Bayer Zsolt: Testápoló

Bayer Zsolt: Testápoló

Boldog és észre tért utódaink borzongva fognak visszatekinteni erre a mi korunkra.

Majd lesz egyszer egy kor – amennyiben az emberiség képes lesz túlélni önmagát –, amikor boldog és észre tért utódaink borzongva fognak visszatekinteni erre a mi korunkra, és az akkori történelemkönyvekben lesz egy fejezet (igen, csak olyan apró betűs, a MIÉRT KELLETT SZÜKSÉGSZERŰEN ELPUSZTULNIA A 21. SZÁZADI EURÓPAI CIVILIZÁCIÓNAK című lecke alatt), amely a TESTÁPOLÓ címet fogja viselni.

Ebben fogják leírni, hogy volt olyan időszaka az emberiségnek és az európai civilizációnak, amikor egy hetvenhétszeres gyilkos beperelte az őt fogva tartó államot, amiért műanyag evőeszközzel kellett ennie, mikróban melegített étel fogyasztását kényszerítették rá, csak egy háromszobás lakosztályt bocsátottak a rendelkezésére büntetésének ideje alatt, nem kapta meg a legújabb számítógépes játékokat, és teljesen kiszáradt a bőre a börtön klímájától, ugyanis nem kapott testápolót.

– Tanár úr, amikor ezt előadta, azonnal kivégezték ugye, nem várták meg a kivégzés kitűzött időpontját? – kérdezi majd Pistike, mire a tanár úr így fog válaszolni: – Nem. Először is nem volt időpontja a kivégzésének, mert abban a korban itt Európában egy hetvenhétszeres gyilkost maximum huszonegy évre lehetett elítélni. És a pert, amelyet benyújtott az őt fogva tartó állam ellen, megnyerte. Így az állam tizenegymillió forintnyi perköltséget volt köteles megfizetni, és kötelesek voltak ezüsttel, porcelánnal teríteni neki, kirendelni egy szakácsot, hogy frissen készítse el számára a marinírozott halszeleteket (a’la tourbigou, kétfelé vágott tojással), esténként pedig egy erre kijelölt ápoló illatos kenőcsökkel volt köteles kenegetni az egész testét, különös tekintettel az érzékeny arcára.

– Melyik volt ez az ország, tanár úr?

– Úgy hívták, hogy Norvégia. Észak-Európában volt, Skandináviában. Egykori lakói hajdan kemény vikingek voltak, aztán jött a fejlődés, olajat is találtak a norvég felségvizeken, jött a jólét, kedélyes elmebeteggé változott mindenki, és ilyen pereket indítottak és nyertek meg hetvenhétszeres gyilkosok. Volt ennek a Norvégiának egy szomszédja is, Svédországnak hívták, ott pedig egy liberális párt ifjúsági tagozata olyan törvényjavaslatokat nyújtott be a parlamentnek, hogy legalizálják a vérfertőzést, vagyis a testvérek közötti szexet, továbbá legalizálják a nekrofíliát is, vagyis khm…, hát hogy is mondjam gyerekek, hát a halottakkal való közösülést…

– De tanár úr, ugye ezeket azért agyonverték?

– Dehogy verték, gyerekek, a svéd parlament hosszan vitatkozott erről. De akkor ebben nem volt semmi furcsa, akkor például ugyanez a svéd parlament arról hozott törvényt, hogy mivel a svéd nyelvben nincs semleges nem, hát legyen, mivel szegény transzneműek nem tudják megnevezni önmagukat…

– Tanár úr, mi az, hogy transznemű?

– Nem tudom egészen pontosan, de majd utánanézek.

– Tanár úr, és a svédekkel mi lett?

– Ugyanaz, ami az egész akkori Európával. Illetve majdnem az egésszel. Még hoztak néhány törvényt, például arról, hogy aki sem nem fiú, sem nem lány, annak legyen egy harmadik típusú vécé is, meg vitáztak arról is, hogy a férfiaknak kötelező legyen ülve pisilni, így is kifejezve a nemek közötti egyenlőséget…

– Ezt is bevezették?

– Nem, ezt végül nem. Érkezett ugyanis egy módosító javaslat, ami azt támogatta, hogy inkább a nők pisiljenek állva. De azt megfúrták a vécésnénik, hatalmas tüntetéseket rendeztek, és sokan csatlakoztak hozzájuk, mert az akkori Európában a vécésnénik, a hetvenhétszeres gyilkosok meg a drogosok voltak a legnagyobb urak, mindenki az ő jogaikkal volt elfoglalva, és persze a bevándorlók jogaival, úgyhogy az ülve pisilés elmaradt, de kisvártatva Svédország is eltűnt örökre.

– Tanár úr, én ezt nem értem. Volt egyáltalán büntetés akkoriban? Volt következménye bárminek, volt jó és rossz, és mi történt a normális emberekkel?

– Volt büntetés, persze. Például ha valaki állítólag fiatal korában megerőszakolt egy nőt, ezért börtönbe csukták, büntetését leülte, azt ötvenöt év múlva, egy tisztességes és csodálatos életúttal a háta mögött, tíz olimpiai aranyérem részeseként is kicsinálták alig két nap alatt azok, akik miatt aztán végül az akkori Európa elpusztult. Ugyanezek pedig nagyon boldogok voltak, hogy a hetvenhétszeres gyilkos pert nyert az állam ellen, lelkesen üdvözölték, hogy neki igenis jár a testápoló, és jó előre kijelentették, hogyha leülte a büntetését, akkor soha többé semmilyen szankció nem érheti egykori tettéért.

– Tanár úr, meddig állt fent ez a civilizáció?

– Igazából a huszadik század utolsó harmadától kezdve már pusztult és haldoklott, a történészek manapság 1968-ra teszik a hanyatlás kezdetét. Végül 2047-ben tűnt el a föld színéről, addigra az európai lakosság több mint harmada migráns volt, muszlim, az őslakos európai rassz, az európai fehér ember pedig végképp elveszítette két alapvető ösztönét, a faj- és az önfenntartás ösztönét. Amikor pedig egy Abdeslam nevű terrorista gyermeke muszlim sereg élén elfoglalta Brüsszelt, és kitűzte az unió székházának tetejére az Iszlám Állam zászlaját, egyszeriben vége lett az európai civilizációnak. És mindent Közép-Európából kellett újrakezdeni, de az már a következő lecke, azzal holnap foglalkozunk.

Bayer Zsolt  – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »