Bayer Zsolt: A buszon 2.

Most, hogy Kálmán László felszállt a Magyarország nevű buszra, és így a buszon éppen nincsen senki, a hirtelen beálló pillanatnyi csendben olvassunk el egy levelet.

A levél valamikor az ötvenes évek elején íródott, és az egyetemi pártszervezethez szólt. Akkoriban az ilyesmi nem volt játék, egyáltalán nem volt veszélytelen, és ezt nyilván a levél írója is nagyon jól tudta:

„Bölcsészkar MDP pártszervezet

Egy néhány angol szakossal beszéltem, akik a következőket mondták: (pártonkívüliek voltak, közöttük Pál Miklós)

Az angol intézetben Lutter Tibor elzárja őket az angol Kommunista Párt munkájának megismerésétől. Az angol Párt folyóiratáról (Modern Quarterly) az a véleménye, hogy cikkei marhaságokat tartalmaznak és az angol intézetbe nem járatja a folyóiratot. Vizsgaanyagnak látszólagos »vonalassággal« szovjet cikkeket adott fel az angol irodalomról, melyeket azonban csak orosz és néhányat francia nyelven lehetett megkapni, úgyhogy az oroszul és franciául nem értő (különösen a kis számban lévő munkáskáderek) ki voltak zárva abból, hogy az anyagot megtanulhassák. Úgy látják, hogy Lutter antiszemita, amit konkréten nem lehet ugyan sehol sem megfogni, csak annyiban nyilvánul meg, hogy zsidó kinézésű embereket következetesen rosszabbul osztályozza. Az Eötvös kollegium egynémely tagjából (különösen Bodnárt emelték ki) klikket épített ki maga köré, akiknek minden szavát szentnek kell venni, és akikkel pl. a szemináriumokon egyáltalán nem lehet vitatkozni. Bodnárt megtette tanulókör vezetőnek, holott szakmailag nagyon gyenge úgyhogy a tanulókör kineveti.

Ezeket a dolgokat a pártszervezetnek azért nem merik megmondani, mert Luttert túl nagy tekintélynek tartják és Bodnártól félnek.

1949 őszén, mint népnevelő jelentést tettem Echlingen Ilona útján az akkori pártszervezetnek, hogy Lutter Tiborról az a hír járja az angol szakon, hogy a felszabadulás előtt náci volt és a Reichsschule-ban (Német Birodalmi iskola) tanított és hogy az a véleményük róla, hogy igazán máig sem számolta fel a fasizmust magában. Már másnap azt a választ kaptam a pártszervezettől, hogy a hír nem igaz, hanem rémhír és azonnal le kell törni. Én akkor e szerint jártam is el. Közben azonban megtudtam, hogy valóban igaz volt az, hogy Lutter Tibor, mint náci érzelmű a Reichschuleban tanított.

Heller Ágnes” (Forrás: ÁBTL 3.1.5. O-8528. 9/1-2.)

Érdekes, és főleg tanulságos levél ez. Benne van minden, aminek benne kell lennie, és benne van az is, ami örök, és nem változik szemernyit sem.

Érdekes adalék még e levélhez, hogy akik eddig (meg)idézték, kivétel nélkül úgy említették, „a” levél, „amelyen Heller Ágnes aláírása szerepel”.

Vajon miért szerepel azon a levélen Heller Ágnes aláírása? Esetleg azért, mert ő írta? Persze. De ha előkerül bármilyen levél, amelyben gazemberség, embertelenség, besúgás, aljasság, ocsmányság olvasható, és Heller Ágnes aláírása szerepel rajta, akkor mindig „kiderül”, hogy éppen Heller Ágnesnek nincs a levélhez semmi köze. Emlékeznek egy másik levélre? Arra, amelyet az MSZMP KB-nak írt „valaki”, 1959-ben. Arról a levélről ezt lehet „tudni”:

„1959-ben Heller Ágnes levelet írt az MSZMP Központi Bizottságának. A dokumentumban többek között az áll, hogy a filozófus az 1956-os forradalom alatt alábecsülte az „ellenforradalmi veszélyt”, a párt pedig helyes politikát folytat. A filozófus szerint vélhetően első férje írhatta azt alá az ő nevében.

Heller Ágnes elmondása szerint a levél nagy részét nem ő, hanem valószínűleg első férje, Hermann István írta, ő mindössze két bekezdést írt. Sőt, abban sem biztos a filozófus, hogy a levél végén az ő aláírása szerepel.” (Atv.hu)

Tehát az MSZMP KB-nak írt levelet a volt férj írta, Heller csak két bekezdés erejéig volt jelen, sőt az aláírásában sem biztos. (Jegyzem meg: egy aláírás hitelességét nem olyan bonyolult ellenőrizni…)

Így tehát az 1950-ben írt levélről sem tudhatjuk biztosan, ki is írta valójában. Csak annyit tudunk, hogy „Heller Ágnes aláírása szerepel rajta”. De akárki is írta (Heller írta), ezt a kis részt ajánlom figyelmükbe:

„Lutter antiszemita, amit konkréten nem lehet ugyan sehol sem megfogni, csak annyiban nyilvánul meg, hogy zsidó kinézésű embereket következetesen rosszabbul osztályozza.”

Ez az, amiben nincsen semmi változás 1950 (sőt Herczeg Ferenc!) óta. Ők feljelentgették vélt vagy valós ellenségeiket, nem riadtak vissza attól sem, hogy ezeket az embereket hosszú időre börtönbe zárják, ad absurdum, kivégezzék. Aztán kimentek Nyugatra, ott megkapták a liberalizmus – vagyis a csalhatatlanság, tévedhetetlenség, megkérdőjelezhetetlen nagyszerűség, európaiság, humanizmus – szent kenetét. Aztán egy részük hazajött, és ott folytatja, ahol 1950-ben abbahagyta. Vélt vagy valós ellenségeiket megbélyegzik antiszemitizmussal, „amit konkréten nem lehet ugyan sehol sem megfogni, csak annyiban nyilvánul meg”, hogy…

Miben is?

Mindig másban. Amiben éppen ők gondolják. Ugyanis miképpen az antiszemitizmushoz nincs szükség zsidóra, úgy az antiszemitizmushoz antiszemitára sincs szükség.

Ülünk, állunk a Magyarország nevű buszon, és ők olykor szellentenek egyet. Mi pedig nézzük egymást a terjengő büdösségben, és még mi szégyelljük magunkat.

Ideje lesz megállni, és alaposan kiszellőztetni. Utána, aki akar, visszaszállhat. De csak akkor, ha megígéri, hogy soha többet. Másképpen mehet, Isten hírével…

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »