Balácán felfedi titkait a római elit

A magyar fociőrület közepette érkezik az egyik legizgalmasabb éjszaka, amikor kinyitják poros alagsori pincéiket a múzeumok, hogy a kíváncsiak hunyorogva gyönyörködhessenek a ritkán látott kincsekben. Jön a Múzeumok Éjszakája, mi pedig egy menő helyszínt ajánlunk, ahol megelevenednek az ókori misztériumok és gladiátorok esnek egymásnak. Baláca kitárja kapuit.

Lelkes pécsi régészhallgatók egy római kori soros fürdő épületét tisztogatják, szépen jön egymás után a forró, a langyos és a hideg vizes medencék helyisége. A III. századra keltezett épület még tíz éve került a felszínre, ám az ásatások befejeztével sajnos akkor nem maradt forrás arra, hogy bemutatható, látogatható legyen az amúgy egy villagazdaság magánfürdőjeként üzemelő építészeti emlék. Ezen próbálnak most enyhíteni a szakemberek.

A Veszprémhez közeli Balácán járunk, Közép-Európa egyik legnagyobb és legimpozánsabb római kori villakomplexumában, amely ma régészeti parkként működik. A romkert április közepén kinevezett új igazgatója, Kovács Lóránd Olivér vár minket, hogy körbevezessen a mintegy kilenc hektáron elterülő, a maga idejében Pannonia talán egyik legfényűzőbb „hajlékában”. A már méreteiben is lenyűgöző főépület és a régi alakját épp most visszanyerő fürdő mellett istállók, kertek, szerény „alsóvilla”, épületrészeket összekötő fedett, szellős folyosók csipkézik a területet.

A római provinciális régészet mély bugyraiban kevésbé jártasak el sem tudják képzelni, hogy ilyen menő, majdnem kétezer éves cuccok lapulnak nálunk a föld alatt. Pedig nem csalás, nem ámítás: az ókori Pannonia – noha néha még nyomokban sem vetekedhet olyan gazdag itáliai településekkel, mint Pompeji vagy Herculaneum, netán az észak-afrikai Leptis Magna vagy az Iszlám Állam által feldúlt Palmüra – rengeteg kincset rejteget. A PR-ja viszont érthetetlen módon elenyésző.

Miközben például a budapesti turisztikai kalauzok nyakló nélkül áradoznak a Halászbástyáról, a Citadelláról, a Mátyás-templomról vagy épp a Király utcai bulinegyedről, alig esik szó arról a nem kis „fegyvertényről”, hogy a fővárosban két római amfiteátrum is van, az egykor 16 ezer főt befogadni képes katonavárosi (a Bécsi útnál), illetve a nyolcezres polgárvárosi (az aquincumi HÉV-megálló mögött). Az egyéb dunántúli római lelőhelyekről, vagy az olyan ismert városokról, mint Brigetio (Komárom), Savaria (Szombathely) és Scarbantia (Sopron), nem is beszélve.

http://mno.hu/

Visszatérve Balácára, maga a villakomplexum remek példája annak, hogy az Itáliából és egyéb, régebb ideje romanizált területről származó és ideköltöző elit, főleg a lovagrend tagjai miként hozták magukkal a fényűzést a tartományba. A balácai komplexum tulajdonosai is feltételezhetően a lovagrendi elithez tartoztak, ám a közeli sírfelirat töredékessége miatt vita van arról, hogy bennszülöttek vagy itáliai betelepülők lehettek. Ha azt nézzük, hogy a közeli Savariába már besorozásuk előtt is római polgárjoggal bíró, leszerelt legionáriusokat telepítettek le, utóbbi tűnik valószínűbbnek. Már csak a villa, illetve a hozzá kapcsolódó hatalmas latifundiumból adódóan is.

Aki alaposan körbejárja a főépületet, simán belebotolhat a padlófűtés (hypocaustum) nyomaiba. Ahogy belül megtalálja a Pannoniában is elképesztően látványos és gazdag motívumkincsekkel bíró falfestményeket, freskókat. És nem mehetünk el a híres padlómozaik mellett sem, amely a legnagyobb ma ismert munka az egész tartományból. Ugyan az eredetije a villagazdaságot fenntartó Nemzeti Múzeum alagsori római kőtárában látható jelenleg, ám hű másolata ott áll a főépületben, és bárki sétálhat rajta egy picit, hogy átérezze, milyen lehetett jó ezerhétszáz éve a falak között lófrálni. Ez a mozaik közben azért is jelentős, mert a freskókkal ellentétben igen kevés került elő eddig, Aquincumból ismert még többek között pár darab.

Ahogy Kovács Lóránd Olivér lapunknak elmondta, a szombat esti Múzeumok éjszakájára időzítve szeretnék bemutatni, milyen lehetett az élet egykor. A 19 órakor kezdődő programban lesz korhű jelmezes felvonulás, római áldozatbemutatás, gladiátorküzdelem és -kiképzés, majd az oly kedvelt misztériumok felé fordul az éj, s meg lehet ismerni a keletről érkező, itt állomásozó katonák által behozott és egykor a kereszténységgel is „vetekedő” istenség kultuszát, a bikát legyőző Mithrast. A rendezvényt pedig egy kelta tűzkerékkel zárják éjfélkor. A programokra amúgy helyi, Veszprémből induló buszjárattal is el lehet jutni. Az est végén pedig különjárattal vissza lehet majd térni Veszprémbe.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »