Bede-Fazekas Szabolcs: „Egy mackós nézésért le tudok menni kutyába”

Bede-Fazekas Szabolcs: „Egy mackós nézésért le tudok menni kutyába”

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről – csak felnőtteknek. Aki válaszol: Bede-Fazekas Szabolcs, a Pesti Magyar Színház színművésze.

– Macska vagy kutya?

– Kutya. Volt már, és imádom, de most macskánk van. Ezért vagyok most kicsit zavarban. Szóval igazából mindkettő.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?

– Sehova, itt jó, ahol vagyok.

– A szüleim…

– Elég nehéz életük volt, de mindent, amit nem tudtak pénzben vagy tárgyiasított formában megadni, azt pótolták szeretettel. Rengeteget kaptam tőlük, leginkább arra tanítottak meg, hogy ez a legfontosabb, illetve az, hogy odafigyeljünk másokra. Nagyon szeretem őket, nekik köszönhetem azt, hogy az vagyok, aki vagyok.

– A ház, amiben felnőttem…

– Egy régi és öreg, zegzugos, belső gangos ferencvárosi bérház.

– A kocsim…

– Mercedes.

– Mi az, aminek nem tud ellenállni?

– A gyerekeimnek. Igyekeznek ezzel vissza is élni, én pedig igyekszem őket kordában tartani. De sajnos könnyen elcsábulok és engedek nekik, egy mackós nézésért le tudok menni kutyába.

  Fotó: Végh László / Magyar Nemzet  

 

– Hogy van?

– Köszönöm, mindig jól.

– Mi a legtöbb, amit eddig elért az életben?

– Hogy találkoztam Istennel. Hiszek benne, és abban is, hogy neki köszönhetem a családomat.

– Mire a legbüszkébb?

– Természetesen rájuk. A két csodaszép, hihetetlen gyerekemre, akik mindketten fantasztikus egyéniségek.

– Ki a kedvenc rajzfilmfigurája?

– Nem nézek rajzfilmet, de gyerekkoromban Frakk volt a kedvencem. Illetve nem, hanem a Futrinka utca lakói. Talán mert az volt az első mese, amit a tévében néztem, és aminek értettem a történetét.

– Mi a kedvenc illata?

– A Balaton illata augusztusban. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttünk a tónál, ma is tébolyult szerelmese vagyok.

  Fotó: Végh László / Magyar Nemzet  

 

– Hogyan szokta kipihenni magát?

– Alvással, illetve a gyerekekkel sétálva, a kertben időt töltve. A legnagyobb pihenés az, amikor velük lehetek kint a szabadban.

– Melyik utazására gondol vissza legszívesebben?

– Nagyon szeretem az Adriát, úgyhogy minden percre, amit ott töltöttem. Egyszer az unokaöcsémmel majdnem három hétig voltunk Sibenikben, ahol gyakorlatilag csak kerékpárral közlekedtünk. Csodálatos dolog volt.

– Milyen tehetséget hiányol magából legjobban?

– Hogy nincs nyelvérzékem.

– Milyen emlékezetes dolgot vásárolt az utóbbi időben?

– Nem ragaszkodom a megvásárolt tárgyakhoz, inkább azokhoz a dolgokhoz kötődöm, amelyeket kaptam valakitől, amelyekhez valamilyen emlék fűz. Ilyen például a feleségemtől kapott medál. Vásárolni csak szükségből szoktam.

– Mi volt a kedvenc tantárgya?

– Az irodalom, mert nagyon szeretek olvasni. A könyvekre magamtól kaptam rá: volt egy időszak, amikor elég messze laktam az iskolától, minden nap egy órát kellett utaznom hévvel. Akkor kezdtem el sokat olvasni, ez a szokás pedig máig megmaradt.

– Mondjon egy viccet!

– Egy viccet? Ezzel most megfogott.

  Fotó: Végh László / Magyar Nemzet  

 

– Milyen cipőt hord legszívesebben?

– Papucsot.

– Mi volt a legnagyobb büntetés, amit kapott?

– Nem tudom büntetésként fölfogni a dolgokat, mindennek oka van, legyen az jó vagy rossz. Leginkább talán az, hogy az ember tanuljon belőle, bölcsebb legyen.

– Milyen tulajdonságot szeret leginkább egy nőben?

– Az anyai ösztöneit.

– Ki a kedvenc filmrendezője?

– Ujj Mészáros Károly, aki a Liza, a rókatündért is rendezte. Ha külföldit kell mondanom, akkor talán Oliver Stone, nagyon csípem a munkáit. De szeretek másokat is. Kedvencet inkább a filmek közül tudnék kiemelni: a Volt egyszer egy Amerika. A szesztilalom idején, rendkívül jó világban játszódik, olyan örök érvényű dolgokat boncolgat, mint a barátság, a hűség és a szerelem.

– Kitől tanulta a legtöbbet?

– Édesanyámtól.

– Ki vagy mi lenne a következő életében?

– Ugyanaz, ami most, és azért, mert minden jó így, ahogyan most van.

– Hogyan szeretne meghalni?

– Azt a jó Isten döntse el.

NévjegyBede-Fazekas Szabolcs 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, utána, bár hívták a Nemzeti Színházba és a Budapesti Kamaraszínházba is, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja lett. 1996-tól a Nemzeti Színház társulatához szerződött, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze. Vendégművészként játszik a Játékszín, a Piccoló Színház és az Utolsó Vonal Társulat előadásaiban. Láthattuk többek közt az Angyalbőrben, a Tűzvonalban, a Valami Amerikában és a Liza, a rókatündérben is.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »