Bátaszéki molyhos tölgy lett idén az Európai Év Fája – A tolnai németek méltán büszkék a sikerre

Bátaszéki molyhos tölgy lett idén az Európai Év Fája – A tolnai németek méltán büszkék a sikerre

A bátaszéki Orbán-kápolna előtt közel négy évszázada büszkén égbe nyúló, sok emberi örömöt és tragédiát látott molyhos tölgyet a világ minden sarkából megejtett világhálós szavazás eredményeként a 2016-os esztendő Európai Év Fája lett. A hazai németek a bátaszéki molyhos tölgy első helyét a saját sikerüknek is tekintik, hiszen ezt a vén fát az elődeik gondozták, törzsét borral öntözték évszázadokon keresztül, s ők építették a mögötte álló Szent Orbán-kápolnát, állították a kőfeszületet. A Magyarországot képviselő bátaszéki molyhos tölgy közel 73 ezer világhálós szavazattal lett az első – írja a zentrum.hu, a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ hírportálja.

A Szent Orbán-kápolnát már a XVIII. század elején a törökök által korábban letarolt, elnéptelenített Bátaszékre (németül: Badeseck) is betelepült németek építették a település határában álló Szőlőhegyen (Weinberg). A pestis még a XVIII. század közepe táján is sok áldozatot követelő járvány volt. A németek alig építették fel új hazájukban az otthonaikat, éppen csak elkezdték a település határában a szőlőművelést, 1739-ben kitört a pusztító pestis. A borászatukról és szőlőművelésükről is híres németek ekkor fogadalmat tettek: ha elmúlik a járvány, kápolnát építenek a Bátaszék fölé magasodó Szőlőhegyen.

Így is történt: másfél évtizeddel a pestis kitörése után, 1754-ben Bátaszék határában felszentelték a kápolnát a Kr. u. III. században élt Szent Orbán, a mártírhalált halt pápa, a vincellérek védőszentjének tiszteletére. A német katolikusok körében Szent Orbán nagy tiszteletnek örvend, s ünnepe (május 25.) egybeesik a tavaszi szőlőművelést befejező ünneppel. A középkori német jog értelmében ez a nap egyben a szőlőművelésből, a bortermelésből származó jövedelem bevallásának időpontja is volt. Ilyenkor körmenetet is tartottak, amiképpen a XIX. század elejétől kezdve a bátaszéki németek, illetve a mai nem német katolikusok is körmenetben vonulnak föl május 25-én a szőlőhegyi Szent Orbán-kápolnához, ahol szentmisét is szoktak celebrálni. A kápolnát legutóbb 1900-ban restaurálták.

A szerdán Európai Év Fája díjat nyert, több mint három évszázados molyhos tölgy mögötti, belül dongaboltozatos barokk kápolna huszártornyában egy kisharang lakik. Az oltár előlapján a pestises betegek védőszentjének, palermói Szent Rozáliának az olajképe látható. A főoltár triptichonjának főalakja maga Szent Orbán főpapi ornátusban, tiarával, a jobb kezében a bátaszéki sajátossághoz híven kékszőlőfürtöt tart. A két szárnyképen Szent Flórián és Mária Magdolna. Megújuló hagyomány, hogy Szent Orbán napján a vén molyhos tölgy törzsét a gazdag őszi szőlőtermés reményében borral öntözik a vincellérek.

A bátaszéki és az egész hazai németség tehát méltán tartja a saját sikerének is azt, hogy a több mint három évszázados molyhos tölgy lett az Európai Év Fája. Mivel rajtunk kívül mások nem nagyon teszik, gondoljunk, emlékezzünk mi arra a 2392 németre, a molyhos tölgy hajdani gondozóira, a szőlőhegyi kápolna egykori híveire, akiket Bátaszékről űztek el marhavagonokba zárva, személyenként száz kilós csomaggal a vesztes második világháború után a romokban heverő Németországba. A Bazarábföldön (Besszarábia) született Lisolette Pottetz népi német író, történész a Melyik hazáé a szívünk? (Welcher Heimat gehört unser Herz?) című, a háború után szülőföldjükről deportált németek visszaemlékezéseivel gazdagított könyvében megörökíti a Bátaszékről elűzött Mayer Antal és Braun Éva történetét is.

Mayer Antal, ácsmester 1920-ban született Bátaszéken. A szintén bátaszéki Braun Éva, a menyasszonya 19 esztendős volt, amikor a megszálló szovjetek 1944 végén német származása miatt a bajai koncentrációs táboron keresztül a Szovjetunióba deportálták „málenkij robotra”. Neki szerencséje volt, mert 1946-ban az oroszok hazaengedték, s még abban az évben összeházasodott Mayer Antallal. 1947-ben megszületett a kislányuk, s azt hitték, hogy a világégés után új életet kezdhetnek Bátaszéken. Ám 1948. február 28-án a többi bátaszéki némettel együtt őket is bevagonírozták és Németországba deportálták. A főleg zsidók és kommunisták művelte háború utáni magyarországi történetírás ezt a gaztettet hazug módon még manapság is előszeretettel „kitelepítésnek” nevezi, amit az említett „történetírókkal” sok esetben egy húron pendülő hazai németek jelentős része is átvett. A nemzedékek munkájának gyümölcsét 100 kilós csomagba sűrítő, kegyetlen elűzés ugyanis nem „kitelepítés”, hanem amiképpen a tisztességes németek mondják, „kiűzés”, vagy „elűzés” (Vertreibung) volt, amelynek Magyarországon olyan cégéres, a kommunisták vagy a velük kollaboráló gazemberek voltak a kezdeményezői, mint például Nagy Imre, Kovács Imre, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán és id. Antall József. Ezeknek a pribékeknek az emlékét a mai Magyarországon közterek, intézmények őrzik.

Mayer Antal és Braun Éva az akkor tizenegy hónapos kislányukkal több átmeneti állomás után megérkeztek a szászországi Mügeln nevű kisvárosba. A helybeli megszálló hatóságok képviselői rögtön fölkapták a fejüket Eva Braun, azaz Frau Mayer leánykori nevének olvastán. Azt hitték ugyanis, hogy nagy hal akadt a horgukra, azaz kezükben van Adolf Hitler kedvese, illetve felesége, s így nem is igaz az 1945. április 30-i együttes öngyilkosságról szóló hír. A hivatalos német nyelvet akkor még nem ismerő bátaszéki Braun Évát azonnal előállították a helybeli rendőrségen, ám rövid vizsgálat után kiderült, hogy bakot lőttek. Nem is kicsit.

Hering József – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »