamáját tolja ki Párizsba a biciklije csomagtartóján…”

Sokaknak Richárd az egyetlen esélyük arra, hogy ne vakon és kiszolgáltatottan éljék életük hátralévő részét egy sárkunyhó belsejében Fotó: Hajdú D. András

 

A fővárosi időseket látogató gondozónő

Hernádi Zsoltné Zsuzsa 1975-ben született Nyírbátorban. Budapestre huszonegy évesen költözött. Két gyermeke született, öt évig otthon volt velük, majd megszerezte a szociális gondozó és ápoló szakképesítést, és ma már tizenöt éve, hogy házi segítségnyújtóként dolgozik Budapest belvárosában, Lipótvárosban. Úgy érzi, talán az vezethette erre a pályára, hogy már súlyos beteg édesanyját is ápolnia kellett kamaszkorában. Jelenleg az ötnapos munkahét mellett ügyeletet is vállalva idős emberek alapvető hétköznapi teendőiben segít, naponta akár öt-hat lakásban is megfordul. Mindenhol abban segít, amire épp szükség van: a fürdetés, a borotválás, a pelenkázás, a felmosás, a vásárlás vagy éppen az ebédeltetés mind ott szerepelnek a listáján. Mégis talán a legfontosabb, hogy társaságot nyújt, jó beszélgetőpartner. A gyerekeik tragikus, korai halála, a rokonaik leterheltsége vagy külföldi munkavállalása miatt sokszor magányos, depressziós időseknek nemritkán Zsuzsa jelenti az egyetlen emberi kapcsolatot. Alapvető fontosságú a bizalom, hiszen a gyakran mozgásképtelen idősek a lakásuk kulcsait is átadják neki, de aki megismerte Zsuzsát, mind családtagként várja vissza. „Kis öregjeim”-ként emlegeti az általa látogatott nyugdíjasokat, akikhez a munka során mindig közel kerül, és – bár az évek megedzették – nehezen viseli, hogy majdnem minden évben gyászolnia kell.

Fotó: Pályi Zsófia

 

Az idős tanyasiakon segítő nyíregyházi rendőr

Turóczi László címzetes rendőr főtörzszászlós 1978-ban született, Barabás településen nevelkedett, majd a mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában megszerzett érettségi után 1996-ban a budapesti rendészeti szakközépiskolában kezdett tanulni. Az akkori rendszernek köszönhetően már az első év után munkába állhatott próbaidős őrmesterként a BRFK XXII. kerületi Rendőrkapitányságán, de mivel családja Szabolcs megyében élt, így 1999-ben kérésére áthelyezték a Nyíregyházi Rendőrkapitánysághoz. Kezdetben gyalogos, majd egy előléptetés után gépkocsizó járőr lett, 2004-ben pedig körzeti megbízottnak nevezték ki a Nyíregyháza vonzáskörzetéhez tartózó tanyabokrok térségébe. A sok bűncselekmény miatt ez a terület nehéz feladat elé állította, ám ezt a helyi lakosokkal való odafigyelő, rendszeres kapcsolattartással megszerzett szimpátia és tisztelet által megtanulta helyesen kezelni. Kiváló teljesítménye miatt 2007-ben a több térséget is magába foglaló nagycserkeszi körzeti megbízotti csoport vezetőjévé léptették elő. Máig ebben a munkakörben dolgozik.

A korábban ellopott öt tyúkját visszakapó nagycserkeszi idős asszony állandó célpontja a tolvajoknak Fotó: Balázs D. Attila

 

A kiállítás 2016. március 19. és november 11. között, a főapátság nyitvatartási idejében, ingyenesen látogatható.

Bővebb információ: http://bences.hu/cikk/nyitva_tartas.html


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »