Belvárosi sorsdráma

Már-már görög sorsdrámába illő, amit Vizoviczki László nemrég kiszivárgott vádalkujavaslatában olvashatunk. A budapesti éjszaka trónfosztott császára szerint „mindenki megértheti, hogy az ország sorsáért való aggódásomat és politikai elkötelezettségemet egy ponton meg fogja haladni gyermekeim felnevelésében való részvételem igénye”. Család vagy haza? Magánéleti vagy politikai stabilitás? Efféle dilemmákkal küszködik egy felelősségteljes üzletember. Amely dilemmát a jelek szerint Vizoviczkinak végül sikerült feloldania, hiszen az előzetesből kikerülve már bőszen tagadja, hogy valaha is ismerte volna Rogán Antalt. Más kérdés, hogy a rendőrségen tett állításai mintha nem pont erre utaltak volna. Ahogy másként emlékeznek a vállalkozó emberei is, akiktől nemcsak a volt V. kerületi polgármesterről hallhattunk cifrákat, hanem másokról is, a belvárosi jegyzőtől az Aphrodité nightclubban kéjhölgyekkel mulató „fiatal politikusig”.

Pallasz Athénét tehát Aphrodité követi a korántsem olümposzi magasságokban zajló hazai közéleti adok-kapokban. Magyarán a jegybanki alapítványok vitatott – és foggal-körömmel titkolni próbált – pénzköltései után egyes kerületi polgármesterek állítólagos alvilági behálózása lehet a kormánypártokhoz kötődő következő nagy belpolitikai botránysorozat. Ráadásul a túlságosan „értelmiségi” színezetű MNB-botránynál jóval érzékletesebb, sőt érzékibb ügyről van szó: a kenőpénzt lazán zsebre vágó, netán kuplerájokat látogató politikus képe a bulvárlapok címoldalán is jól mutat. Ezért gondol óhatatlanul arra az ember, hogy a Jobbik-közeli N1 TV hirtelen jólértesültsége a Volner János elleni bulvár-hajtóvadászatra adott válaszként is értelmezhető. Ettől persze még nyitott kérdés marad, vajon kik és miért szivárogtatják ki olyan szorgalmasan a rendőrség – esetleg az ügyészség – köreiből a Rogánra nézve felettébb kínos dokumentumokat.

Az ügynek, akárcsak az elhíresült Portik-vallomásnak, két lehetséges olvasata van. Az egyik, hogy egy bűnöző szavai állnak szemben egy miniszteréivel, akit – a mentelmi jog mellett – megillet az ártatlanság vélelme. A másik még egyszerűbben összegezhető: nem zörög a haraszt… Mondhatnánk, hogy innentől az olvasóra bízzuk annak eldöntését, melyik értelmezést választja. Hozzátehetnénk persze azt is, hogy a politikában nincs szükség az Aranykéz utcaihoz hasonló robbantásra: még a nehézfiúk is tudják, hogy valódi helyett elég a karaktergyilkosság. Márpedig Rogán Antal ellen éppen ez van folyamatban: a miniszter Portik vagy Vizoviczki szavainak igazságfedezetétől függetlenül valami olyasmibe lépett most bele, amit nem lesz könynyű letörölnie az elegáns bőrcipőről. Főként hogy ez a valami egyre csak szivárog. S hogy ennek bizonyára nemcsak az ellenzék prominensei örülnek, hanem mondjuk a Fidesz második emberének címéért rendületlenül versenyben lévő Lázár János is, az már csak hab a konteótortán.

De azért csak nem könnyű túllépni annak a bizonyos igazságfedezetnek a kérdésén. És nem csupán azért, mert ettől függ, vajon Rogán ártatlan áldozata-e az említett karaktergyilkosságnak, vagy korrupt politikus. Legalább ilyen fontos kérdés, helytállók-e a kiszivárgott vallomások azon részletei, amelyek szerint felvételek is készültek a Vizoviczki „Aphroditéival” szórakozó kormánypárti képviselőkről. Ha ez így van, az több mint sorsdráma: az alvilág által zsarolhatóvá vált politikus nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Vagyis fontos lenne tudnunk az igazságot – Vizoviczki hajmeresztően pontos szavaival élve már csak „az ország kormányzati stabilitásának megőrzése miatt” is.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »