"Beilleszkedés" Minneapolisban: 20-30 szomáliai napokig hőbörgött a Calhoun-tónál, emberrablással, nemi erőszakkal fenyegetve egy nőt

"Beilleszkedés" Minneapolisban: 20-30 szomáliai napokig hőbörgött a Calhoun-tónál, emberrablással, nemi erőszakkal fenyegetve egy nőt

A minneapolisi rendőrség egy sor erőszakos cselekmény miatt nyomoz, ami a Calhoun-tó mellett fekvő városnegyedben történt.

Egy nő, aki nemrégiben költözött oda, és kérte, hogy személyazonosságát tartsák titokban, egy riporternek elmondta: "Nem tudtunk tőlük megszabadulni. Nem tudtuk, hogy mit tegyünk.” 2016. június 27-én (hétfőn) reggel 9:30-kor ugyanis 20-30 fiatal férfi tűnt fel a háza előtt, és megjegyzéseket tettek, melyek azután fenyegetésbe fordultak át.

"Azt ordibálták, hogy el fognak rabolni és meg fognak erőszakolni. Nagyon traumatizáló élmény volt.”, mesélte a nő a riporternek.

A rendőrségi jelentésben az is állt, hogy ezek a "fiatalemberek" autóval ráhajtottak a járdára és a gyepre, miközben palackrakétákat lőttek ki, és ordibáltak.

Számos szomszéd a mobiltelefonjával videót készített arról, hogy az incidens után a rendőrség néhány "fiatallal" beszél. "Az egész lakónegyed fel van bolydulva.”, mondta az egyik helyi lakos. A szomszédok azt is elmondták, hogy ezek a zaklatások nemcsak hétfőn történtek, hanem három napon keresztül zajlottak.

A Star-Tribune, Minneapolis legnagyobb újságja egyetlenegy cikket sem hozott le az eseményekről.

A riportot közlő KSTP 5-ös csatorna, az ABC minneapolisi társállomása sem említette meg, hogy kik voltak a randalírozó fiatalok. Azt csupán akkor lehetett néhány másodpercig olvasni, amikor a rendőrségi jelentés egy részletét megmutatták a képernyőn. Ebben az állt, hogy körülbelül 20-30 szomáliai férfi gyanúsítottról van szó.

Ez az incidens csak egy volt a problémák hosszú sorában, amit az Amerikában élő szomáliaiak okoztak. Nézzünk meg közelebbről, hogy eddig mivel "gazdagították” az őket befogadó országot!

Három évtized, 132 000 betelepített

Szinte az összes Minnesotában élő szomáliai vagy "menekült", vagy azok gyereke, akik saját enklávéban élnek egyre növekvő létszámban. A State Department (amerikai külügyminisztérium) hosszú távú menekültpolitikájának keretében az ENSZ-szel összehangolva, 1983 óta több tucatnyi amerikai városban 132 000 szomáliai "menekültet" telepítettek le véglegesen. Az utóbbi évtizedben átlagosan évi 7000 főt hoztak át Amerikába, akiket főleg Minneapolis-St. Paul városban helyeztek el.

Ann Corcoran, a "menekültek" okozta problémákra rámutató Refugee Resettlement Watch honlap szerzője elmondta, hogy nemcsak a State Department, hanem a külügyminisztérium bürokratáival együttműködő három szervezet, a Katolikus Jótékonyságok (Catholic Charities), a Luteránus Bevándorlási és Menekültügyi Szolgálat (Lutheran Immigration and Refugee Service), és a Világsegély (World Relief) is részt vett az áttelepítésükben. Azóta egyéb ilyen irányultságú szervezetek is feltűntek a színen.

Arra is rámutatott, hogy az amerikaiak többségének fogalma sincs, hogy mi a helyzet a "menekültekkel", amíg azok meg nem érkeznek az adott amerikai közösségbe. A helyi híradások még ekkor is gyakran rózsás képet festenek arról, hogy "a menekültek új életet kezdenek, miután a hazájukban dúló háború elől elmenekültek". A problémákról, azaz az adófizetők vállára nehezedő költségekről, valamint a romló közbiztonságról sohasem tudósítanak.

Végezetül hozzátette, hogy a fiatalok, akik a Calhoun-tónál a háztulajdonosokat zaklatták, Amerikában születtek, vagy kisgyerekként érkeztek oda. (Ismerős, ugye? Másod-harmadgenerációs muszlim migránsok, akik képtelenek a beilleszkedésre.)

Behízelgő, kollaboráns politikusok

Cedar Riverside az a kerület Minneapolisban, amit gyakran "Little Mogadishu” névvel illetnek. A múltban Minneapolis polgármesternője, Betsy Hodges a helyi szomáliai közösség vezetőivel való találkozókon úgy jelent meg, hogy hidzsábot (fejkendőt) viselt.

Mark Dayton minnesotai kormányzó 2015 októberében egy nyilvános fórumon azt mondta, hogy akinek nem tetszik a multikulturalizmus, azaz a szíriai menekültek jövetele és a szomáliai népesség növekedése, az költözzön el egy másik államba. Azt is hozzátette, hogy nincs elég fehér, jól képzett minnesotai születésű polgár, ezért van szükség a "menekültekre".

Ez a kijelentés hemzseg a hazugságoktól.

Először, a szomáliaiak a világon a legalacsonyabb IQ-val rendelkezők közé tartoznak, tehát túl nagy teljesítményt nem lehet tőlük elvárni.

Másodszor, Amerikában a szomáliaiak nagy része segélyen él, és aki dolgozik, az is inkább követelőzni és hőbörögni tud. Erre lentebb konkrét példákat is hozok.

Harmadszor, 2007 óta legalább háromtucatnyi minnesotai eredetű szomáliai férfit vádoltak meg azzal, hogy azért akarta az USA-t elhagyni, hogy terrorcsoportokhoz, például az al-Shababhoz vagy az Iszlám Államhoz csatlakozzon. Másokat azért ítéltek el, mert anyagi támogatást nyújtottak terrorista csoportoknak. Ezenkívül az Amerikában élő szomáliaiak egy jó része azt is akarja, hogy az amerikai jog helyett a saríát (az iszlám jogrendet) vezessék be.

Nem csoda, hogy a szomáliai menekültprogram az összes menekültprogram közül az, ami a legtöbb kritikát kapta, mivel az elmúlt harminc évben a szomáliaiak mutatták a legkisebb hajlandóságot a beilleszkedésre. A politikusokat azonban csak egyetlen dolog, a megválasztásuk érdekli, márpedig a demokratikus rendszerben egy ember, az egy szavazat, tehát nekik kimondottan érdekük a csőcselék felduzzasztása.

Konkrét példák bajkeverő szomáliaiakra

Nézzünk meg néhány konkrét példát, és eközben figyeljünk fel azokra a jellegzetes kifejezésekre és cselekvési módokra, melyeket az Európában élő muszlimoknál, illetve a Magyarországon élő cigányoknál is láthatunk! A tapasztalat alapján jogosan vélekedhetünk úgy, hogy jól kitanulták, vagy valakik jól kitanították őket, hogy mit és hogyan kell előadni.

1. A Food Shelf egy élelmiszercsomag-segélyt osztó szervezet, mellyel szemben az a szomáliaiak követelése, hogy a segélycsomagok halal (az iszlám előírásainak megfelelők) legyenek, és ezt transzparensekkel is kifejezték: "Nem szabad minket figyelmen kívül hagyni”, "A szomszédod vagyok”, "Finanszírozzák a Food Shelf-ünket!”, "Itt fogunk maradni”. Iman Hassan Mohamed vallási vezető ezt nyilatkozta: "Ez az emberi jogokról is szól, alapvető emberi jogokról”. (Azt azért már nem magyarázta meg, hogy a más "szerszámával” a csalánt verni miért is alapvető emberi jog. Itt ugyanis arról van szó, hogy a más pénzéből vett élelmiszert osztanak szét, tehát inkább hálásnak kellene lenniük, hogy egyáltalán kapnak. Ha ez nekik nem tetszik, akkor szervezzenek a saját pénzükből halal ételosztást!)

Ezután csoportosan, transzparensekkel, a kamerák kereszttüzében a megyei közigazgatási megbízott irodájához mentek, jó páran pedig be, hogy erről az ügyről tárgyaljanak.

2. A Dianne’s Fine Desserts (Le Center, Minnesota) élelmiszerüzem csizmamosója bekapta egy muszlim nő hosszú és munkára alkalmatlan ruháját, ezért a tulajdonos új öltözködési szabályt vezetett be. Ezt hallva a szomáliai női és férfi munkások inkább sértődötten kivonultak. "A vallásunk, tudja, elsődleges… Tudja, megbántva érezzük magunkat”, mondta egy szomáliai nő, Fartum Husein a riporternek. (Én meg azt mondom, hogy nem kötelező a Dianne’s Fine Desserts-nél dolgozni, úgyhogy fel is út, le is út, és ha ez nem tetszik, nyugodtan visszatakarodhatsz Szomáliába, és ott annyit foglalkozhatsz az elsődleges szempontú vallásoddal, amennyit akarsz!)

Egy másik szomáliai nő azzal jött, hogy úgy gondolja, hogy a bőrszínük vagy a vallásuk miatt nem szeretik őket. (Tehát még véletlenül sem a hihetetlenül arcátlan stílusuk miatt, hanem azé’, mer’ X vágyok?…)

A tulajdonos elmondta, hogy ők mindent megtettek az ügy rendezéséért, például az eredetileg előirányzott térdszoknya helyett az alsólábszár közepéig érő szoknyát fogadtak el, amit egy pénteki gyári gyűlésen be is jelentettek. Azt is hozzátette, hogy a csizmák takarják az alsó lábszárat, és nadrágot vagy mackót is szabad viselni, tehát nem marad fedetlen testfelület.

Hétfőn azonban sok nő ugyanolyan hosszú szoknyában ment be dolgozni. A tulajdonos elmondta nekik, hogy vagy a csizmáig felhajtják a szoknyáikat, vagy nem dolgozhatnak. Erre sokuk egyszerűen kisétált. Az időközben kiderült, hogy hajlandók lennének a hosszú szoknyát egy pillanatra, a csizmamosás erejéig felhúzni. (Hát nem remek, amikor ők, a munkavállalók akarják megszabni, hogy a tulajdonos, aki a saját pénzét kockáztatja, hogyan vezesse a cégét?)

A szomáliaiak diszkriminálva érezték magukat, ezért csoportosan, a sajtó kameráinak kereszttüzében elmentek az Egyelő Munkahelyi Bánásmód Bizottság (Equal Employment Opportunity Commission) irodájához, hogy panaszt nyújtsanak be.

3. A Cargill marhahús-feldolgozó üzeménél (Fort Morgan, Colorado) a szomáliai munkások azt követelték, hogy naplementekor otthagyhassák a futószalagot, és elvonulhassanak imádkozni. Mivel a naplemente télen korán van, így az imádkozás ideje teljesen felborította volna a munkafolyamatot, ezért a cég nemet mondott. Erre a szomáliaiak kivonultak, mely tettükben háttértámogatóra akadtak az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsában (Council on American-Islamic Relations – CAIR).

"Ha megengedik, hogy visszamenjünk [dolgozni], meg kell engedniük, hogy imádkozzunk”, mondta egy szomáliai munkás. (A már hallott arcátlanság: a munkavállaló akarja megmondani, hogy a pénzét kockáztató cégtulajdonos hogyan irányítsa a saját cégét.)

Más húsfeldolgozónál is történtek hasonló esetek.

Legyen ez elegendő tapasztalat minden egyes munkaadónak, hogy muszlimot, különösen szomáliai muszlimot sohase vegyen fel!

Emlékezzünk arra is, hogy az olyan aljas alakok, mint Pardavi Márta vagy Zsohár Zsuzsanna, ezekkel a senkiháziakkal akarta az 1956-os magyarokat egy kategóriába sorolni!

Amerika egy lépéssel Európa mögött

Amerikát az óceánpajzs, a gyűlöletbeszéd-törvényt megakadályozó első alkotmánymódosítás, valamint az egyéni fegyvertartást és -viselést rögzítő második alkotmánymódosítás még mindig viszonylag védetté teszi. Ha azonban az átlagamerikai nem nyitja ki a szemét, nem hajlandó a dolgok után nézni, egy idő után úgy fog járni, mint a szárazföldi összeköttetés révén könnyen elérhető, szólásszabadsággal nem rendelkező, jobbágymódra lefegyverzett átlageurópai.

Ezenkívül a szomszédban lévő Kanada, Justin Trudeau miniszterelnökkel az élen, szintén intő példa kellene hogy legyen.

Hidra – Kuruc.info

Források:

Minneapolis Police Investigate ‘Terroristic Threats’ Made near Lake Calhoun

Muslim ‘refugees’ threaten Minnesota community with rape 


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »