Bayer Zsolt: Kultúra

Mese a polgármesterről, akit a leszbikus felesége egy sportolónővel csal meg. Súlyos magyar közéletről szól, mégis lehet fetrengeni rajta   Aki a magyar politikai életnek csak egy kicsit is közelébe jutott, biztosan találkozott már ezzel a bizonyos pletykával, szóbeszéddel, legendával, vagy hogy is nevezzük. A főszereplő egy befolyásos vidéki polgármester, aki sikert sikerre halmoz városában, ám családi élete egy csődtömeg: a felesége leszbikus lett, és egy olimpiai bajnokkal csalja. A dolgot a polgármester emberei persze próbálják eltitkolni minden erővel, lássuk be, tényleg nem vonzza a szavazatokat, kellemetlen kampányfegyver lehet az ellenfél kezében egy leszbikus feleség. Pláne, ha az leplezni sem nagyon próbálja a kapcsolatot. És így lassan az egész város és az egész ország suttog a nem mindennapi liezonról, hiába nem ír a sajtó az ilyen magánügyekről. Idő kérdése volt csak, mikor dolgozza fel az évek óta kitartóan pletykált sztorit egy művész a saját eszközeivel. Pintér Béla Puccini A köpeny című operáját hallgatva kapott ihletet, hogy dramatizálja és színpadra vigye a történetet. A  Katona József Színházban most bemutatott A bajnok című színdarabnak így az operához nem sok köze van,  a régóta pletykált polgármester-leszbikus feleség-sportolónő szerelmi háromszög magas színvonalú, szórakoztató megelevenítése lett. Dráma a győzelem estéjén A választások estéjén vagyunk, amikor Attilát (Nagy Ervin), a népszerű politikust immár hetedszer választják meg Verőcsény polgármesterévé. Az este úgy zajlik, ahogy elképzeljük: mindenki ünnepel körülötte, hiszen az ellenzék „nem áraszthatja el szennyel a várost”, érkezik a polgármester házába a tévéstáb a szorgosan alákérdező riporterleánnyal (Pálmai Anna), a kampányfőnök (Bezerédi Zoltán) pedig ezres fordulatszámmal pörög még mindig, és sorolja a másnapi teendőket. Ám ez csak a felszín, a látszat, a valóságban eléggé feszült mindenki a csinos polgármesterné, Margit (Rezes Judit) és a város által támogatott, szándékosan fiúsan viselkedő kick-box olimpiai bajnoknő, Julcsi (Jordán Adél) kapcsolata miatt. A mindent a felügyelete alatt tartó kampányfőnök, a város agytrösztje, Józsika le is teremti a kerti padon iszogató Margitot, hogy nem szabad ám Julcsival mutatkoznia, és igen nagy hiba volt például, hogy a múltkor együtt mentek színházba Pestre. Ő a város first lady-je, veszélybe sodorja a férje politikai karrierjét, nem mehet ez így tovább. A nő láthatóan tesz az egészre, ám kisfiuk miatt kitart a polgármester mellett, bár egyre kevésbé bírja, hogy a férfi iszik, kokózik, és folyton megcsalja. A legyőzhetetlen polgármester mindennel tisztában van, de nem hajlandó szembenézni a helyzettel. A látszat mindennél fontosabb, így szeretné eltávolítani a városból, vagyis felesége közeléből a sportolónőt. Bár a kampányának jót tett a sportolónő támogatása. Még azt is bedobja az éppen szakítani készülő nejének, hogy inkább csináljanak egy újabb gyereket. Csak egy mese valós elemekkel Az elképzelt szerelmi háromszögről szóló darabot az teszi élvezhetővé és nagyon modernné, hogy Pintér csupa olyan szituációt írt bele, amely nagyon valóságosnak hat 2016-ban. Például nagyon is elképzelhető mostanság, hogy egy tévéstáb részeg technikusa beszól a nőknek, hogy csak a háztartás vezetésére valók, „takarítóállatok”. Majd nem is érti, ez miért probléma. Vagy az is elég valószerűnek hat, amikor megtudjuk, hogy a polgármesternek a politika előtti időkben még nem volt annyira szigorú elvei, és Hollandiában két meleg sráccal beszívva a városából is „kis Hollandiát” akart csinálni.
De a legvalóságosabb szereplő a nagy machinátor kampányfőnök, aki a polgármester és Julcsi vitája és verekedése után is rögtön arra gondol, hogyan takarítsa el a nyomokat, hogyan kerülje el a botrányt. De eközben ő maga hoz a főnökének „kólát”, amit a feszült polgármester úr fel tud szívni az orrába. A dráma végkifejlete szintén nagyon valószerű. Miután mindenki, a polgármester, kampányfőnök, riporter szembesül a „bűnös” leszbikus kapcsolattal, és Margit el akarja hagyni a férjét a szeretett sportolónővel, a kampányfőnök emlékezteti a gyerekére és a családdal szembeni kötelességére. Így a feleség végül nem a szerelmet, hanem a további színjátékot választja, és másnap hajlandó persze ugyanúgy mosolyogva bevonulni a férjével a városi közgyűlésre, mint eddig. És mindeközben a szöveget a színészek végig éneklik, a zongorakíséret Puccini-dallamokat játszik, a klasszikus zene és a profán szöveg elegye, higgyék el, csak szórakoztatóbbá teszi az egészet. A darab végén a dörzsölt kampányfőnök a Turandotból jól ismert Nessun dormára énekli, sulykolja, hogy az egész csak a képzelet szüleménye volt, nem valóság, nem valós sztori, csak egy mese. Így aztán a történet még valóságosabbnak tűnik. A bajnok, a Katona József Színház bemutatója, rendezte: Pintér Béla. 1 óra 15 perc, szünet nélkül. A bajnok Giacomo Puccini műveinek felhasználásával írta Pintér Béla Zenei vezető: Kéménczy Antal Szereplők: Rezes Judit, Nagy Ervin, Jordán Adél, Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Elek Ferenc, Rajkai Zoltán Díszlet Khell Zsolt
Jelmez Benedek Mari
Hangmester Bagó Gizi, Berecz Bea
Zenei vezető Kéménczy Antal
Zongora Kéménczy Antal, Futó Balázs
Dramaturg Enyedi Éva
Asszisztens Budavári Réka
Rendező Pintér Béla” (Index)  Istenem, ez mennyire jellemző… Mennyire ocsmány, mennyire ezekről szól, mennyire rothadt, velejéig, milyen undorító és aljas, mennyire nincsen semmi köze sem kultúrához, sem irodalomhoz, sem semmihez, ami kicsit is emberi. Ez maga a feltámadt SZDSZ. És annak politikája, ami újfent megpróbálja művészetnek eladni magát. Vajon eszünkbe jutna-e minekünk valaha, „színpadra állítani” azt a „pletykát”, amely szerint egy befolyásos politikus feleségül veszi a híres tudós lányát, akit aztán a híres tudós fiával, saját sógorával csal? Vagy azt, amely szerint az egykor oly’ befolyásos párt komplett vezetősége fölöttébb érdekes orgiákon múlatja az időt egy határmenti kis falucskában, s ezen orgiákon bizony tizennégy-forma cigány kisfiúk is terítékre kerülnek? Esetleg színpadra valónak tartanánk valaha is, hogy az egykor oly’ befolyásos pártba átigazolt nő, a „hőskorszakban” miként szerette egy másik párt sok-sok férfi tagját, mígnem leszbikus lett, és homoszexualitással vádol meg nyilvánosan bárkit is? Írnánk-e drámát arról, hogy a „pletykák” szerint egy másik kormány egykori tagja egy buziorgia közben, az úgynevezett fojtogatós szex során akasztotta fel magát? Megénekelnénk-e a Nemzeti Színházban azt a „pletykát”, amely szerint van Magyarországon egy olyan kereskedelmi tévé csatorna, ahová egyetlen szempont szerint lehet bekerülni, nevezetesen, hogy „buzi-e vagy”, mert a tisztelt vezetőséget nagyjából semmi más nem érdekli? Nem. Mi nem vinnénk a színházba ezeket a pletykákat. És ez így van jól. Hiszen éppen ez különböztet meg bennünket ezektől az ócska, aljas geciktől. És bizony, aki részt vett és részt vesz ebben az ocsmányságban, az mélységesen szégyellje magát. Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu Tisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet

Súlyos magyar közéletről szól, mégis lehet fetrengeni rajta 

Aki a magyar politikai életnek csak egy kicsit is közelébe jutott, biztosan találkozott már ezzel a bizonyos pletykával, szóbeszéddel, legendával, vagy hogy is nevezzük. A főszereplő egy befolyásos vidéki polgármester, aki sikert sikerre halmoz városában, ám családi élete egy csődtömeg: a felesége leszbikus lett, és egy olimpiai bajnokkal csalja.

A dolgot a polgármester emberei persze próbálják eltitkolni minden erővel, lássuk be, tényleg nem vonzza a szavazatokat, kellemetlen kampányfegyver lehet az ellenfél kezében egy leszbikus feleség. Pláne, ha az leplezni sem nagyon próbálja a kapcsolatot. És így lassan az egész város és az egész ország suttog a nem mindennapi liezonról, hiába nem ír a sajtó az ilyen magánügyekről.

Idő kérdése volt csak, mikor dolgozza fel az évek óta kitartóan pletykált sztorit egy művész a saját eszközeivel. Pintér Béla Puccini A köpeny című operáját hallgatva kapott ihletet, hogy dramatizálja és színpadra vigye a történetet. A  Katona József Színházban most bemutatott A bajnok című színdarabnak így az operához nem sok köze van, 

a régóta pletykált polgármester-leszbikus feleség-sportolónő szerelmi háromszög magas színvonalú, szórakoztató megelevenítése lett.

Dráma a győzelem estéjén

A választások estéjén vagyunk, amikor Attilát (Nagy Ervin), a népszerű politikust immár hetedszer választják meg Verőcsény polgármesterévé. Az este úgy zajlik, ahogy elképzeljük: mindenki ünnepel körülötte, hiszen az ellenzék „nem áraszthatja el szennyel a várost”, érkezik a polgármester házába a tévéstáb a szorgosan alákérdező riporterleánnyal (Pálmai Anna), a kampányfőnök (Bezerédi Zoltán) pedig ezres fordulatszámmal pörög még mindig, és sorolja a másnapi teendőket.

Ám ez csak a felszín, a látszat, a valóságban eléggé feszült mindenki a csinos polgármesterné, Margit (Rezes Judit) és a város által támogatott, szándékosan fiúsan viselkedő kick-box olimpiai bajnoknő, Julcsi (Jordán Adél) kapcsolata miatt.

A mindent a felügyelete alatt tartó kampányfőnök, a város agytrösztje, Józsika le is teremti a kerti padon iszogató Margitot, hogy nem szabad ám Julcsival mutatkoznia, és igen nagy hiba volt például, hogy a múltkor együtt mentek színházba Pestre. Ő a város first lady-je, veszélybe sodorja a férje politikai karrierjét, nem mehet ez így tovább. A nő láthatóan tesz az egészre, ám kisfiuk miatt kitart a polgármester mellett, bár egyre kevésbé bírja, hogy a férfi iszik, kokózik, és folyton megcsalja.

A legyőzhetetlen polgármester mindennel tisztában van, de nem hajlandó szembenézni a helyzettel. A látszat mindennél fontosabb, így szeretné eltávolítani a városból, vagyis felesége közeléből a sportolónőt. Bár a kampányának jót tett a sportolónő támogatása. Még azt is bedobja az éppen szakítani készülő nejének, hogy inkább csináljanak egy újabb gyereket.

Csak egy mese valós elemekkel

Az elképzelt szerelmi háromszögről szóló darabot az teszi élvezhetővé és nagyon modernné, hogy Pintér csupa olyan szituációt írt bele, amely nagyon valóságosnak hat 2016-ban. Például nagyon is elképzelhető mostanság, hogy egy tévéstáb részeg technikusa beszól a nőknek, hogy csak a háztartás vezetésére valók, „takarítóállatok”. Majd nem is érti, ez miért probléma. Vagy az is elég valószerűnek hat, amikor megtudjuk, hogy a polgármesternek a politika előtti időkben még nem volt annyira szigorú elvei, és Hollandiában két meleg sráccal beszívva a városából is „kis Hollandiát” akart csinálni.
De a legvalóságosabb szereplő a nagy machinátor kampányfőnök, aki a polgármester és Julcsi vitája és verekedése után is rögtön arra gondol, hogyan takarítsa el a nyomokat, hogyan kerülje el a botrányt.

De eközben ő maga hoz a főnökének „kólát”, amit a feszült polgármester úr fel tud szívni az orrába.

A dráma végkifejlete szintén nagyon valószerű. Miután mindenki, a polgármester, kampányfőnök, riporter szembesül a „bűnös” leszbikus kapcsolattal, és Margit el akarja hagyni a férjét a szeretett sportolónővel, a kampányfőnök emlékezteti a gyerekére és a családdal szembeni kötelességére. Így a feleség végül nem a szerelmet, hanem a további színjátékot választja, és másnap hajlandó persze ugyanúgy mosolyogva bevonulni a férjével a városi közgyűlésre, mint eddig.

És mindeközben a szöveget a színészek végig éneklik, a zongorakíséret Puccini-dallamokat játszik, a klasszikus zene és a profán szöveg elegye, higgyék el, csak szórakoztatóbbá teszi az egészet. A darab végén a dörzsölt kampányfőnök a Turandotból jól ismert Nessun dormára énekli, sulykolja, hogy az egész csak a képzelet szüleménye volt, nem valóság, nem valós sztori, csak egy mese.

Így aztán a történet még valóságosabbnak tűnik.

A bajnok, a Katona József Színház bemutatója, rendezte: Pintér Béla. 1 óra 15 perc, szünet nélkül.

A bajnok

Giacomo Puccini műveinek felhasználásával írta Pintér Béla

Zenei vezető: Kéménczy Antal

Szereplők: Rezes Judit, Nagy Ervin, Jordán Adél, Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Elek Ferenc, Rajkai Zoltán

Díszlet Khell Zsolt
Jelmez Benedek Mari
Hangmester Bagó Gizi, Berecz Bea
Zenei vezető Kéménczy Antal
Zongora Kéménczy Antal, Futó Balázs
Dramaturg Enyedi Éva
Asszisztens Budavári Réka
Rendező Pintér Béla” (Index) 

Istenem, ez mennyire jellemző… Mennyire ocsmány, mennyire ezekről szól, mennyire rothadt, velejéig, milyen undorító és aljas, mennyire nincsen semmi köze sem kultúrához, sem irodalomhoz, sem semmihez, ami kicsit is emberi.

Ez maga a feltámadt SZDSZ. És annak politikája, ami újfent megpróbálja művészetnek eladni magát.

Vajon eszünkbe jutna-e minekünk valaha, „színpadra állítani” azt a „pletykát”, amely szerint egy befolyásos politikus feleségül veszi a híres tudós lányát, akit aztán a híres tudós fiával, saját sógorával csal?

Vagy azt, amely szerint az egykor oly’ befolyásos párt komplett vezetősége fölöttébb érdekes orgiákon múlatja az időt egy határmenti kis falucskában, s ezen orgiákon bizony tizennégy-forma cigány kisfiúk is terítékre kerülnek?

Esetleg színpadra valónak tartanánk valaha is, hogy az egykor oly’ befolyásos pártba átigazolt nő, a „hőskorszakban” miként szerette egy másik párt sok-sok férfi tagját, mígnem leszbikus lett, és homoszexualitással vádol meg nyilvánosan bárkit is?

Írnánk-e drámát arról, hogy a „pletykák” szerint egy másik kormány egykori tagja egy buziorgia közben, az úgynevezett fojtogatós szex során akasztotta fel magát?

Megénekelnénk-e a Nemzeti Színházban azt a „pletykát”, amely szerint van Magyarországon egy olyan kereskedelmi tévé csatorna, ahová egyetlen szempont szerint lehet bekerülni, nevezetesen, hogy „buzi-e vagy”, mert a tisztelt vezetőséget nagyjából semmi más nem érdekli?

Nem. Mi nem vinnénk a színházba ezeket a pletykákat.

És ez így van jól. Hiszen éppen ez különböztet meg bennünket ezektől az ócska, aljas geciktől.

És bizony, aki részt vett és részt vesz ebben az ocsmányságban, az mélységesen szégyellje magát.

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »