Bennfentesek és kisemberek

A magyar pénzügyi-befektetői rendszer, sőt az egész magyar gazdasági-politikai felépítmény jellemző hibáira hívta föl a figyelmet a Quaestor-károsultak múlt pénteki közgyűlésén kitört botrány. A felháborodott kárvallottak elől menekülnie kellett a felszámolónak, mert egy jogvesztő határidő elmulasztása miatt esély sincs a kártalanításra.

Már a cég bedőlését követően viharos gyorsasággal megindított kártalanítási folyamat is kérdőjeleket vet föl. Vajon miért éppen a Quaestor-ügyfelek veszteségeinek megtérítése volt fontos a kormány számára? Hiszen korábban is történtek hasonló esetek, amikor a füle botját sem mozgatta a regnáló hatalom. A befektetők milliárdjait 1996 januárja és 2003 októbere között kicsaló Baumag vagy éppen a Pilis Invest és a Duna Profit esetében például eszébe sem jutott a Horn-, az első Orbán- vagy a Medgyessy-kormánynak külön alapot létesíteni a károk kifizetésére: az áldozatok kénytelenek voltak maguk lenyelni a veszteségeket. Pedig – ahogy a Quaestor esetében – ezekben az ügyekben is az ellenőrzés elégtelensége miatt csaphatták be az ügyfelek ezreit a cégek.

Ám ha megnézzük a Quaestor-csoport kormányzati kapcsolatait, mindjárt világosabb lesz, miért a lázas sietség. A cég, illetve annak vezetője, Tarsoly Csaba erősen kötődött a kormánypártokhoz, így rossz fényt vetett volna a rájuk, ha egy hozzájuk köthető cég csődje miatt veszítenek el milliárdokat a kisbefektetők. A kapcsolat olyan szoros volt, hogy a hírek szerint Tarsoly Szijjártó Péter külügyminiszteren keresztül kért segítséget a kormányfőtől, nehogy nyilvánosságra kerüljön a csalás – mindhiába. Mindennek ismeretében már érthető, miért volt olyan jól értesült a külügyi tárca cége, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt., hogy éppen a bukás előtt vette ki a Quaestorban fialtatott pénzét. A kisbefektetőket persze senki nem értesítette a várható csődről, így ők csak a kártalanításban reménykedhettek. Valamennyit ugyan már kaptak, de távolról sem annyit, amennyi járt volna nekik. Azaz ismét odajutott a sebtében összetákolt kártalanítási program, mint ahová a devizahitelesek megmentése. A nagy hangon beharangozott mentőcsomag is aprópénzt juttatott az adósoknak, a veszteségek jelentős részét azonban ugyanúgy nekik kellett lenyelniük.

Éppen emiatt fogyott el a kisbefektetők türelme múlt pénteken, amikor a felszámoló bejelentette: miután egyetlen állami szervtől – rendőrségtől, ügyészségtől, bíróságtól – sem kapott adatokat a fellelhető Quaestor-vagyonról, gyorsított eljárásban zárja le az ügyet. Ez pedig a károsultak képviselője szerint azt jelenti, mintegy 22 ezer ember egyetlen fillér visszafizetésére sem számíthat. Pedig úgy véli, vagyon bőven van, hiszen egy kevéssé ismert Quaestor-cég, a Dunacity Budapest Kft. tulajdonában van egy igen értékes, 33 hektáros terület a Csepel-sziget északi csücskén, ahová 2024-ben a Magyar Olimpiai Program az olimpiai falut tervezi. S bár az ingatlant bankhitel terheli, az értékesítéséből befolyó összegből bőven ki lehetne fizetni a károsultakat.

A probléma az, hogy a felszámoló „elfelejtett” időben bejelentkezni a Quaestor anyacég felszámolási eljárásába, így esélyük sincs arra a károsultak tízezreinek, hogy hozzájussanak ellopott pénzükhöz. Sőt a felszámoló még azzal sem volt tisztában, hogy mekkora összeget követelnek a bajba jutott kisbefektetők.

Azaz ismét kiderült, az elmúlt negyedszázadban semmi nem változott. Miközben a tűz közelében lévők egymást segítve mindig jól járnak, a bajba került kisemberek, hangzatos szavakon kívül, nem sok segítségre számíthatnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 15.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »