Bayer Zsolt: DK, RTL, pöce (1.)

A Fidesz, a KDNP és az LMP megegyezett a hiányzó alkotmánybírák személyéről.

A Fidesz, a KDNP és az LMP megegyezett a hiányzó alkotmánybírák személyéről, így ma minden valószínűség szerint megválasztják az új alkotmánybírákat, szám szerint négyet: Marosi Ildikót, a Kúria bíráját, Horváth Attila jogtörténészt, Schanda Balázs alkotmányjogászt és Szabó Marcell ombudsman-helyettest.

Az elkötelezetten kormányellenes Index vonatkozó cikkének címe szerint „Nehéz belekötni politikailag az új alkotmánybírákba”, de ne legyünk naivak, egy percig se gondoljuk azt, hogy nem akadnak, akik mégis megteszik.

A 444 című portál (többek között az ezekhez hasonlók létezése miatt is lázadt fel most Amerika) például a jelölteket bemutató rövid kis cikkében így fogalmaz: „A jogászokat ismerő forrásaim szerint az elismert szakember Schanda mélyen vallásos, Horváth pedig elkötelezetten jobbos meggyőződésű.”

A „mélyen vallásos” kitétel már azt akarja sugallni, hogy az „elismert szakember” Schanda Balázs hiába elismert szakember, nem alkalmas alkotmánybírának. Hiszen vallásos. Ráadásul „mélyen”. Egyszer szívesen meghallgatnám egy 444-es illetékestől, mit jelent valójában a vallásossággal összefüggésben a „mélyen” jelző, s hogy miképpen lehet valaki sekélyesen vagy felületesen vallásos. Ugyanis a magam elképzelése szerint miközben a felületesség és a sekélyesség például a gazemberség és becstelenség mellett alapfeltétele a 444-es újságíróvá válásnak, de a vallásossággal nem egyeztethető össze. (Elmerenghetnénk a Horváth Attilára vonatkozó „elkötelezetten jobbos meggyőződésű” kitételen is, ez is megérne egy misét – legyünk stílusosak, ha már a vallásnál tartunk –, de most a Schanda Balázs elleni támadás a téma.)

Szóval a 444 egy aprócskát, egy jelzésszerűt már felkiabált a pöcegödör mélyéről, de nem ordított, nem toporzékolt tovább, hagyta a vallásosságot másra, nem ő vitte fel dagadt pofáját a nyilvánosságba.

A DK vállalta magára ezt a feladatot.

Előkerült Molnár Csaba. Ő egy homunculus. Még Gyurcsány Ferenc találta egy göreb alján, amikor alkímiai kísérleteket végzett boszorkányszombaton, és éppen tyúkszarból próbált meg aranyat előállítani. Valamit azonban elrontott menet közben, és csak egy Molnár Csaba sikerült, az is teljesen véletlenül.

Ez a Molnár Csaba állt ki a nyilvánosság elé (már amennyire az RTL Klubot annak lehet nevezni), és megtámadta Schanda Balázst egy, az Új emberben, 2013 májusában írt cikke miatt.

És akkor ismerjük meg teljes egészében ezt a cikket, mielőtt tovább haladnánk, ugyanis a cikket magát rajtunk kívül soha, senki nem fogja ismertetni, csak a homunculusok cikkről alkotott véleményét. Tehát, íme Schanda Balázs írása, 2013 májusából, Ferenc pápa beiktatásának idejéből:

„Ferenc pápa és a zéró tolerancia

Néhány sajtótermék újdonságként tálalta, hogy Ferenc pápa »zéró toleranciát« hirdetett az egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekményekkel kapcsolatban. Újdonságról azonban nem beszélhetünk: a vonatkozó egyházi szabályok 2001-ben változtak meg, és túlzás nélkül állítható, hogy az egyház példátlan szigorúsággal jár el az ilyen esetekben. 2001 óta nem a megyés püspök – a helyi ordinárius – feladata az eljárás lebonyolítása. Minden ilyen ügy a Hittani Kongregáció elé kerül.

A cselekmény pedofil minősítésének korhatárát tizennyolc évre, elévülési idejét pedig tíz évre emelték fel, melynek kezdetét onnantól rendelik számítani, amikor az áldozat betöltötte a 18. életévét. A »zéró tolerancia« elve azt jelenti, hogy amennyiben egy egyházi személlyel kapcsolatban pedofil cselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja merül fel, az érintett az ügy teljes kivizsgálásáig nem működhet papként. Az egyházi hatóságnak természetesen egyszerre kell védenie a még el nem ítélt személy jó hírét, és kizárnia a fiatalok veszélyeztetését – hasonlóan az állami büntetőeljáráshoz. Az egyház nemcsak az állami jog által is tiltott magatartásokat rendeli büntetni, hanem ennél jóval szigorúbb mércét alkalmaz: az egyházjog szerint a hatodik parancsolat elleni valamennyi bűn bűncselekménynek minősül. Természetesen a papság nem áll a világi törvény felett: amennyiben egy cselekményt az állami jog is büntetni rendel, az áldozatok a világi hatósághoz is fordulhatnak, és az elkövetővel szemben az állam is érvényesíti büntető igényét.

Minden tragikus eset felmérhetetlen szenvedést és kárt okoz, ugyanakkor a tárgyszerűség megköveteli, hogy a jelenség tényleges mértékét ne túlozzuk el: amerikai kutatások szerint a katolikus papok például a pedagógusokhoz képest elenyésző arányban követnek el szexuális jellegű visszaéléseket. A volt szocialista országokban pedig az ilyen cselekmények aránya a nyugati országokhoz képest alacsonyabb. A visszaélések médiabeli megjelenítése inkább az egyházellenes hangulatkeltés részének tűnik, Magyarországon gyakran politikai szándékoktól sem mentesen. Ha értő figyelem lépne az előítéletek helyébe, nyilvánvalóvá válna, hogy ezek a szándékok célt tévesztenek, amikor a politikai erőtéren kívül álló egyházat támadják. A méltányosság azt követelné, hogy a sajtó, illetve a közbeszéd formálói ne alkalmazzanak kettős mércét (például a különböző felekezetek lelkészei között, vagy a papok és más olyan személyek között, akik szintén különleges felelősséget viselnek a gyermekek iránt). Elvárható volna, hogy tartsák tiszteletben az ártatlanság vélelmét, és a bizalmatlanság légkörének terjesztése helyett adjanak reális képet arról is, hogy az egyház, szembesülve a visszaélésekkel, egyedülállóan szigorú és hatékony eljárást alakított ki a kiskorúak védelme érdekében.”

(folytatjuk)

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »