Baloldali összefogás: Indul a 2. évad!

Baloldali összefogás: Indul a 2. évad!

Ahogyan közeledik a 2018-as választás, úgy indul a mocorgás a baloldalon. Ötletekből most sincs hiány, ám ami szépen mutat a tervezőasztalon, az nem mindig működik a valóságban.

Nézzünk szét az idestova tíznél is több balliberális párt és pártocska világában!

(Baloldi összefogás 2014.)

A baloldal olyan, mint a Bourbonok! Semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. A 2018-as választásra készülve mintha 1:1 az összefogás 2013-as menetrendjét porolnák le. Az MSZP a választókerületekben, a liberális médiapártok országos szinten tartanának előválasztást. A DK eddig űzte maga előtt a többi pártot, ám Gyurcsányék most két szék között könnyen a pad alá eshetnek.

Vegyük rögtön a pont 4 éve alapított Együtt választási pártot, amely mérnöki pontossággal készített politikai termék volt. Bajnaiék Haza és Haladás Alapítványa képviselte a rendszerváltás és a globalizáció nyerteseit, a transznacionális tőke hazai reprezentánsait. A Szolidaritás hozta (volna) a rendszerváltás veszteseit, míg a Milla a fiatalokat és a közösségi média felhasználóit. Az eredmény ismert.

Most Szigetvári Viktor áll az Együtt élén, aki szinte ugyanezt szeretné összetákolni, csak most 2-3% támogatottság mellett. Az Együtt tehát külön listával indulna 2018-ban, amolyan liberális pólusként, amihez a kvótanépszavazási kampány folyamodványaként akár még Bokros Lajos Modern Magyarország Mozgalma és az LMP-ből kiszakadt Párbeszéd is csatlakozhat. Esélyes csatlakozó továbbá a Kétfarkú Kutyapárt is, már amennyiben nem önállóan vágnak neki a választásnak.

Ezek a pártok jellemzően médiapártok, azaz Budapesten és az egyetemi városokban vannak jelen, ahol az országos (politikai és internetes) médiát többen követik.

Talán ezért sem véletlen, hogy Karácsony Gergely már a népszavazás napján felvázolta az előválasztás szerinte kívánatos menetrendjét: idén állapodjanak meg a feltételekről, jövőre tartsák meg az előválasztást, hogy 2018-ra már csak a kampányra kelljen összpontosítaniuk.

A menetrend az “aki időt nyer, az életet nyer” elv alapján azért is ilyen elnyújtott, hogy esélyt adjon a most 1-2% támogatottság körül táncoló pártok népszerűségének növekedésére.

2013-ban első körben csak az MSZP és az Együtt állapodott meg. Gyurcsány DK-ja és Fodor Gábor Liberális pártja, valamint számos “másodlagos frissességű” politikus csak a második körben tudta magát a listákra felküzdeni. A menetrend ott is hasonló volt, ám a remélt népszerűség-növekedés a tányércsörömpölés zaja miatt elmaradt.

A baloldalon eközben folytatódik az MSZP és a DK párharca a megmaradt szavazókért. Kerék-Bárczy Szabolcs szeptember eleji írásából is tudjuk, hogy a DK szeretne idővel a legnagyobb ellenzéki erővé válni. Az út ehhez az MSZP szavazóbázisán keresztül vezet, amit a szocialisták érthető okokból nem szívesen adnának át.

Gyurcsány Ferenc talán ezért is áll elő nap-nap után újabb javaslatokkal. Eddig ő hajtotta maga előtt a többi baloldali pártot. A parlamenti munka bojkottjának minapi bejelentése azonban egy olyan szarvashiba, amivel a DK — csatlakozók híján — saját magát zárja karanténba.

A DK 4 képviselője ugyanis frakció híján eddig sem nagyon élhetett a vitaparlamenti eszközökkel, így javában olyan dolgokról mondtak le, ami eddig sem adattak meg nekik.

A frakcióval rendelkező MSZP-nek és LMP-nek a képviselői fizetések mellett sokkal több a vesztenivalója, így aligha követik a DK-t a politikai senki földjére.

A bojkott nem mai ötlet, bár Gyurcsány tavalyi évértékelő beszédében még hibának tartotta a kivonulást. A liberális értelmiség egy része továbbra is a 2018-as választások totális ellenzéki bojkottját tartja egyedüli megoldásnak, így a DK lépése ennek a forgatókönyvnek a megvalósítását is megengedi. Már amennyiben a többi ellenzéki párt (a Jobbikot és az LMP-t is beleértve) csatlakozik hozzájuk, és ez a legnagyobb kérdőjel.

A szocialisták már idén novemberre megneveznék 106 egyéni jelöltjüket, titokban bízva abban, hogy a többi párt jelöltállítása megragad a kétszámjegyű tartományban. Az MSZP erőt akar demonstrálni, jó előre pozíciót foglal, ám ez Horváth Csabának sem jött be, aki mindenkit megelőzve jelentkezett be 2013 végén főpolgármester-jelöltnek. Aztán a “Bitó-szalon” felülírta a kongresszusi döntést.

Mások azt javasolják, hogy az SZDSZ példájára hozzanak létre egy rétegpártot, amely az MSZP-hez képest könnyebben vállal fel radikális (=népszerűtlen) liberális követeléseket, így tehermentesítve az MSZP köré épülő mérsékelt gyűjtőpártot. Mivel ez az új-SZDSZ újfent csak a baloldal felé lenne koalícióképes, a kör itt is bezárul.

Ez a modell a 2002-es helyzet megismétlődését várja, amikor az akkori Fidesz-MDF közös lista szövetséges nélkül nem kerülhetett többségbe, míg az MSZP számíthatott az éppen 5% fölé kerülő SZDSZ-re.

Persze vannak olyanok is, akik a régi tömlőkbe nem öntenének új bort, és inkább “valami egészen újat” kezdenének. A megújulás jegyében Kerék-Bárczy Szabolcs (ex-MDF, ex-DK) és Pápa Levente (ex-Együtt) is egy új párt szükségszerűségéről beszélnek.

Akinek mindez még nem lenne elég, annak új pártként itt van a tavasszal alakult “Új Kezdet Párt”, amely körül ott látjuk Gémesi György (ex-MDF) és Wittinghoff Tamás (ex-SZDSZ) polgármestereket. Utóbbiak egyelőre még a Magyar Önkormányzati Szövetség “Polgármesteri Tagozata” név alatt futnak, amely oktatás témában politizál, és várja az önkormányzati vezetők csatlakozását.

Ha az olvasó menet közben elvesztette a fonalat, vagy nem kap egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy indul-e egyáltalán, és ha igen, akkor hány baloldali párt a 2018-as választáson, akkor a hiba nem az ő készülékében van. Egy tv-sorozatban ekkora kesze-kuszaság növeli a nézettséget, sok nézőt vonz. Az egyfordulós magyar választási rendszerben azonban egy ilyen 2. évad leginkább a bukás biztos előjele.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »